„Nem szoktam tervezni, csak az adott feladatra koncentrálok” – sztárstaféta Horváth Szabolccsal

Sokáig a sport határozta meg az életét, úszóként országos bajnokságot is nyert. A monotonitást megunva kosárlabdázni kezdett, de egy térdsérülés véget vetett a sportkarrierjének. A Déryné Vándorszíntársulat csapatához véletlenül keveredett, tetszett neki, amit látott, és hívták, hogy menjen máskor is, hát ment. Ott, abban a közegben érezte meg azt a fajta szabadságot, amit korábban soha, sehol nem tapasztalt. Kaposváron járt egyetemre, ahol alapító tagja volt a k2 társulatnak. A sokszínű és izgalmas független lét után, három éve a Vígszínház társulatát erősíti. Horváth Szabolccsal beszélgettünk.

Rovatunk előző alanya Jerger Balázs volt, aki téged kérdezett: Horváth Szabi bekerült a Vígbe társulati tagnak, tőle kérdezném, hogy milyen érzés volt a k2 utolsó előadásáról átlépni a Vígszínház nagyszínpadára?

A kilépés nekem igazából nem egy hirtelen jött dolog volt, ezen már gondolkodtam egy ideje. Vágytam arra, hogy új impulzusok érjenek, hogy megmérettessem magam egy nagy színpadon. Kíváncsi voltam mi történik velem, hogy reagálok rá, tudok-e természetesen viselkedni, hogyan hatnak rám a tapasztaltabb kollégák, a máshonnan jött, és más ízlésű rendezők. És a zenés színház is vonzott. Először természetesen rettenetesen furcsa volt és nem is éreztem magam otthon, de aztán elég gyorsan megszoktam, és abban bízok, hogy már tudom, hogyan kell beszélni egy ekkora térben. Egyébként pedig nem csinálok mást, nem játszok máshogy, mint régen. Gondolom, vagyis inkább remélem, hogy érek, talán egyre kíváncsibb és árnyaltabb leszek az évek múlásával.

Amikor megfogalmazódott benned, hogy másra, máshova vágysz, akkor a Víg társulatában gondolkodtál?

Nem, csak az volt bennem, hogy valahova máshova. Azt mindenképpen szeretném elmondani, hogy mi most is nagyon jó barátok vagyunk, Petyával és Bencével (Fábián Péter és Benkó Bence, a k2 alapítói – A szerk.), nekem mindig az identitásom része marad a k2. Együtt kezdtük el, együtt csináltuk, együtt jutottunk el oda, ahova eljutottunk. Büszke vagyok a csapatra és rengeteget tanultunk egymástól. De motoszkált bennem, hogy megnézzek és kipróbáljak más világokat is.

Hogyan kerültél a Vígbe?

Én magam is meglepődtem, amikor egyszer csak felhívott Eszenyi Enikő.

Híre ment, hogy mennél másfelé?

Különösebb hangot nem adtam neki, de amikor kimondtam magamnak, hogy szeretnék lépni, akkor természetesen beszéltem a szakmából több emberrel is. Nagyon furcsa volt Eszenyi Enikő megkeresése, de közben meg nagyon örültem is. Kértem egy kis gondolkodási időt, aztán azt mondtam magamnak, hogy de hát erre vágytam. Nyilván az ember rengeteg mindent hall, de elhatároztam és törekedtem is arra, hogy ezeket figyelmen kívül hagyjam, és tiszta lapot nyissak. A saját tapasztalásaimra szerettem volna hagyatkozni. Nem tudom, hogy ki ajánlott a figyelmébe, többször is gondoltam rá, hogy megkérdezem, de valahogy soha nem beszéltünk erről.

A többiek hogyan reagáltak a távozásodra?

Mindig a korrektség jellemezte a viszonyunkat, így időben jeleztem nekik a szándékomat. Természetesen nagyon sajnálták, mert nemcsak együtt indultunk, együtt alkottunk, az előadások zenéjét is én csináltam. Sok erős és meghatározó közös munkánk volt, nem panaszkodhatok, színészileg is csak jó feladataim voltak. A távozásom után volt egy kis bizonytalanság, de kiváló új emberek jöttek és ismét erőre kapott a csapat.

Ismét erőre kaptak egy időre, de januárban megszűntek. Hogy élted meg, hogy életed egyik fontos eleme darabjaira hullik?

A színházi pletykák szerintem sokszor mérgezik a szakmát, ezért én úgy tartottam korrektnek, hogy mindkettőjükkel leültem külön beszélni. Vérzett a szívem. Nyilván voltak személyes okok is, de az sem elhanyagolható a döntésben, hogy függetlennek lenni ebben a szakmában, rettenetesen rögös út. Amikor kezdtük, 2009-ben akkor sem volt könnyű, de ehhez hozzájött még a járvány is. Az elején persze vitt minket a lendület, a fiatalság heve, a dolgozni vágyás, az egymásra való kíváncsiság. Ezek mind megvannak azóta is, csak lett rengeteg ütközőpont és lendületvesztés, a sok lehetőség, ami már majdnem sikerült, de aztán mégsem. Mindezek után nehéz már hinni. De tovább folytatják a munkát csak más névvel.

