November közepén mutatták be a Futni mentem című romantikus vígjátékot, ami azóta tarol a hazai mozikban. A napokban a környező országok magyarlakta településein is bemutatkozik a film, így borítékolható, hogy a nézettségi adatok még jócskán nőni fognak. A minden korosztály számára népszerű film rendezőjével, a Balázs Béla-díjas Herendi Gáborral beszélgettünk.

Legújabb filmedet már több, mint hatszázezren látták a bemutató óta. Milyen érzés ez neked?

Felemelő. Nagyon élvezem, főleg azért, mert nem számítottam ilyen nagy sikerre.

Ezt komolyan mondod, vagy ez a marketing szöveg?

Abszolút komolyan mondom! Ekkora, vagy ehhez közelítő nézőszámot, nagyon régóta nem lehetett csinálni itthon. A Covid elég rendesen odacsapott a moziba járók számának, maguk a mozisok is többször elismerték, hogy megfeleződött a látogatók száma. De a hivatalos adatok is ezt támasztották alá, ezért már a százezres nézőszám is jónak számít.

Mi volt az elvárásod, mekkora volt az a szám, amivel úgy érezted, hogy elégedett lennél?

Azt azért gondoltam, hogy ez talán sokak által szerethető film lesz, ezért az elvárásom az volt, hogy a 250 ezret jó lenne elérni. Tényleg nem kalkuláltam azzal, hogy ennyi embert be tudunk csábítani a moziba. Az elmúlt években nagyon sokan megrögzött streaming nézők lettek, aminek a kényelmi és praktikus okaival nehéz is lenne vitatkozni, őket nagyon nehezen lehetett kirobbantani a fotelből. Úgy érzem, hogy őket is sikerült most megmozdítanunk a filmmel.

Te szoktál futni?

Régebben futottam, de már nem erőltethetem a térdeimet. De remélem volt olyan néző, aki a film kapcsán kapott kedvet a futáshoz.

Milyen tényezők alapján választottad a témát?

Ez egy remake, ami nem az én választásom volt, a producerek nézték ki maguknak, ők folyamatosan vadásszák a nagy sikereket. Egy picit attól biztonságban érzik magukat, ha egy film valahol már bizonyított, és ez az év legnagyobb sikere volt 2019-ben Csehországban. Én viszont nagyon nem szerettem az eredetit, ezért Divinyi Réka és Miklya Anna segítségével átírtuk, és csináltunk belőle egy szerintem messze jobb filmet, mint az eredeti cseh verzió. Nekem az volt fontos, hogy a mondanivalója mellett, szíve is legyen a történetnek. Ebből a szempontból nézve, szerintem sokkal gazdagabban jön ki a néző érzelmileg a filmről, mint az eredetiről.  És így átírva nagy kedvem lett csinálni.

Részlet a Futni mentem című filmből (fotó: Vertigo Média)

Az első ötletelésektől kezdve mennyi idő alatt lett belőle kész forgatókönyv?

Egy-két hónap volt az átírás, utána előkészítettük, az két és fél hónap volt nagyjából, és húsz napunk volt a forgatásra. Ennyi pénzünk volt rá, ami összegszerűen low- budget egy vígjátékhoz képest.

Utólag már nyilván okafogyott a kérdés, de az elején is egyértelmű volt, hogy ezt húsz nap alatt meg lehet csinálni?

Ezt a kérdést természetesen a producerek is többször feltették nekem, de összedugtuk a fejünket, és kitaláltuk, hogy hogyan tudjuk megcsinálni ennyi idő alatt. Egyszerűen nem volt más lehetőségünk, mert erősen szorítottak a keretek.

Tudjuk, hogy sok filmnél elengedhetetlenek a támogatók, de gyakori, hogy túlságosan direktbe tolják a néző arcába a szponzort. A Futni mentem számomra üdítő kivétel ebből a szempontból, mert nem éreztem tolakodónak a támogatók megjelenítését.

Erre különösen figyeltem, és védem is azokat az ügyfeleket, akik annyira jó fejek, hogy szponzorálnak, és hozzátesznek egy film gyártási költségeihez. Egyébként azt gondolom, hogy a megrendelőnek sem jó, ha nem ízlésesen van tálalva a terméke a filmben, esetleg túlburjánzik, mert az valóban nagyon zavaró tud lenni.

Sokat kell menned, hogy összejöjjön a megfelelő támogatás?

Sokat. Mert a cégek nagyon rizikósnak érzik egy filmnek, pláne egy ilyennek a támogatását. Még a Valami Amerikánál is nagyon nehezen tudtam összeszedni, nagyon tartanak a mozi fogadtatásától, hiszen ez zsákbamacska. Mondhattam volna erre a filmre, hogy kérem szépen, biztos, hogy 500 ezer nézője lesz, de ezt nem lehet előre megmondani, ugyanúgy lehetett volna 50 ezer nézője is. Ez tényleg óriási lutri, és ezt a bizonytalanságot a cégek is érzik, és úgy vannak vele, hogy az a pénz, amit beletennének egy filmbe, az sokkal biztosabban elkölthető, ha megvesznek x mennyiségű rádió-, vagy tévészpotot. És ebben igazuk is van, meg sem nagyon tudom cáfolni ezt. Kell egyfajta elhivatottság, motiváció, hogy támogassak egy magyar filmet, vagy a magyar kultúrát. Ez is nyilván benne van a döntésükben.

Részlet a Futni mentem című filmből (fotó: Vertigo Média)

A te neved sem garancia a sikerre?

Nem feltétlenül. De ha feltételezzük, hogy ez így van, akkor talán én egy fokkal könnyebben tudok összegyűjteni szponzorokat, mondjuk, mint olyan valaki, akinek kevesebb sikeres film van a háta mögött.

