„Nem szoktam feladni azt, amit elképzelek” – sztárstaféta Nagy Rebekával

Gyerekkori álma a színpad, hat éve játszik napi sorozatban, nem mellesleg kaszkadőr iskolát is végzett. Fiatal kora ellenére elszántságát és kitartását tanítani lehetne, a sorozatos kudarcok ellenére sem enged az álmaiból. Nagy Rebekával beszélgettünk.

Rovatunk előző alanya Fröchlich Kristóf volt, aki téged kérdezett: milyen Színművészeti Egyetemet nem végzett, pályakezdő, szabadúszó színészként létezni a szakmában?

Röviden, tömören: nem jó.

Ha nem jártál oda, akkor nincs összehasonlítási alapod, honnan tudod, hogy van-e különbség?

A Pesti Magyar Színház Akadémiáját végeztem, és az a tapasztalatom, hogy emiatt szinte mindig hátrányból indulok. Alapvetően nem kaptunk sok figyelmet, ezáltal a szakma nincsen képben velünk kapcsolatban. Pedig szerintem készítettünk izgalmas és értékes előadásokat. 3 éve végeztem az akadémián, de mindig azt érzem, hogy az önéletrajzomból hiányzik az egyetem. Meg kell tanulnom magamat menedzselni, és bizonyítani azt, hogy én is képes vagyok bármire.

Próbáltál bekerülni az egyetemre?

Ó, persze, sokszor.

Nem érezted jelnek, hogy többször sem sikerült bejutnod?

Sajnos nagyon sokáig nem tudtam elengedni, hogy oda járjak. Amióta az eszemet tudom ezt szeretném csinálni. Lehet, hogy már 15 jel mellett elmentem, csak olyan erősen vágytam rá, hogy észre sem vettem.

Mi volt rád ennyire erős hatással?

3 éves koromban kezdtem táncolni, azóta színpadon vagyok. Nagyon hiperaktív gyerek voltam, ezért akarták az energiáimat lekötni a szüleim. Elméletileg 5 éves kortól lehetett menni, korkedvezménnyel járhattam oda. 6 évesen kitaláltam magamnak a színészetet, de a táncot sem hagytam abba 16 éven keresztül. Érettségi után nem is volt kérdés, hogy megpróbálom az egyetemet, de sajnos nem sikerült. Három éve végeztem az akadémián, utána is megpróbáltam, de akkor sem jött össze. Tudom, hogy el kellene engednem, de nem megy könnyen. Gyerekkori álmom volt, fáj, hogy nem fog beteljesülni. Idén felvételiztem utoljára, a harmad rostán estem ki.

Mindig, mindenben ennyire elszánt és kitartó vagy?

Igen. Nem szoktam feladni azt, amit elképzelek, ezért is nehéz ez nekem.

A családod sem akart lebeszélni? Hogy megóvjanak a további csalódásoktól?

Nem, sőt szerencsére mindenben támogatnak. Mindig azt mondják, ha valami engem boldoggá tesz, akkor azt csináljam. Nagyon hálás vagyok nekik.

A Radnóti és a Csokonai Színházakban játszottál, milyen élmény volt?

Pál András volt az osztályfőnököm az akadémián, ő segített nekünk bekerülni a Radnótiba. A művésznő és rajongói című előadásban játszottunk páran az osztályból. Valló Péter rendezte, csodálatos pályakezdés volt még úgy is, hogy nem volt nagy a szerep. Abban a közegben dolgozni, találkozni az ottani színészekkel felemelő érzés volt. Debrecenben az Imágó-ban játszottam, ez is meghatározó élmény az életemben. 15 éves lány szerepét kaptam, először nem is mertem jelentkezni, szerencsére egy barátom rábeszélt. Pass Andrea írta és rendezte a darabot, akadémistaként csodáltuk, felnéztünk rá, óriási boldogság volt, hogy együtt dolgozhatunk. Hiányzik nagyon, hogy nem játsszuk az előadást.

