„Nem az volt a cél, hogy na, most mi jól odamondunk”– interjú Gryllus Dorkával

Neve számos színházi alakítással és filmszereppel egybeforrt, de több zenés produkcióban is részt vett. Idén egy teljesen új oldaláról is bemutatkozott: színdarabot rendezett. De sem témájában, sem az előadás helyszínében nem a hagyományos utat választotta, a SZX_MCHN – avagy vágyaink meghurcoltatása, valóban olyan formabontó előadás lett, ahogyan a címe is sejteti. A hazai munkái mellett Németországban is aktívan dolgozó színésznővel, Gryllus Dorkával beszélgettünk.

Rendeztél egy finoman fogalmazva is rendhagyó színházi produkciót, SZX_MCHN -avagy vágyaink meghurcoltatása címmel. Miért volt neked fontos, hogy ez elkészüljön?

Tulajdonképpen a Trojkától (Trojka Színházi Társulás – A szerk.) jött a felkérés, hogy rendezzek egy új darabot. Mostanában nagyon érdekelnek azok a dolgok, amelyek itt és most történnek. A férjemmel csináltuk Dobray Sarolta regényéből az Üvegfal című előadást, Soós Attila rendezésében, az is saját project, az is itt és most van. Természetesen az is érdekes, hogy megcsináljunk egy darabot, ami 200 évvel ezelőtt történt és íródott, és nagyon izgalmas feladat Anna Kareninát játszani, de nekem most fontosabb volt, hogy olyan legyen a történet, ami a jeleben töraerténik. Velünk. Az Üvegfal próbái alatt jutott eszembe, hogy kellene csinálni egy előadást, ahol zeneszámokra tátogunk, ahogy például a transzvesztita showkban is, ami nagyon érdekes műfaj.  Először zenék ugrottak be hozzá, aztán hogy a szexről meséljünk sztorikat. Úgy, hogy elmondjuk a történeteket, és átírjuk, hogy cserélgetjük, és kicsit összemossuk a nemeket, ami nagyon izgalmas játék.

Hogyan született meg a gyakorlatban az előadás?

Akikre első körben gondoltam, hogy eljátszhatnák, azok mind belementek, a Trojka Színházi Társulásból. Eke Angéla, Ivanics Tamás, Nagy Dóra, Bárnai Péter és Mátrai Lukács Sándor, és vendégként Réti Adrienn és Lakatos Márk. Nagyon hálásak voltunk, hogy mögénk állt a Tavaszi Fesztivál, annak keretében történt az előadás premierje, de támogatta a produkció létrejöttét a Durex, illetve a MAC-től is kaptunk csodás smink alapanyagokat, amelyek segítségével a fantasztikus Titkos Berni álmodta meg a végső sminket. Miután kialakult a csapat, elkezdődtek a beszélgetések. Zenében, jelenetekben, monológokban gondolkodtam. Beszéltem Závada Péterrel is, aki nagy örömömre elvállalta a felkérésemet. Így ketten interjúztunk, és összehoztunk sok órányi anyagot. Abból írt Peti nagyjából hat órás szöveget, ami még mindig hosszú volt, aztán megnéztük, hogy mennyire lehet drámai a történet, vagy melyek azok a témák, amik kapcsolódnak, mi az, ami eggyé fog válni, és mi az, ami még hiányzik. De a próbák alatt is alakult, a szereplők is javasoltak ötleteket, és ebből állt össze szépen lassan a másfél órás show műsor, aminek a koreográfusa Jessica Sim volt.

Olyan lett, amilyennek elképzelted?

Igen, és nagyon örülök neki, hogy megvalósult. Azt viszont hangsúlyoznám, hogy nem az volt a cél, hogy na, most mi jól odamondunk.

Mi volt a cél? 

Hogy merjünk beszélni a szexről, amiről még sokszor mi, magunkat nyitottnak gondoló emberek sem merünk véleményt formálni. Gyakran még a párunkkal, vagy a legjobb barátainkkal sem. Hogy ne legyünk zavarban, ne érezzük magunkat reflexből kellemetlenül, ha ez a téma kerül terítékre. Hogy az elfogadás valóban legyen alapérték, és ne csak elméleti síkon.

Az előadás az Alterego Clubban játszódik. Nem szűkíti ez le a közönséget?

