A Megasztár második szériájában robbant be vagány viselkedésével, karcos hangjával, ahol még csak 16 évesen azonnal a legjobb női helyezést érte el. Sorra adta ki a nagylemezeket, ő énekelte a Való Világ negyedik évadának főcímdalát, amit aztán több évig meg is tartottak, majd 2013-ban az X-Faktor mentora lett, ahol megismerkedett Alföldi Róberttel. Azonnal megtalálták a közös hangot, sőt, a rendező azóta kisebb-nagyobb szerepekre folyamatosan hívja a produkcióiba, most például a Szegedi Szabadtérin vendégeskedő Hegedűs a háztetőnben játssza Fruma Sárát. Színházi kirándulásairól beszélgettünk Tóth Gabival.
Milyen volt Robival, mint rendezővel együtt dolgozni?
Egészen más a viszony. Nagyon furcsa volt, mert az X-Faktorban is nagy a fegyelem, de ott társak voltunk, nagyon szoros lelki kapcsolatba kerültünk. Az első perctől kezdve egymásra hangolódtunk, gyakorlatilag össze voltunk végig nőve, egymás cinkostársai voltunk. Én ugyanebben a hangulatban jöttem az első próbákra is, de rájöttem, hogy ez egy másik történet… nehéz volt átállítani az agyamat, hogy akivel két évig együtt ültem a mentorszékben, ő most rendezőként van itt, de én nagyon szeretem azt a vasszigort, amit ő megkövetel. Közben meg amilyen szigorú, olyan megértő, empatikus és emocionális is, akire bármikor lehet számítani.
Elkezdtük a próbát, és mondta, hogy 5-6 méter magasból fognak engem majd leemelni. Nekem rettenetes tériszonyom van, ezért jött velem, és ő fogta a kezem, végig mellettem volt… Robi ilyen ember, de persze emellett elvárja, hogy minden fegyelmezetten működjön, ekkora produkciónál nem is lehet máshogy. Csodálatos, ahogy ő dolgozik. Nagyon nagy élmény a rendezéseiben szerepelni, ugye mi már a Passióban is dolgoztunk együtt, nagyon szeretem azt, hogy bátor! Engem is beletenni a prózai jelenetekbe úgy, hogy én nem vagyok színész… ezeket a nagy antrékat szeretem, berobban a karakter, énekel… itt is Fruma Sára, vagy a Shrekben a Sárkány… a Passióban meg nagyon komoly prózai szerepem volt, Robi pedig vállalta ezt a kihívást, hogy kihozza belőlem. Nekem az egy nagy lelki, tanulási folyamat volt, látni, hogy mire vagyok képes… és ezt neki köszönhetem.
Akkor mondhatjuk, hogy jól érzed magad ezekben a kirándulásokban?
Nagyon furcsán érzem magam, meg kell mondjam, sokszor vagyok feszült, mert azért a színészvilágban nagyon nagy a fegyelem. Az én szakmám sokkal lazább, itt rock & roll van (nevet). Például, ha csak a finálé dalban vagyok egy sorra, akkor a legtöbbször azt mondják a kollégák, hogy menjél nyugodtan, majd beénekli valaki… itt viszont végig kell ülni. Ez nekem nagyon furcsa volt, mert egy kicsit el voltam kényelmesedve, viszont nagyon komoly fegyelmet tanultam ebből az egészből, és abszolút pozitív élmény ez a munka, minden nehézsége ellenére is.
Használod énekesnőként is, amit itt tanultál?
Nagyon sok mindent használok, igen. Mindig minden új dolog, kihívás, amivel megbirkóztam, hozzám adott valamit. A Szombat esti lázban a latin táncokat kellett elsajátítanom, azóta megváltozott a tartásom, a színpadi mozgásom, egy csomó mindent beleraktam az ott tanultakból, ami nekem szükséges a saját karrierem szempontjából. Itt is ez van. Nagyon boldog vagyok, amikor így megmutathatom magam, sőt ez nekem is egy visszacsatolás, hogy ezt is meg tudtam csinálni, és ez nagyon jó érzés (mosolyog).
Lesz még közös projekt?
Robit ismerve… mindig talál nekem valamilyen karaktert. Nagyon szeretem azt is, hogy mindig ügyel arra, hogy a saját személyiségem is meg tudjon maradni ebben, nem akarja elnyomni. Nagyon jól ismer, és tudja, hogy nem csak egy vadóc csaj vagyok, amit rám húztak az évek során sztereotípiaként… az, hogy temperamentumos vagyok, az egy dolog, de én egy nagyon érzékeny, nagyon visszafogott lány vagyok a hétköznapi életemben. Ezért merte rám osztani Mária Magdalénát. Sokan nem értették, hogy ezt hogy. Pont ilyen Réka szerepe is az István, a királyban. Tóth Gabit Rékának? Karcos hang, sokkal inkább Táltosasszony, nem Réka. Robi és Rosta Mari is ismernek, és tudják, hogy én ez is vagyok, úgy hogy biztosan lesz még közös munkánk, és én szíves örömest fogom vállalni (mosolyog).
Mindenki ezt mondja, aki egyszer már együtt dolgozott Robival.