Jól érzem, hogy tele vagy kishitűséggel? Nem gondolod, hogy ez gátol a pályádon?

Kiskoromtól fogva folyamatosan versenyeztem táncban, talán ide vezethető vissza, hogy van bennem egy óriási megfelelési kényszer. Ez párosul a sok visszautasítással, amit kaptam, és igen, van kishitűség is, ami miatt nem vagyok elég bátor, nem merek nyitni. De ha meg bekerülök egy előadásba, akkor óriási feszültség van bennem, hiszen be akarom bizonyítani, hogy jó döntés volt, hogy kiválasztottak. Úgy tűnik kívülről, mintha nem érezném jól magam, pedig csak rettentően meg akarok felelni. Folyamatosan dolgozik bennem a megfelelési kényszer, ami akár káros is lehet bizonyos helyzetekben.

A Jóban rosszban sorozatban 6 éve játszol, kárpótol a kudarcokért?

Igen, és nagyon szeretem a forgatásokat. Adélt játszom, aki lázadó tinédzserként egy lopással került a sorozatba, de azóta a karakterem már rengeteget fejlődött. Túl vagyok pár szerelmi csalódáson, akción, most éppen rendőrnek tanulok. Pikali Gerda az anyám, Bozsó Péter pedig a nevelőapám, akik a filmben rendőrök. Izgalmas dolgok történnek, jó a csapat, élvezem a munkát.

A forgatások kitöltik a mindennapjaidat?

Folyamatosan fejlesztem magam, mindig új dolgokat, tanulok. Most a sorozat mellett az ELTE-re járok anglisztika szakra. Ez a kettő teljesen kitölti a napjaimat jelenleg.

Van egy izgalmas része is az életednek, végzett kaszkadőr vagy. Ez, hogy jött?

Korábban a tánc mellett akrobatikára és szertornára is jártam. Egyszer egy forgatáson találkoztam Gulyás Kiss Zoltánnal, ahol nekem esnem kellett. Nem is gondoltam, hogy ez ekkora előkészületet igényel. A forgatás után kerestem meg Zolit, hogy engem ez érdekel, ő javasolta az iskolát. Kevesen vagyunk ebben a műfajban, hárman végeztünk lányok. Ezen a téren is szeretném magam még tovább képezni, hogy hasznosítani tudjam a későbbiekben.

Az akadémiás osztálytársaiddal tartod a kapcsolatot?

Igen. Nagyon jó osztályunk volt, 21-en kezdtük és a végére 5-en maradtunk. Először ijesztő volt, de nagyon összekovácsolódtunk, és azóta is napi kapcsolatban vagyunk. Van egy közös darabunk, a Mondasz tesséket?, ami rögzített improvizációval készült és casting szituációkat mutat be. Vidéken, fesztiválokon és Pesten is játszottuk, amíg nem kellett leállnia a színházaknak. Szeretnénk folytatni majd és vannak más közös terveink is.

A közösségi oldaladon kitettél egy posztot az autisták jelképével. Ez miért volt fontos számodra?

Ha csak annyit értem el vele, hogy a pár ezer követőm figyelmét sikerült felhívnom a segítségnyújtás lehetőségére, akkor már megérte.

Mit szeretnél magadnak 5 év múlva?

Azt szeretném, hogy egyáltalán ne legyen időm semmire. Délelőtt próbálni, rohanni szinkronba, este előadásra és másnap forgatni. Voltak, akik láttak bennem fantáziát és bizalmat szavaztak nekem, bízom abban, hogy ez nem volt véletlen és lesz még ilyen. Volt olyan, hogy a felvételi első rostáján elutasítottak, pár év múlva pedig elismerték a munkámat. Nekem ez erőt ad, és mint mondtam kitartó vagyok.

Kitől és mit kérdeznél a következő interjúban?

Pál Andrástól kérdezném, hogy mit jelentett neki a harmadévünk?

Kiemelt kép: Nagy Rebeka