Az egyértelmű volt, hogy a darabnak egy transzvesztita bár lenne a legjobb helyszín, már csak a hely hangulata, technikai adottságai miatt is, és ez egy elég népszerű hely. Befogadtak minket, amiért nagyon hálásak vagyunk. Szerencsére pont az ellenkezőjét tapasztaljuk, mert sokaknak kifejezetten a helyszín miatt is érdekes az előadás. Egyébként nem mennének el az Alteregóba, de így, hogy van lehetőségük előadásra jönni, az mégiscsak más szituáció. Érdekes egyébként, hogy nagyon vegyes minden előadáson a közönség, sok a fiatal, de az idősebb generációból is mindig vannak nézők.

Milyen visszajelzéseket kaptál a darabbal kapcsolatban?

Képzeld, csak pozitívot! Nagyon szeretik az emberek. Volt pár furcsa kommenetelő, olyan, aki persze nem látta az előadást. De például volt olyan hozzászóló is, akinek visszaírtam, mert kaptam olyan megjegyzést, hogy játszom itt a nagy liberálist, más szülő meg beledöglik, hogy meleg a gyereke. Úgy éreztem, hogy ez jó vitanyitó, ebből ki lehet indulni. Mert pont erről van szó, hogy ebbe nem kell beledögleni. Az lenne a cél, hogy ezt ne problémaként fogjuk fel, és senki ne szenvedjen miatta, mert egy elfogadó társadalomban ezen nincs semmi, de semmi szégyellnivaló, ez ugyanúgy az élet része, amióta csak világ a világ. Mindenki legyen önazonos, és merje vállalni magát! Legyen egy olyan társadalom, ami ezt elfogadja, és nem nyomja bele az embereket olyan álkapcsolatokba, amikbe mindenki belerokkan. Azt láttam, hogy sokan nem merik magukat vállalni, tönkreteszik önmagukat, berángatnak egy másik embert is egy párkapcsolatba, tehát őket is tönkreteszik, és hogy mindezt miért? Mert meg akarnak felelni egy társadalmi elvárásnak. És ez mindenkinek rossz.

Régóta baráti kapcsolatban vagy Lakatos Márkkal, magától értetődő volt, hogy ő ebben szerepelni fog?

Igen. Ő évek óta a Trojka jelmeztervezője, és úgy éreztem, hogy muszáj ebben részt vennie. És szerintem jó döntés volt, mert nagyon jó is a darabban, minden előadáson. A jelmezek budapesti tervezők munkái, akik szintén támogattak minket. Artista, Szegedi Kata, Robert Maar, Sugarbird, Ferencz Borbála, és Kata Fekecs ruháiban pompáznak a színészek, Márk tervezésében.

Nem olyan, mintha ő vinné el a showt?

Olyan érdekes, hogy minden néző mást emel ki, hogy neki ki a kedvence, vagy melyik szöveg volt neki fontos. Szerintem ez egyéni ízlés kérdése. Annyi féle rákapcsolódás van a dolgokra, talán attól is függ ez, hogy kit mi érint meg leginkább a darabból.

Mi a következő projekted? Itt és most elég sok minden történik, ami muníciót adhat az alkotáshoz.

Tervben van, hogy a SZX_MCHN-t bemutatjuk angolul is, folyamatban vannak ezzel kapcsolatban az ügyintézések, és az Üvegfalat is játsszuk tovább Budapesten, vidéken, és külföldön is. Karácsonyig adtam határidőt magamnak, hogy utolérjem magamat. Addig új projekten nem töröm a fejem. Nyáron forgattam, egész augusztusban Berlinben voltam.  Van két gyönyörű gyerekem, ezért most kevesebbet ingázok. De Kornéllal (Simon Kornél, Dorka férje – A szerk.) már gondolkodunk a következő darabon, ami zenés lesz, mert nagyon szeretünk énekelni. A Trojkával pedig tavaszra tervezünk egy Brecht bemutatót, ami a Lóvasúton lesz.

A klasszikus kőszínház nem hiányzik?