Nagyon sokat lehet tanulni, komoly fejlődési folyamat lelkileg és emberileg is, amin átmegyünk egy-egy próba alatt. Kemény is persze, vannak húzós időszakai is, sőt olyan is, amikor megfagy a levegő, de nagyon sok a mosoly, elképesztő élmény. Éjjel-nappal együtt vagyunk, családdá válik az egész stáb. Mindenki nagyon jelen van, úgy is, hogy közben mindenki csinál egy csomó mindent párhuzamosan, és még sincs egy másodperc kihagyás se, mindenki folyamatosan a toppon van. Elképesztő, ahogy Stohl Andris is dolgozik, volt, hogy dupla előadásokat nyomtunk le, és abszolút bírta, vagy Éder Enikő, aki Arad-Szeged-Budapest között vonatozik folyamatosan, és mégsem látni rajta sosem fáradtságot, csak a hihetetlen profizmust.
Azért te is ezt csinálod énekesnőként, járod az országot, nem?
Igen, csak én már nagyon sok mindent kényelmi szempontok alapján nézek. Én magamtól már nem ülnék fel a vonatra, és jönnék le ide, hanem arra törekszem, hogy mondjuk itt is egy kis pihenést be tudjak iktatni, például egy wellness szállodában. 16 éves korom óta csinálom ezt az egész showbusiness-t, nagyon kemény 10 év volt azért ez, most már arra törekszem, hogy ha nyaralni nem is jutok el, de legalább az ilyen alkalmakkor töltődjek.
Említetted már az István, a királyt. Nagyon sikeres volt a bemutató, remek kritikákat kaptál.
Igen, volt már egy előadásunk Miskolcon a Bartók Plusz Operafesztiválon, nagyon jól sikerült. Nehéz feladat volt, mert két órán keresztül a színpadon kell állni mereven, mozdulatlanul egy mikrofonállvány előtt, úgy hogy még a mikrofonhoz sem lehet nyúlni. Az Óbudai Danubia Zenekar, a Honvéd Férfikar és a Budapesti Stúdió Kórus nőikara is részt vesz benne, majdnem 100 zenész van egyszerre a színpadon. Mi, szólisták pedig végtelenül egyszerű ruhában, abszolút alárendelve magunkat a zenének adjuk elő a darabot. Nincs benne dramaturgia, nagyon eszköztelen, ahogy ott állunk, mégis annyira leköti az ember figyelmét, mert olyan feszültséget generál. Nekem nagy kihívás volt megállni egy helyben (nevet).
Könnyen megtaláltad magadban Rékát?
Hat éves korom óta ez volt az egyik álmom, hogy ezt elénekelhessem, eljátszhassam, és ez most teljesült, úgy, hogy Szörényi Levente és Bródy János is odajött hozzám, és azt mondták, hogy csodálatos volt és meg is könnyezték, ahogy énekeltem. Senki nem tudott volna elképzelni ebben, de Rosta Mari szereti azokat az embereket, akikben van fűszer, és be mer vállalni olyan furcsa fordulatokat, amik másnak eszébe sem jutnának. Aztán rájönnek az emberek, hogy egy kis bátorsággal csodálatos dolgokat lehet alkotni.
Vannak még ilyen álmok, amik megvalósításra várnak?
Nagy főszerepeket nem vállalnék be, tudom a kvalitásaimat, nem vagyok színésznő, nem tudnék ilyen tempóban melózni, mint ahogy a képzett színészek csinálják. Ebbe bele kell születni, 30 éves fejjel már nem tudnám átállítani magam erre az életmódra, de ez, amikor be kell robbanni egy-egy mellék-főszerepre, ezt nagyon élvezem, ezekben bármi jöhet.
Mit csinálsz a nyáron?
Most zenekaros koncertjeim vannak, tele a naptáram. Megyek külföldre forgatni, Zakynthosra, majd Rómába, egy gasztronómiai, utazós, zenélős kisfilmet csinálunk, ez nagyon izgalmas lesz. Írom a dalokat, illetve csináltam egy új zenei fúziót, ez a megszokott „Tóth Gabis” projektem mellett fut majd, népzenei történet lesz. Én alapvetően népdalénekes voltam, csak azért nem érvényesültem versenyeken, mert hangszálbénulásom van. Ha valakinek ilyen rekedtes a hangja, azt általában a nem jól záródó hangszalagok okozzák. Mindenki azt szokta meg, hogy élesek és selymesek a népi hangok, emiatt nekem soha nem volt lehetőségem megmutatni magam ebben, de közben meg mindig is imádtam. Elkezdtem népzenéket gyűjteni, kutatni, beleástam magam ebbe a témába. Both Miki és Naplás Miki nagyon sokat segítettek ebben nekem. A fúzió modern, de mégis folkos lesz, igyekszem minden autentikus elemet úgy beletenni, hogy az hiteles legyen, hogy mindennek meg legyen a helye benne, ékesíteni akarom a zenét, nem pedig valami erőltetett modern dolgot csinálni, sokkal inkább alárendeljük magunkat a népzenének.
Kiemelt kép: Várady Nikolett