“Nem gondoltam, hogy így is lehet filmet készíteni” – interjú Szabó Kimmel Tamással

Számos filmes és színházi főszerep van már a háta mögött, most mégis egy teljesen új világba csöppent, napi sorozatban ugyanis először forgat. Ő alakítja a Mintaapák szimpatikus állatorvosát, Tamást, aki nem elég, hogy egyedül neveli kislányát, Julit, még a költözés okozta nehézségekkel is meg kell hogy küzdjön. Szabó Kimmel Tamással a hétfőn este debütáló új magyar szériáról beszélgettünk.

Te játszod a Mintaapák egyik főszerepét. Hogy kerültél a sorozatba?

Nyár elején hívott az ügynököm, hogy a TV2-től van egy megkeresés, mit gondolok róla. Mondtam, hogy nézzük meg, hogy mi a feladat pontosan. Így találkoztam a kreatív igazgatóval, és a sorozat showrunnerével. Nehéz helyzetben voltam, mert úgy kellett elvállalnom a sorozat egyik főszerepét, hogy nagyon keveset lehetett tudni arról, hogy mik fognak a karakteremmel történni benne, hiszen akkor még nem volt lefordítva, illetve átírva az összes epizód. Ez egy folyamat, most tartunk körülbelül a negyedénél. Az ember ilyenkor megelőlegezi a bizalmat, aztán sokat nyomott a latba, hogy kikkel dolgozhatok együtt, tehetséges színészekkel és rendezőkkel.

Hosszasan ellenálltál az éppen rettenetesen dübörgő „sorozat-iparnak”. Mi változott meg benned?

Én nem az a típusú színész vagyok, aki otthon ül és várja, hogy a magasművészet megtalálja… Megy az élet, dolgozni kell. Az Apró mesék bemutatója után nem adódott új filmes lehetőség, illetve akkor kezdett realizálódni, hogy a színházi viszonyokra hogyan fog hatni a TAO rendszer átalakítása. Át kellett gondolnom, hogy a családom és a magam érdekében mi a legjobb megoldás, így mondhatjuk úgy, hogy egy nagyon rossz helyzetben kínálkozott a Mintaapákkal egy nagyon jó lehetőség számomra. Természetesen fogalmam sem volt, hogy hogyan készül ma Magyarországon egy napi sorozat, ez egy nagyon érdekes forgatás, nem gondoltam, hogy így is lehet filmet készíteni. Mindenesetre nagy tanulság.

Mesélsz a szerepedről?

Molnár Tamást játszom, ő egy állatorvos, aki egyedül neveli a kislányát. Meghalt a felesége, tehát özvegy. Egészen hétköznapi figura, az ő történet szála kifejezetten arra épül, hogy egy balesetben elvesztette a társát, így a rengeteg munka közben megpróbál egy hatéves gyermekről tisztességesen gondoskodni. Folyamatos küzdelem az élete, mert több fronton próbálják őt ellehetetleníteni különböző okok miatt, de a lányáért bármit megtesz. Szóval igazán nekem való feladat, hiszen egy harcos alkat.

Milyen a partnernőd?

Szuper! Minden nap megdicsérem, amikor együtt forgatunk. Ha létezik őstehetség, akkor az ott van ebben a hétéves kislányban, akit Vághy Viviennek hívnak. Borzalmasan nehéz egy napi sorozat forgatása, embert illetve idegeket próbáló feladat, gyakran nekünk felnőtteknek is egészen a határainkig kell elmennünk. Ebben ő úgy tud létezni, mintha mindig is ezt csinálta volna, neki a legtermészetesebb dolog, hogy ott van velem egy jelenetben és közben nem csak megcsinálja, amit kérnek tőle, hanem játszik, sőt… dobálja nekem a labdákat, és ha mondjuk imprózok egy picit, akkor azonnal látja és reagál rá, jön velem. Ez egyrészt nagyon megdöbbentő, másrészt engem nagyon nagy boldogsággal tölt el, mert elképesztő gördülékenyen és tempósan tudunk haladni a közös jelenetekkel. Megszerettük egymást a munka során, és emiatt is nagyon elfogadóak vagyunk a másikkal szemben, ez egy igazán jó találkozás.

Hogy érzed magad a forgatáson? Milyen a hangulat?