Amikor elmentem Németországba, akkor kiléptem, és amikor visszajöttem, akkor úgy éreztem, hogy a klasszikus szisztémába nem tudok visszailleszkedni teljesen, már csak a német munkáim miatt se. Jött a Trojka, ami egy szabad csapat, ahol belefér, hogy időként elmegyek. Persze ott is minél nagyobb a rendszer és erősebb a struktúra, annál többet harcolunk ezzel, de egyelőre még kordában tudjuk ennek a logisztikáját tartani. Játszom a Gólem Színházban is, és bárhol szívesen, ahova hívnak, és ahol ez megoldható. Lehet, hogy egyszer eljön az a pillanat, amikor azt mondom, hogy inkább leszerződöm valahova.

Te annyira szabad lélek vagy, el tudod magad képzelni valamelyik társulatban? Vágysz konkrétan valamelyik színházba?

Hát most még nem. (nevet) Jól látod, ez még egyelőre nem aktuális téma. Jelenleg a „csinálás” folyamata izgat.

Ezt tudod kötni valamilyen konkrétumhoz?

Korábban is mindig a próbák izgattak, amikor már játszottunk egy előadást, az is jó, de az soha nem érdekelt már annyira, mint amikor csináltuk. Engem a kreatív alkotó folyamatok izgatnak a legjobban. Nem vagyok tipikus színésznő, szeretek színészkedni, szeretek játszani, de ha hetente hatszor kellene, mondjuk a Macskákat játszanom, akkor megőrülnék. Bennem sokkal több a nyughatatlanság. Érzem magamon, hogy próbálok megfelelni, megtanultam az egyéb színésznői feladatokat komolyan venni, de abban nehezebben találom meg magam, mint az alkotásban. Én Tarr Béla Sátántangó című filmjének forgatásán döntöttem úgy, hogy színésznő leszek, mert egyszerűen a csinálás annyira tetszett. A SZX_MCHN rendezésénél is nagyon boldog voltam, hogy én ezt kitaláltam, a többiekkel együtt gondolkodtunk rajta és megvalósítottuk.

Milyen szerinted a tipikus színésznő?

Nehéz ez, mert, ahogy a világ változik, úgy az is, hogy egyáltalán mit jelent ma már tipikus színésznőnek lenni. Ma már nem ott tart a világ, hogy ülsz a sarokban és várod, hogy odamenjen hozzád a nagy rendező. Szerintem a mai világban aktívabbnak kell, hogy legyen egy színész, és sokkal nyitottabb a világ is arra, hogy te, mint színész gondolkozzál, elindulj valamerre, mint a régi rendszerben, amikor mindenkinek kellett, hogy legyen egy állása, és amit az igazgató mondott azt meg kellett csinálni és pont. Ehhez képest mi más iskolába jártunk, mint amit az élet most vár, de nyilván ez rengeteg szakmában, vagy talán az egész életben így van, úgyhogy én merem azt mondani, hogy szerintem nem rossz, hogy én másban is tudok gondolkodni, mint abban, hogy az igazgató megmondja, melyik szerepet kell játszanom.

Téged megtalálnak a feladatok, vagy neked kell megkeresni őket?

Meg is találnak, és vannak, amiket meg én találok ki, de amit akarok, annak utánamegyek. Vannak nagyon jó ügynökeim, olyanok is, akiktől nagyon sokat tanultam, de segíts magadon, isten is megsegít. Nincs az az ügynök, aki helyetted kitapossa az utad, ez egy városi legenda. Egy ügynöknek van sok kliense, nem is lehet azt elvárni, hogy ennyi embert egyformán sikeressé tegyen. Szerintem mindenki jobban jár, ha maga is gondolkozik.

Te éppen egy zenés darabban gondolkodsz. Mit lehet erről tudni?

Nagyon szeretek énekelni, amikor Somát vártam, három  hónaposan még a Szigeten volt koncertem a Rotfronttal. Aztán befejeztem, és akkor úgy éreztem az éneklés egy életre elég volt. Azt hittem ezt már végleg kipipáltam, de egyre gyakrabban éreztem, hogy hiányzik. A zene, a zenében létezés az nagyon nagy öröm és másfajta energia. Ha hagyják a fiúk, akkor otthon szoktam énekelni. De leginkább akkor, amikor egyedül vagyok, mert a fiúkat többnyire zavarja. Ha utazom, akkor a repülőn is szoktam, vagy a reptéren, ahol senki nem ismer, és énekelhetek nyugodtan magamban. Nem tudok még konkrétumokat mondani az új előadással kapcsolatban, de már pörög az agyunk rajta.

