Nem csak a falak számítanak – a Nemzeti Színház múltja és jelene

Hatvan év. Ennyi idő telt el azóta, hogy a Blaha Lujza téri Nemzeti Színház épületét lebontották. A mai Duna-parti Nemzeti már egy teljesen más világ része, de a szellemisége ugyanaz maradt: a színházat nem a falak, hanem az előadások, az alkotók és a közönség együtt határozzák meg.

A kérdés örök: milyen szerepe van ma a Nemzetinek? Egy patinás intézmény, amely a hagyományokat őrzi? Egy modern, kísérletező műhely? Egy hely, ahol klasszikus és kortárs színház együtt létezik? Talán mindegyik. Talán éppen ez a titka annak, hogy évről évre sok tízezer ember kíváncsi arra, mi történik itt.

Múlt és jelen találkozása

Bár a régi épületet 1964-ben elbontották, emléke tovább él. Az egykori színház helyén ma egy bevásárlóközpont áll, de aki járt már ott, tudja, hogy az a hely egykor másról szólt: legendás előadásokról, nagy színészekről és emlékezetes pillanatokról. Az új Nemzeti Színház ennek az örökségnek a hordozója, de nem nosztalgiázik.

Évről évre olyan előadások születnek itt, amelyek a múlt értékeit őrzik, miközben friss és mai szemmel mesélnek. Az olyan darabok, mint a Vitéz lélek, a Csíksomlyói passió vagy a Körhinta, régóta a repertoár részei, de mindig van valami új, amiért érdemes visszatérni. A kortárs magyar drámák megjelenései pedig azt bizonyítják, hogy a Nemzeti nemcsak megőrzi a hagyományt, hanem folyamatosan keresi a jelen kérdéseire adott válaszokat is.

Mennyire kíváncsi rá a közönség?

A számok szerint nagyon. A Nagyszínpad előadásai 98%-os kihasználtsággal mennek, és egyetlen évad alatt több mint 120 ezren nézték meg az itt játszott darabokat. A tájelőadásokkal együtt közel 190 ezer nézőhöz jutottak el.

Persze a színház nem statisztika. Egy előadás élménye nem mérhető nézőszámban – egy telt házas este ugyanúgy emlékezetes lehet, mint egy intimebb térben megtartott kísérleti előadás. A lényeg az, hogy van rá igény.

A Nemzeti a világ színpadán

A Nemzeti Színház mindig is több volt, mint egy budapesti intézmény. Vidéki és határon túli társulatok számára is helyet biztosít, hogy a magyar nyelvű színjátszás minél több emberhez eljuthasson. De a színház nem áll meg az országhatároknál: az elmúlt években 45 ország 134 társulata lépett fel itt a Madách Nemzetközi Színházi Találkozón (MITEM), és a Nemzeti társulata is sokat utazik. Magyar előadások voltak már Aradtól Isztambulig, Ciprustól Athénig, és a színház folyamatosan építi kapcsolatait külföldi alkotókkal. 2025. április 9-én a Nemzeti Színház vendégszerepel a román fővárosban, ahol Vidnyánszky Attila rendezésében a Bánk bán előadását mutatják be a bukaresti I. L. Caragiale Nemzeti Színház Ion Caramitru termében.

Az előadás a két nemzeti színház közötti együttműködés eredményeként valósul meg, amelynek keretében a bukaresti Nemzeti Színház május 23-án Budapesten is fellép a 12. Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) programjában.

A jövő közönsége

A színház jövője nemcsak az előadásokról szól, hanem arról is, hogy kik ülnek a nézőtéren. Hogyan lehet elérni, hogy a fiatalabb generációk is rátaláljanak a színház varázsára? Erre is vannak kezdeményezések, például a „Nemzeti a Diákokért!” program, amelynek keretében a János vitéz valamint a Csongor és Tünde című előadásokat ingyenesen nézhetik meg a diákok és kísérőik. A „Lázár Ervin Program”-hoz is csatlakozott a Nemzeti Színház, amelynek célja, hogy minden tanuló, 8. osztályos koráig, évente legalább egyszer jusson el színházba. A János vitéz, a Körhinta, a Csongor és Tünde, az Egri csillagok című előadásaink tartoznak ide. Ezek a programok azoknak is lehetőséget adnak, akiknek egyébként nem lenne rá módjuk, hogy színházba menjenek.

De nemcsak nézőként, hanem alkotóként is bekapcsolódhatnak a fiatalok a színház munkájába: művészeti egyetemi hallgatók próbálhatják ki magukat színészként, rendezőként, részt vehetnek nemzetközi tréningeken, sőt, akár külföldi fellépésekhez is csatlakozhatnak. Minden évben, a Magyar Kultúra Napján, több száz gimnazista léphet fel a Nemzeti Színház színpadára az „Ádámok és Évák Ünnepén”. Állandó programunk a Nemzeti Színháztörténeti Vetélkedő, amely témáját tekintve, a színház történetének egy-egy jeles eseményéhez kapcsolódik. Az online fordulókat követően a döntő a Nemzetiben zajlik, évad végén. A győztes csapat iskolájába a színház kitelepül egy teljes napra.  A Nemzeti nem zárt világ – aki szeretne, találhat benne helyet.

Miért érdemes ma a Nemzetibe menni?

Mert minden előadás egy lehetőség arra, hogy valami fontos történjen a színpadon és a nézőtéren is. Vannak darabok, amelyek megérintenek, elgondolkodtatnak, vagy éppen szórakoztatnak.

A színház nem egy statikus intézmény, hanem egy folyton változó közeg. Lehet róla vitatkozni, lehet szeretni vagy kritizálni – de a legfontosabb az, hogy él. Hatvan év után is a legjobb bizonyíték arra, hogy szükség van rá.

Szerző: Szitás Anett

Kiemelt kép: Nemzeti Színház épülete (Fotó: Nemzeti Színház weboldala)