Alapvetően jól. Az egész produkción egy 400 fős stáb dolgozik, gondolok itt a rendezőkre, az operatőrökre, az öltöztetőkre, a kellékesekre illetve a színész társaimra. Ennek egy szűkebb része az, akikkel én közvetlenül együtt forgatok, ami egy elképesztően jól működő közeg. A csapat legtöbb tagjának van filmes tapasztalata, így amikor a kamera előtt vagyunk, akkor azonnal közös nyelvre váltunk, megértjük és kiegészítjük egymást, és ezt nagyon élvezi mindenki. Ez a része nagyon-nagyon jól működik. A hangulat is eszerint változik, illetve mindig az adott napon forgatók aktuális szellemi erejétől függ: mennyi energiánk marad arra, hogy még jókedvet is csináljunk emellett az irdatlan tempó mellett.

Várod a nézői reakciókat?

Persze! Hetek óta mindannyian erőn felül teljesítünk, így nagyon szeretnénk, hogy ha a befektetett energia azzal térülne meg, hogy estéről estére örömet okozunk az embereknek. Nyilván lesznek páran, akiknek nem találjuk el az ízlését, hiszen olyan nincs, hogy valami mindenkinek egyformán tetsszen, sőt… nagyon nehéz előre kiszámítani a nézői reakciókat. Abban biztos vagyok, hogy a benne szereplő gyerekek sokakat levesznek majd a lábukról, hiszen amellett, hogy elképesztően aranyosak, még nagyon jól is játszanak, ami nagyon ritka Magyarországon, magyar filmben.

Szerintem nagyon hamar ki fog derülni, hogy a Mintaapák megtalálja-e azt a nézőközeget, akiknek készül. Látunk itt négy apukát, négy különböző családi háttérrel, akik gyereknevelés közben olyan problémákat élnek meg, amik a legtöbb szülő életében mindennaposak. Kisbabától egészen a kamaszkorú gyerekek gondjaiig mindenféle helyzeteket feldolgoz a sorozat. Ezekkel szerintem bárki nagyon könnyen tud majd azonosulni. Drukkolok, hogy szeressék és örömet okozzon mindenkinek, aki leül majd a tévé elé megnézni.

Az én szememben te azért színházi színész vagy elsősorban.

Köszönöm! (nevet)

Nem bánod, hogy most egy darabig nem fogsz próbálni?

Nagyon hiányzik a színház, pedig még csak az évad elején járunk. Egyébként ezt akkor érzi az ember leginkább, amikor nem próbál, amikor meg próbál, akkor meg a filmezés után sóvárog… A pörgés miatt nyilván jobban szeretek forgatni, illetve amit ott jelent maga a színészi jelenlét, az az eddigi tapasztalataim alapján nekem jobban is tetszik. Miközben a színházban az alkotás és a játék öröme sokkal nagyobb teret tud kapni, több időd van mindenre, sokkal nyugodtabb körülmények között van lehetőséged a kreativitásod kibontakoztatni. Egy forgatási napon akár 30 jelenetet is rögzítünk, ez a színházban nagyjából egy egész felvonásnak felel meg, amit mondjuk próbálnánk három hétig. Ilyen szintű munka zajlik most, elég durva a tempó. Nem tudnék választani a kettő között, ha most megkérdeznéd, hogy melyiket szeretem jobban… mind a kettőben bőven volt részem, mindkettőt szeretem. Számomra az a fontos, hogy amit csinálok, annak legyen értelme, hogy olyan körülmények között dolgozhassak, amiben egy alkotóművész lubickolni tud, hogy amiért oda van hívva, azt jól tudja csinálni.

Visszatérve… sokak szemében színházi színész vagyok, de akik kevesebbet járnak előadásokra, és mondjuk a Made in Hungáriában vagy az 1945-ben láttak, azok szerint filmszínész vagyok. Én meg egyszerűen csak színészként gondolok magamra, és tökre örülök, hogy ha akármelyiket is csinálhatom.

Mikor próbálsz legközelebb?

Nem tudom még. Nyilván vannak nagyon erős érzeteim, hogy miket szeretnék csinálni a színházban, főleg azzal kapcsolatban, hogy kikkel. Mindegy a téma, de az fontos, hogy maga az alkotás boldogsággal töltsön el. Azt hiszem, hogy erre szeretnék fókuszálni, hogy innentől az életemben csak és kizárólag olyan emberekkel dolgozhassak, akik értenek a szakmájukhoz, akikkel jó együtt alkotni, és akikkel valami olyat lehet csinálni, ami még nem volt, vagy ha mondjuk volt mégis, akkor azt más szemszögből, számomra érdekesebb módon lehessen megfogalmazni.

Van sok tervem, majd meglátjuk, hogy ezek egyeznek-e Tibor (Orlai Tibor, az Orlai Produkciós Iroda igazgatója – A szerk.) elképzeléseivel, de szerintem ezzel nem lesz gond. A filmezést tekintve pedig, nem tudom mit hoz a jövő.

Kiemelt kép: Szabó Kimmel Tamás (Fotó: Zsigmond László)