„Nekem ez a lehetőség egyik napról a másikra hullott az ölembe” – interjú Schell Judittal

A Thália Színház hétfőn kiadott szűkszavú sajtóközleménye, amely szerint Csányi Sándortól Schell Judit veszi át a teátrum művészeti vezetését, mindenkit váratlanul ért. Ahogy a színművésznőt is az ajánlat, amikor Kálomista Gábor felkérte a pozícióra, hiszen egyáltalán nem voltak eddig vezetői ambíciói. A kinevezés folyamatáról, a Thália jövőjéről, az új játszóhelyről, amely a Télikert nevet kapta, és a felújítás okozta nehézségekről is beszélgettünk. 

Gratulálok a kinevezésedhez! Mesélnél arról, hogy milyen feladataid lesznek?

Köszönöm szépen! Első körben az évadterv, a repertoár felállítása a feladatom. A következő évad nagyszínpadi bemutatóit még Sanyi készítette elő (Csányi Sándor, a Thália Színház korábbi művészeti vezetője – a szerk.). Átépítjük a Mikroszínpadot, egy 160 férőhelyes kis kamaraszínház lesz belőle Thália Télikert néven, ennek a műsortervét már én alakítom ki, azt hiszem ez lesz a munka legizgalmasabb része, valamit a nulláról felépíteni. Nagyon felkeltette az érdeklődésemet ez a lehetőség, amikor Kálomista Gábor felkért erre a pozícióra. Bár azt is el kell mondanom, hogy gondolkodtam rajta két napot, mert megmondom őszintén, egyáltalán nem voltak efféle ambícióim. Át kellett gondolnom az egész helyzetet, az eshetőségeket, végül úgy döntöttem, hogy elfogadom és belevágok.

Ezek szerint egy picit már belefolytál a 2018/19-es évad tervezésébe?

Igen, mostanra már elég jelentősen. 3 hete szépen fokozatosan elkezdtem átvenni az ügyeket, amit Sanyi elkezdett, azt én viszem tovább. Az évad nagyszínpadi előadásai már 90%-ban megvannak, néhány dolgot kell már csak konkretizálni körülöttük. A kisszínpad egy egészen új történet (mosolyog). Hozzám tartozik majd a marketing, a PR és a közönségszervezés, ezeken a területeken is szükség lesz rám. Elég komplex feladat ez, de sok olyan régóta itt dolgozó, stabil szakember és kolléga van a színházba, akikre tudok majd támaszkodni.

Említetted, hogy két napot gondolkodtál, kikérted valaki tanácsát?

Persze, én ebben nem tudnék egyedül dönteni. Van egy családom, ők befolyásolják a döntéseimet a leginkább, megbeszéltük, meghallgattam a véleményüket. Először a páromat kérdeztem meg, hogy támogat-e ebben, aztán a szüleimet. Ők nagy segítségemre vannak a gyerekek körül, amikor este játszunk, tudnom kellett, hogy mellettem állnak majd ebben is. Bár ez a pozíció elsősorban nappali munkát igényel, amikor a gyerekek iskolában vannak, tehát itt tudok majd lenni, az esték pedig maradnak az előadásokra, ahogy eddig is. Aztán persze tovább mentem, megkérdeztem a legközelebbi barátaimat, szakmabelieket és „civileket” is, hogy mit gondolnak erről.

Mondod, hogy az este a játéké marad, elfér majd egymás mellett a két dolog? Mennyit játszol most?

Nem annyira sokat, szerintem pont ideális, 14 körül. Ez még úgy befogadható. Úgy gondolom, hogy a kettő összefér. Sanyi is öt évig játszott esténként, napközben pedig a színház ügyeit intézte, tehát meg lehet oldani. Azt semmiképp sem szeretném, hogy nagy változás álljon be a családi életünkben, otthon ugyanúgy szeretnék helytállni, ahogy eddig is. Fogok jövőre is játszani a bemutató előadásokban, tehát nem csak a vezetés lesz a szerepem innentől a Tháliában, a társulat színművésze maradok ugyanúgy.

Kováts Adél, a Radnóti igazgatónője coach segítségét is igénybe vette, mielőtt vezető lett, ezen te nem gondolkodtál?

Van egy barátom, aki foglalkozik ilyesmivel, majd beszélgetek vele (mosolyog). Picit más az indulási pontunk. Adél pályázott az igazgatói pozícióra, és gondolom neki régebb óta voltak is ilyen dédelgetett álmai. Nekem ez a lehetőség egyik napról a másikra hullott az ölembe.

Váratlan volt?

Nagyon. Egyáltalán semmilyen előjele nem volt. Sanyi elfáradt, úgy gondolta, hogy most már önmagára koncentrál. Ő is engem javasolt maga helyett és Gábor is rám gondolt azonnal, én pedig elvállaltam.

A kollégáid hogy fogadták?

Voltak akik megijedtek, hogy most akkor változás következik, ez mindenkinek a személyiségéből adódik, illetve abból, hogy milyen kapcsolatban voltak Sanyival vagy velem, de leginkább örültek és támogatnak.

Molnár Piroskával nagyon szoros a kapcsolatod, neki mi volt a véleménye?

Ő volt az első szakmabeli, akit felhívtam, és kikértem a véleményét. Első perctől kezdve nagyon támogatott, elmondta, hogy mindenben mellettem áll és segít, amiben csak tud. Ő és Szervét Tibor a Thália Művészeti Tanácsának tagjai lesznek. Egy ideje gondolkodtunk már ezen, és most létre is fogom hozni. Meg szeretném osztani velük a gondolataimat, ők pedig tanácsokkal tudnak majd ellátni a tapasztalataikból adódóan. Ezt szoros együttműködésként képzelem el, de a többi kollégát sem akarom kizárni, társulati üléseken meg fogom őket is hallgatni. Az elején nagyon kellenek még majd a visszajelzések, hogy az irányt meghatározzuk.