Amikor először látsz fantáziát egy történetben, akkor már gondolkodsz nevekben, arcokban is?

Szoktam, igen. Ahogy olvasom a forgatókönyvet, akkor sokszor megjelenik előttem egy-egy arc. Eléggé ismerem a színészeket, de nem mondom, hogy mindegyik karakterhez elsőre megvolt a nevem. Udvaros Dorottya nekem nagyon egyértelmű volt erre a szerepre. A többieket castingon választottuk ki, és nagyon szerencsésen jött össze, mert három csodalányt találtam, akik nagyon jól működtek együtt. Mert az sem mindig magától értetődő, hogy a színészek között működik a kémia, de itt nagyon rendben volt.

Végig jelen voltál a csatingokon?

Igen. Nekem nagyon fontos, hogy ha valakinek csak egy mondata van a filmben, az is hiteles legyen. Nem szeretem a kompromisszumokat, de persze előfordul, hogy nem tökéletes minden, de itt most a legutolsó kis szerep is rendben volt.

A feszített tempó ellenére milyen hangulatban telt a forgatás?

Nagyon jó hangulatban dolgoztunk. Azzal együtt, hogy iszonyú rohamtempóban csináltuk, nagyon nagy kedvvel csinálta mindenki, nagyon jól éreztük magunkat. Azt nagyon hamar érezni, hogy valami jó készül. És azt láttam, hogy a színészek is lubickolnak a szerepükben. Ugyanis nekik nagyon megkönnyíti az életüket, amikor a forgatókönyvben jól mondható dialógusok vannak, jók a karakterek, kerek a sztori. És ez a jó hangulat ott van a vásznon.

Részlet a Futni mentem című filmből (fotó: Vertigo Média)

Nagyon sok, jól eltalált „epizód” van a filmben, van esetleg kedvenc jeleneted?

Hú, ez nehéz kérdés! Talán az a hosszú jelenet, amikor Kata karaktere először bukkan fel a filmben. Egy hosszú telefonbeszélgetés mialatt az összes családtagjával interakcióba kerül. Azt találtam ki, hogy milyen jó lenne ezt a jelenetet egy snittben felvenni. Kértem Rozit, hogy próbáljon meg úgy felkészülni, hogy meg tudjuk egyben csinálni. Egy igazán nehéz jelenet, mert a telefonbeszélgetés közben mindig csinál valamit, szedi össze a szennyest, készíti elő a vasalást, közben vitába keveredik a férjével, és a két kamasz kölykével, szóval folyamatosan mozgásban van. Lovas Rozi annyira vérprofi volt, hogy egyből megcsinálta. És ott álltunk „ledöbbenve”, hogy mit fogunk csinálni a nap többi részében, mert azt gondoltuk, hogy ezt majd annyit kell gyakorolni, hogy elmegy vele az egész nap, és majd a végén fölvesszük.

Hova lehet még fokozni ezt a sikert?

Igazából nem tudom. Menjen ameddig tud, most már tényleg nincs elvárásom. De szerintem kicsit azon is múlt a siker, hogy szerencsés időszakban jött ki a film, mert éppen nem voltak különösebben nagyot szóló amerikai filmek. Mikor volt olyan utoljára, hogy az első három helyen magyar film áll?

És az milyen, hogy magadat ütöd le a trónról?

Azt soha nem gondoltam, hogy a Valami Amerika nézettségét valaha meg fogom közelíteni, hogy azt le lehet a trónról taszítani. Mindig azt hittem, hogy fogynak el a nézők a moziból, és ez a legpozitívabb felismerés, hogy ebben nincs igazam.

Meddig élvezed ki a sikert? Kicsit hátra tudsz ilyenkor dőlni, vagy már a következő filmen gondolkodsz?

Amig megy a mozikban, addig nyomon követem, és nem szégyellem, hogy ezt az időszakot most nagyon élvezem. Rengeteg kommentet, üzenetet kapok, olyanok is előbukkannak, akikre már nem is emlékszem. Ilyenkor mindig azt érzem, hogy na, mégiscsak megérte a rengeteg befektetett munka. Aztán ez valamilyen szinten kimúlik, amikor kikerül a moziból, akkor általában streaming szolgáltatóhoz kerül, és onnan már nem igazán jön visszajelzés. És akkor jön az új feladat, ráfordulunk valami új projektre.

Trill Beatrix, Herendi Gábor és Ember Márk a plakátfotózáson (Fotó: Nánási Fotóstúdió/Bajkov Aurél Valentin)

Ez már megvan konkrétan?

Azt már elárulhatom, hogy megvan, ugyanis a producereim olyan szuperek, hogy visszaforgatják a pénzt egy új filmbe. Lassacskán kezdjük az előkészítést.

Kaptál gratulációt olyan helyről, ahonnan nem számítottál rá?

Ha itt az NFI-re gondolsz, akkor onnan senki nem keresett, semmilyen gesztust nem tettek felém. A barátoktól és kollégáktól sok elismerést kaptam. De az igazi elismerés a nézők száma. Közülük sokan ismeretlenül is üzennek, elképesztő szeretet vesz körül a film kapcsán. Kaptam olyan visszajelzést, hogy egy 2012-ben nyitott moziban most fordult elő először, hogy teltház volt, sőt pótszékeket kellett betenni a vetítésre. Vagy, hogy az egyik vidéki moziban olyan sor volt jegyért, hogy a mozitulajdonos kijött közölni az emberekkel, hogy még egy előadást betettek, hogy ne legyen botrány, de arra sem fért be mindenki. Köszönöm szépen, jól elvagyok ezekkel a visszajelzésekkel.

Nyitókép: Herendi Gábor (fotó: Sághy Tímea)