Nekem Shakespeare – A dán királyfi

William Shakespeare neve nem hiába van csupa nagybetűvel a drámatörténelemben. Drámáiban olyan örökérvényű emberi érzésekről, problémákról és történetekről ír, amelyek 400 év elteltével is ugyanolyan erővel tudnak hatni ránk olvasókra és nézőkre, mint megírásukkor.

Nekem is, mint szerintem sokan másoknak, a Rómeó és Júlia volt az első találkozásom a drámaírók királyával. Nem emlékszem pontosan hány éves lehettem, amikor először a kezem ügyébe került az ikonikus Operett Színházi musical előadásfelvétele, arra viszont igen, hogy utána addig nyúztam a családom, amíg el nem vittek, hogy élőben is átélhessem a varázslatot. A tragikus szerelmi történet nemcsak a színházat szerettette meg velem, hanem Shakespearet is. Ezek után nagyon sokáig csak komédiákat és bohózatokat láttam és olvastam a drámaírótól, amelyek mind nagy hatással voltak rám (Sok hűhó semmiért, Szentivánéji álom, Lóvátett lovagok), de akkor még nem tudtam mi az igazi shakespeare-i katarzis élmény.

Ezt az érzést a mai napig kedvenc előadásom, a Hamlet adta meg nekem a Vígszínházban, ifj. Vidnyánszky Attila főszereplésében. Teljes sokkban ültem végig az előadást a nézőtér utolsó sorában, és olyan érzésem volt, mint akik fejbe vágtak. Ez volt az első olyan darab, ami után nem úgy mentem haza, mint ahogyan megérkeztem a színházba. Ifj. Vidnyánszky Attila energiája átjárta az egész épületet, és ezáltal az ifjú Hamlet kétségbeesése és fájdalma is ott kavargott a levegőben. Teljesen magával ragadott a színészek erőteljes és érzelemdús játéka, és míg az egyik pillanatban Fesztbaum Béla szóviccei hallatán sírtam a nevetéstől, a másikban attól lábadt könnybe a szemem, ahogyan Attila torkaszakadtából üvölt az Ophéliát játszó Réti Nórával.

Ezután a mindent elsöprő katarzis élmény után pedig igazi Hamlet megszállott lettem. Azóta már több mint tízszer láttam a Víges előadást, többször elolvastam a drámát, illetve volt szerencsém felvételről megtekinteni Benedict Cumberbatch és Andrew Scott Hamletjét is. „És nem unalmas ennyiszer ugyanazt megnézni?” – teszik fel nekem sokan a kérdést, amikor erről beszélek, és szerintem pont ebben a kérdésben rejlik a Hamlet és Shakespeare zsenialitása. Hiszen hiába van ugyanarról a történetről szó, a három színész dán királyfija három teljesen különböző Hamlet. Benedict Cumberbatch a gondolkodó és elmélkedő, Andrew Scott a hősszerelmes, ifj. Vidnyánszky Attila pedig az őrült. Ez mind Hamlet, és még megannyi más, amit Shakespeare egyetlen karakterbe és történetbe írt bele.

Azóta újabb kedvencek kerültek fel a listámra (II. Richárd, Vízkereszt), de nekem mindig a Hamlet marad az örök etalon, ezért is van az, hogy nekem Shakespeare egyenlő a Hamlettel.

Kiemelt kép: Ifj. Vidnyánszky Attila a Hamlet című előadásban (Fotó: Vígszínház)