Ha már irány, fog változni a Thália arculat?

A nagyszínpadon ugyanúgy a vígjátékoké lesz a főszerep, nem szeretnék ott nagy változásokat, de az fontos, hogy a nagyon minőségi szórakoztatás a célunk. A kisszínpad lesz az, ahol lehet majd álmodozni, ott nem feltétlenül a felhőtlen nevettetés lesz az irányvonal. Szórakoztatni fogunk ott is, de ott kapnak majd helyet a kicsit mélyebb alkotások, amik az emberi történetek egy más aspektusát mutatják majd meg.

A Thália Télikertből egy összművészeti kulturális centrumot szeretnék létrehozni, ahol lesz zene, képzőművészet, lehet filmeket vetíteni, irodalmi esteket tartani, és elférnek majd kisebb koncertek is. A fókuszban természetesen a színházi előadások lesznek, de egy kis körítést szeretnék emellé. Azt tervezzük, hogy 20 órakkor kezdődnek majd az ottani előadások, és aki esetleg korábban érkezik, az le tud ülni a kávézóban, ahol ételeket is kínálunk majd, illetve nagyon szeretném, ha itt élőzene lenne estéről estére. Ez az egész része lesz a ráhangolódásnak, hogy az ember picit ki tudjon lépni a napközbeni dolgokból. 

Miket fogtok itt bemutatni?

Mivel most vettem át ezt az egészet, ezért májusban kezdtem el rendezőt keresni az ötleteim mellé, ami azért nem volt könnyű feladat, de sikerült, találtam olyan alkotót, akinek nagyon örülök, hogy a Tháliában fog rendezni. Erről többet nem szeretnék még elárulni, majd csak a szeptemberi sajtótájékoztatón.

Természetesen olyan előadások is visszakerülnek a Télikertbe, amik eddig is futottak a Mikroszkópszínpadon, illetve lesz olyan darabunk is, amit a nagyszínpadról hozunk át majd, mert a kisebb tér is elég neki, sőt valószínűleg itt fogja igazán megtalálni a maga helyét és közönségét. Nehéz volt megtölteni ilyen rövid idő alatt az évadot, de van repertoárunk, méghozzá elég izgalmas.

Akkor ez az év még a puhatolózásról fog szólni?

Meg előre gondolkodásról. Már most elkezdek tárgyalni a 2019/20-as évadról a rendezőkkel, hogy azzal előre lehessen dolgozni és olyan legyen, amilyet eltervezünk.

Nagyban zajlanak a felújítási munkálatok a színházban. Ez mennyire nehezíti meg az életeteket?

Eléggé. Április 30-án befejeztük az évadot, akkor volt a színház utolsó előadása. Ugyan az első bemutatónk próbáit elkezdjük augusztus 27-én, de a repertoár előadásokat csak októbertől tudjuk játszani a megszokott szeptemberi kezdés helyett. A május és a júniusi és szeptemberi fél-fél hónap most kiesett az évadunkból, amit igazából majd jövőre fogunk megérezni, egy kicsit szűkebbre húzza majd a lehetőségeinket.

A Csak színház és más semmi forgatását mennyire befolyásolja?

Annyira, hogy az most nem is itt zajlik. A felújítás zajai nagyon zavarnák a filmezést.

Forgatjátok már?

Igen. Ez is olyan szépen összecseng valahogy, mert én kértem, hogy a negyedik évadban egy kicsit kevesebb jelenetem legyen, szerettem volna ezen a nyáron többet pihenni, a gyerekeimmel lenni, kicsit feltöltődni, nem mindig hajnali 4-kor kelni. Nagyon jól jött ki, mert tudok az új feladataimra koncentrálni, nem 12 órás forgatási napokat követően kezdem el a színház ügyeinek intézését mondjuk éjszakába nyúlóan (nevet).

Nyáron elég sokfelé utaztok az előadásaitokkal úgy láttam.

Igen, ez nyilván egy kis kompenzáció. Így, hogy április végén bezártunk, ahova lehetett eladtuk a futó darabjainkat, júliusban például minden hétvégén megyünk valahová. Szeretném, ha az előadásaink megmutathatnák magukat különböző fesztiválokon. Nekünk is vannak ilyen rendezvényeink, a Humorfesztivál, a Határon Túli Magyar Színházak Szemléje és a Vidéki Színházak Fesztiválja. Ezek mind olyan lehetőségek, amik kölcsönösen oda-vissza tudnak működni. Tervben vannak külföldi vendégjátékok is. Ezeket a kapcsolatokat újra kell éleszteni.

Említed a Vidéki Színházak Fesztiválját, ami a felújítás miatt a Pesti Magyar Színházban kerül megrendezése. Mennyiben lesz más így, mint amit már megszokhattak a nézők?

Ez az egész helyzet megnehezíti Lantos Anikó, a Thália fesztiváligazgatójának dolgát. Picit elcsúszik az egész arculata, mert mindenen a Pesti Magyar Színház neve szerepel, de azért ott van az is, hogy a „Thália bemutatja”. Az nyilván nem veszi jól ki magát, hogy nem tudjuk itthon megrendezni, de annak nagyon örülünk, hogy segítség igénybevételével meg tudjuk mégis tartani, nem marad el. Nagyon jó lehetőség ez a vidéki színházaknak, hogy pesti közönség előtt játszhassanak, ezért is volt fontos, hogy valamilyen megoldás szülessen. Jövőre természetesen hazatér, illetve a többi fesztiválunk is itthon kerül már megrendezésre. Idén a jelenlétünkkel képviseljük majd a színházat (mosolyog).

Kiemelt kép: Várady Nikolett