Náray Erika idén is különleges produkcióval készül a Zsidó Művészeti Napokra, június 2-án az Uránia Nemzeti Filmszínházban lesz látható Ofra Haza estje. A nézők nem csak koncertélményt kapnak majd, ugyanis Klem Viktorral és Zöldi Gergellyel prózai keretet adtak az előadásnak, arra törekszenek, hogy a Kelet Madonnájának nevezett énekesnő életéből is minél többet megmutassanak majd.
Mesélj egy kicsit az idei produkcióról!
A tavalyi „Shalom, Mr. Berlin!” sikere után szerettünk volna Vera felkérésére (dr. Vadas Vera, a Zsidó Művészeti Napok alapító igazgatója – a szerk.) idén is csinálni valamit. Az egyik barátom vetette fel, hogy foglalkozzunk Ofra Hazaval, aki a legismertebb izraeli énekesnőként Európában és Amerikában is komoly sikereket ért el, egy igazi sztár volt. Adta magát, hogy az ő munkásságához nyúljunk, de eddig még senkinek nem jutott eszébe. Egy dologhoz nagyon ragaszkodtam, hogy ez ne csak egy sima koncert legyen. Ofra munkássága Magyarországon nem túl ismert, a ’90-es években volt két videója, ami népszerű volt, és ha csak énekelek tőle, az önmagában nem lenne túl érdekes. Ezért arra törekszünk, hogy izgalmas és élvezhető hangszereléssel adjuk elő a dalokat, illetve szeretnénk megmutatni még valami pluszt is az ő életéből, ezért mindenképp abban gondolkodtunk, hogy egy színházi előadás keretein belül hangozzanak el az ő nótái.
Nagyon érdekes volt az élete.
Igen. Fiatalon, 42 évesen AIDS-ben halt meg, saját kérésére erről utána senki nem nyilatkozott a családjából. A mai napig találgatások vannak, hogy vérátömlesztéssel fertőződött meg, vagy a férjétől kapta el, akiről szintén nem tudni, hogy hogyan betegedett meg. Az is felmerült, hogy Ofra tisztában volt vele, hogy a férje beteg, de annyira szerette és annyira mélyen vallásos volt, hogy hitt abban, hogy isten kezében van, és ha neki ez a sorsa, akkor így fog meghalni, rábízta magát a felső hatalomra. Az is érdekes, hogy 37 éves koráig várt az igazira, addig nem volt férfi az életében, szüzen ment férjhez. Azt gondolom, nem dolgunk az életének a bulvár részét kapargatni, nem ettől érdekes Ofra, de ezek mégis sokat elárulnak az ő személyiségéről.
Amire talán legerősebben a már említett vallásosság hat, nem csak a személyiségét határozza meg, hanem a művészetét is egészen a gyerekkorától kezdve.
Kilencedik gyermekként született egy nagyon szegény, vallásos családba, ahol azért az édesapa támogatja, hogy olyan zenét hallgassanak, amiben nők is énekelnek. Ez óriási dolog volt akkor. Ha csak a zsinagógabeli dalokat ismerte volna, akkor nem biztos, hogy az lesz belőle, aki. Már ismert énekesnő volt, amikor majdnem repülőgépszerencsétlenség áldozata lett, kétszer is, de mindkét alkalommal megmenekült. Ezután mondta azt, hogy isten kezében van, ő akkor megy, amikor annak eljön az ideje, nem fog ellenkezni.
Elképesztően termékeny alkotó volt, 12 év alatt 16 albumot adott ki.
Nagyon. Először az otthonról hozott dalokat énekelte, amik Izraelhez, illetve a jemeni gyökereihez köthetők. Aztán már a katonaság után, amikor elhatározta, hogy énekesnő lesz és elkezdték a karrierjét tudatosan felépíteni, akkor erősen törekedett arra, hogy távol tartsa magát ettől a stílustól. Akkor készültek a pop slágerei, amik igazából nem túl izgalmasak. Aztán egyszer csak a szülei miatt, megköszönve nekik mindent, visszanyúlt a már emlegetett jemeni gyökerekhez, előszedte azokat a dalokat, amiket az édesanyja énekelt, vagy gyerekkorában abban a közösségben hallott, ahol éltek, és feldolgozta őket. Ezeknek köszönheti, hogy akkor felrobbant körülötte minden, elképesztően népszerű lett, elsősorban Nyugat-Európában és Amerikában. Ő lett „A közel-keleti énekesnő”. Mindenki, akinek egzotikus hangzásra volt szüksége, azonnal őt kérte fel, például Spielberg az Egyiptom hercege betétdalának eléneklésére. Vitték jazz fesztiválokra, talk showkba… Rájött, hogy tulajdonképpen neki ez az erőssége, amitől évekig megpróbált menekülni, a családja hagyományai. Szerintem is ezek a dalai a legszebbek, a legszívbemarkolóbbak, például ahogy a Jerusalem-ot énekli. Ezekkel egyszerűen kiugrott az MTV és a VH1 akkori kínálatából.
Tavaly írtál magyar szöveget a „Shalom, Mr Berlin”-ben elhangzó dalokhoz, most is így lesz?