Színésznőnek nem vagy tipikus, anyának milyen vagy?

Nem tudom. Csodálatos pasijaim vannak, imádom őket! Királylány, és rabszolga vagyok egyszerre, megpróbálom megtenni, ami tőlem telik. Nyilván egy dolgozó anya vagyok, más figyelmet kap a gyerek, de azzal biztatom mindig magamat, hogy cserébe megtanul, – mert az is statisztikailag bizonyított, hogy a dolgozó nők lányai hamarabb kezdenek – a világban érvényesülni. Bár nekem fiaim vannak, nem baj, ha azt látják, hogy menni kell, csinálni kell. A SZX_MCHN-hoz Kornél otthon válogatta a zenét, Soma is néha beleszólt, hogy ez jó vagy nem. Egyáltalán nem baj, hogy ő tudja, hogy ez mi. Én is ebben nőttem fel, a szüleim egyfolytában dolgoztak. Cirkuszi ló vagyok, ebben a cirkuszban nőttem fel, és a gyerekeim is ebbe fognak belenőni. Soma már szerepel, forgat, filmet ír, színész akar lenni. Áron pedig inkább műszaki ember. Őt csak az érdekli, hol kel bármit ki és bekapcsolni, hogy lehet a dolgokat szétszedni, és menjünk, keressük meg az építkezést.

A kreatív energiáidra milyen hatással van, hogy anya lettél? Nyilván a világot más szemmel nézed azóta, de az alkotásnál mi a helyzet? 

Az első dolog az életemben, amit én kezdtem, ami tőlem indult, hogy na, most csináljunk valamit, az a film volt, az Zuniverzum. Ez volt az első, ami nem kívülről jövő felkérés volt, hanem én kezdtem el nyomni. Akkor voltam három hónapos terhes Áronnal. Tehát valamit biztos, hogy ez a helyzet átmozdított bennem. Szerintem az anyaság engem stabilizált. Kicsit lekötött a földhöz a felelősség, a feladat. Hogy nem érsz rá annyit gondolkodni azon, hogy jaj, most akkor ez vagy az, hogy legyen. Ha nincsen gyereked, akkor egy fotózásra vagy bemutatóra van bőven időd azon agyalni, hogy például milyen ruhád legyen. Más időt tudsz magadra szánni. Így meg tudom, hogy van fél órám, azt igyekszem a legjobban kihasználni. Az, hogy nem tudsz feltétlenül elveszni a legapróbb részletekben, az sokszor effektívebbé és hatékonyabbá tesz. Nagyon szeretek a fiaimmal lenni, ez a legnagyobb csoda. Múltkor Bodó Viktor fantasztikus bemutatóját láttam, és kérdezte egy darabról, hogy láttam-e. Mondtam, hogy most ide eljöttem, de, én 13 éve szinte nem láttam semmilyen előadást. Meg is beszéltük, hogy ez milyen érdekes, akár erről a témáról is lehetne egy előadás. (nevet) Nem járok rendszeresen színházba, bulizni. Most ez már nem fér bele. Az biztos, hogy nem bánom, hogy nem szültem korán, mert így nincs olyan érzésem, hogy lemaradok valamiről, vagy kimaradtam volna valamiből.

Milyen viszonyban vagy a koroddal?

Szerintem teljesen jóban. Még úgy is, hogy a filmiparban és a színpadon a nők kiszorulnak a 40-es éveik után. Ugyan most nyáron négy filmben forgattam, magyar, dán, francia, és német filmekben, de amit a filmek mutatnak, az nagyon sokszor torz világ. Nézed, és azt gondolod, hogy ez az ügyvéd vagy orvos, vagy tanár miért nem lehet nő? Ok, hogy van sorozat a mintaapákról, de miért nincs a mintaanyákról? Lehetne 4 negyvenes anyának ugyanez a sztorija. A fiatal lány szerepek is nagyon ritkán szólnak másról, mint hogy szép és szexi. De most jönnek a női forgatókönyvek és női írok, bízzunk benne, hogy lesz változás. De ha meg nem, akkor mi írunk, csinálunk női darabokat.

Nyitókép: Gryllus Dorka (fotó: Rafaela Pröll)