A Deszkavízió ötödik születésnapjakor még csak arra kellett válaszolnom, hogy ki volt az a személy, aki meghatározó volt számomra abban, hogy a kultúrával foglalkozzak. Már ez is meglehetősen kemény diónak bizonyult, hiszen számos név tobzódott a fejemben, végül Mikó Istvánt választva számoltam be róla, hogy mennyire sokat jelentett számomra mindaz, amit a Jászai Mari-díjas érdemes és kiváló művész tett a pályafutása során. Többek között ő indított el az utamon. Viszont nem az Aladdin, a Micimackó, a Macskafogó vagy éppen Robin Williams filmjei voltak az egyetlenek, amik a filmek és sorozatok szeretetére ösztökéltek. Így a hatodik évfordulót megünnepelvén megpróbálom kibővíteni a korábbi válaszomat, noha a teljes kifejtéssel valószínűleg egy regényt is meg lehetne tölteni.

Egy nagyon személyes résszel kell kezdenem: egészségügyi okok miatt rengeteg időt töltöttem az életem első két évtizedében ágyhoz kötve, amelyből egyenesen következett az, hogy ez alatt faltam a könyveket, a filmeket és a tévéműsorokat. Míg mások az utcán rúgták a labdát vagy csavarogtak, addig én többnyire azzal nyaggattam szüntelenül a szüleimet, hogy ipari mennyiségben biztosítsanak nekem videokazettákat majd később DVD-ket, és ha nem érkezett új szállítmány, bármennyiszer újra tudtam nézni a meglévőket, követni egy tévésorozatot, végignyálazni akármennyi könyvet. A Disney animációs katalógusát kívülről ismertem, ezek voltak a kedvenceim, de valójában mindenevő voltam. Minél több alkotás fordult meg a lejátszómban és ívódott bele a képzetelembe, annál jobban csodáltam a bennük szereplő művészeket, és még inkább azokat, akik ilyen csodákat létre tudnak hozni. Nekik köszönhettem azt, hogy egyhelyben rostokolva is bejárhattam a világ minden szegletét, hogy a test mozdulatlanságának börtönére fittyet hányva a gondolatok szabadon indulhattak felfedezőútra. 

Úgy szívtam magamba a virtuális élményeket, mint egy szivacs, és minden egyes megtekintéssel egyre jobban tudatosult bennem, hogy én is tenni szeretnék valamit a hozzám hasonlókért. Nem filmek és sorozatok írásával, vagy esetleg rendezésével, azt meghagynám a szakértőknek, hanem inkább azzal, hogy felhívom a figyelmet a filmvilág gyöngyszemeire. Hogy beszámolok az újdonságokról, amik máskülönben radar alatt maradnának. Hogy akikkel egyezik az ízlésünk, azok számára megkönnyítsem a választást a moziműsor előtt állva, vagy esetleg a streamingfelhozatalt böngészve. „Egy jó film minden nehézséget megold” – mondta egyszer állítólag Charlie Chaplin, amivel abszolút egyetértek, de kiegészíteném azzal, hogy legyen bármilyen az a bizonyos film, mindenképpen épít minket. Én pedig továbbra is, fáradhatatlanul igyekszem építeni a Deszkavíziót a mozgókép rovaton keresztül.

Kiemelt kép: Szabó Dániel (Fotó: Kovács Milán)