Van, amit eredeti nyelven énekelek, angolul vagy héberül, és van igen, amire írok magyar verziót. Ilyenkor mindig szoktam kérni egy nyersfordítást, amiből most kiderült, hogy ezek nem szimpla héber szövegek, mert amellett hogy rengeteg nagyon szép régi kifejezést használ, nagyon sok arab sor is van bennük. Nehéz dolgom van, olyan, mintha „A csitári hegyek alatt”-ra akarnék angol szöveget írni. Kicsit műfordítónak érzem magam (nevet).
Hány dalra írsz?
Ötre biztosan, de lehet, hogy végül hatra. 12 dalt fogok elénekelni összesen. Az egyikhez most forgatunk egy videoklipet, hogy promózni tudjuk vele a produkciót. Ebben vannak az arab sorok, amiket szeretnék magtartani, a többi marad angolul.
Hogy választottad ki a dalokat?
Elkezdtem hallgatni és videókat nézni a koncertjeiről. Először az ember azt tudja, hogy mi az, amit biztos, hogy nem akar elénekelni. Aztán vannak dalok, amiket első hallásra igen, de másodszorra rájössz, hogy á nem, ezt mégsem. Sok-sok hallgatás után rájöttem, hogy akkor járok jól, ha a keleties nótákból választok, mert igaz ugyan, hogy én ebben nem vagyok gyakorlott, de azok a mutatós dalok, azok tudják behúzni a nézőt. A „Kaddish” és a „Jerusalem” például az izraeli közkincs részei, ezek mellett nem lehet elmenni, muszáj elénekelni őket. Mindenképpen be akartuk mutatni, hogy ő egy vallásos nő volt. Utánajártam, hogy ő milyen dalokhoz nyúlt egy-egy fellépésén, sosem a pop slágereihez, hanem azokhoz, amiktől ő unikum volt, amikkel kitűnt az angolszász énekesnők közül. Minden dal fantasztikusan van hangszerelve, ki tudta elégíteni a jazz rajongókat is, de ugyanúgy elő tudta húzni a „Kelet Madonnája” vonalat is. Konferált minden dal előtt, elmondta, hogy miről szól, miért választotta. Nagyon kedves ember lehetett a felvételek alapján, akit általában mindenki szeretett, nem volt megosztó személyiség.
Mikor kezdtél el a műsoron dolgozni?
Februárban. Kell hozzá idő, amikor érik benned, nem lehet eltervezni, hogy akkor ma ennyit haladok vele. A zenekar már hangszereli a dalokat, mert nem az eredeti verzióban fogjuk játszani őket, hanem ahogy ő is csinálta az élő koncerteknél, az adott zenekarra szabva. Lesz egy zongorista, egy basszusgitáros, egy dobos, egy gitáros és egy fúvós hangszereken játszó zenész mellettem. Klem Viktorral és Zöldi Gergellyel írtunk néhány prózai jelenetet, amitől lesz az egésznek egy kerete. Arról szól, hogy egy izraeli származású amerikai fiú egy TV társaság megbízásából Izraelbe látogat, hogy Ofra Hazát rávegye egy interjúra és egy koncertre. Ofra szkeptikus, nem is igazán érdekli az egész… a halála előtti hetekben járunk, amikor már tudta, hogy nincs olyan sok neki hátra, ezért eleinte nagyon ellenkezik, de amikor egyre közelebb kerül a fiúhoz, aki elkíséri őt próbára, koncertekre, és persze beszélgetnek eközben, akkor végül igent mond. Persze közben pontosan tudja, hogy ez már nem fog létrejönni. Tovább nem mesélem el, hogy legyen izgalmas a nézőknek, hogy végül hogy alakul kettejük története.
Idén is az Uránia lesz a helyszín, már ismerős terep számodra.
Tavaly is ott voltunk, igen, ismerem a helyszín adottságait, és ezeket idén is ki fogjuk használni. Nyilván lesz vetítés, hiszen annyira adja magát, és az a tapasztalat, hogy sokat hozzá is tesz az előadáshoz. Az utolsó pillanatig változik a produkció, jönnek folyamatosan az újabb ötletek, hogy mit lehetne még hozzátenni. Azt tervezem, hogy varratok egy hasonló ruhát, amilyet Ofra az egyik videoklipjében visel, illetve biztosan lesz néhány különleges ékszerem is, mert azokat nagyon szerette.
Ofra elég speciális zenei eszköztárral rendelkezett, te is említetted, hogy a keleti és a nyugati elemeket virtuóz módon elegyítette. Nem lesz könnyű dolgod.
Nem törekszem arra, hogy majd úgy énekeljek, ahogy ő. Először merítkezem meg ebben a műfajban, amire ma azt mondhatjuk, hogy világzene. Igyekszem majd minél autentikusabb lenni, de nem akarom az ő hangszínét utánozni például. Bizonyos értelemben elég eszköztelen amit ő csinál, nincsenek látványos emóciók sem az arcán, sem a mozdulataiban, elképesztően tiszta a hangja. Ebből nyilván le fogok venni valamennyit, de nem az a cél, hogy utánozzam, hanem, hogy közelebb hozzam a magyar közönséghez.
A tavalyi produkciót csak egyszer láthatta a közönség, ennél tervezitek, hogy viszitek tovább?
Viktor azonnal mondta, ahogy egyre jobban beleásta magát a témába a felkérés után, hogy mennyire beszippantotta, és hogy ha már megcsináljuk ezt, ugye nem csak egyszer játsszuk el. Reménykedünk benne, hogy a következő évben bele tudunk férni egy-egy fesztivál programjába majd az előadással (mosolyog).
Kiemelt kép: César Touset