Amikor a társulás megszűnt, te már egy másik csapathoz tartoztál.

Igen, lett egy másik életem, és nagyon szeretem ezt a másik életemet. De ettől függetlenül nem tudtam csak kívülállóként nézni a történéseket, félelem volt bennem, hogy mi lesz velük, hogy tudnék nekik segíteni. Nagyon izgalmas dolgokat csinál a független szféra és onnan érkezik egy olyan frissesség és vakmerőség, amit figyelni és támogatni kell. Bátornak kell lenni a kőszínházi igazgatóknak, de most úgy érzem, hogy a szakmában van erre nyitottság.

Volt konkrét elképzelése veled kapcsolatban Eszenyinek?

Igen, a Mágnás Miska, a II. Richard és a Csáth és démonai kapcsán gondolkodott bennem. Ez utóbbit úgy volt, hogy ő rendezi a Házi Színpadon, de akkor már feszült volt a helyzet és végül Vörös Robival (Vörös Róbert rendező – A szerk.) csináltuk meg.

Ez volt az az évad, amikor bejött a járvány és botrányos körülmények között távozott Eszenyi Enikő. Nem a legkomfortosabb helyzet egy bemutatkozáshoz.

Amióta itt vagyok, nem unatkozunk, remélem nem én hoztam a bajt. (nevet) Mindenesetre úgy gondolom helyes döntés volt az igazgatóváltás. Pixit és Mixit játszottuk Orosz Ákossal, nagyon jó kezdés volt. Nem ismertük egymást korábból, azóta már remélem, mondhatom, hogy barátok lettünk. Zenés feladat, nagyszínpadi, végül is pont ilyen kihívásokra vágytam, amikor a váltásban gondolkodtam. De megedződtem a beugrásokban is, szinte rekorder lettem, annyiszor ugrottam. Egyszer éppen húsleveshez vásároltam, amikor hívott Rudolf Péter (a Vígszínház jelenlegi igazgatója – A szerk.), hogy este be kéne ugrani A diktátorba. Mélyvíz volt teljes mértékben, de akkora volt a tét, hogy izgulni sem volt értelme. Átküldték a felvételt, hogy nézzem meg, de mire végig néztem volna, kezdődött az előadás. Összeolvastuk Kisatival (ifj. Vidnyányszky Attila, színész, A diktátor főszereplője – A szerk.) és teljesen rendben lement. Utána Az öreg hölgy látogatásába és a Partyba is ugrottam, szóval, ilyen szituációkban, lehet számítani rám, pedig magam sem gondoltam, hogy erre alkalmas vagyok.

Mit próbálsz most?

Múlt héten volt az olvasópróbája egy négyszereplős darabnak, ami a Pestiben lesz majd látható októberben. Május elején minden kiderül.

Több darabban és változatos karaktereket játszol. Van kedvenc előadásod?

A Csáth és démonai nekem egy valódi maraton. Nagyon büszke vagyok az előadásra, hatalmas feladat. Havonta kétszer megy, óriási tanulási folyamat a számomra. Az elején veszek egy nagy levegőt és a végén kifújom. Két felvonás, majdnem végig beszélek. Tárcák, levelek, regényrészletek és színdarab töredékekből áll az anyag. Meg kell találni ennek az embernek az igazságát ezeken a szövegeken keresztül, hogy milyen kapcsolata volt a nőkkel, a droggal, morfiummal, hogy hogyan élt. Ez nekem hatalmas feladat és kihívás is egyben. De ez motivál. Különben a Kabarét és A diktátort is nagyon szeretem.

Te hogy állsz a nőkkel, droggal, morfiummal?

A nőkkel, illetve a nővel jól állok, és remélem, hogy ő is ezt mondaná. (nevet) Társasági lény vagyok, fontosak a barátaim, szívesen kvaterkázok velük egy-két pohár sör vagy bor mellett, hogy ne kerüljem ki a kérdést sem.

A Vígben a helyeden vagy? El tudod képzelni magad öt év múlva is itt?

Nem szoktam tervezni, arra koncentrálok, hogy az adott feladatot a lehető legjobban elvégezzem. Azért szoktak szeretni, mert melós vagyok, odaadom magam teljesen a produkciónak. Itt is ezt teszem. Nem látok előre nemhogy öt, még egy-két évet sem a szakmai életemben, de azt ki merem jelenteni őszintén és biztonsággal, hogy jól érzem itt magam. Érdekel, ami itt van és szeretnék még rakni erre a szekérre. Bízom benne, hogy a színház is számít rám. És az is fontos a számomra, hogy milyen emberek vesznek körül. Itt nemcsak a kollégák, az öltőztetők, a kellékesek, a komplett háttér csodálatos, csak róluk méltatlanul kevés szó esik. Szerencsés vagyok, mert ismét olyan embereket találtam meg, akik közül sokan a barátaimmá is váltak, és nagyon jó együtt dolgozni is.

Kitől és mit kérdeznél a következő interjúban?

Molnár G. Nórától szeretném kérdezni, hogy: itt vagy ott?

Kiemelt kép: Horváth Szabolcs (Fotó: Vígszínház)