Schwechtje Mihály darabját ő maga állította színpadra a Jurányiban. A filmekben már önmagát kipróbált alkotó most a színházban mutatja meg a mai Magyarországot.

Az örökség a rendező saját színdarabja, amiben egy külföldről hazatérő fiatal gyerekorvos azzal szembesül, hogy az egykori gyerekorvos anyjának körzetében a hagyományos értékek, mint a tisztesség és az emberség, érvénytelenek. Másképpen mondva: cigánygyerekek eladásából él a falu, amelynek agytrösztje a hőn szeretett anyuka. Mindenkinek jobb így, a cigányok pénzhez jutnak, a gyerekek jó esetben jó helyre kerülnek.

Persze van kivétel, amikor egyikük lánya hazajön és megöli az anyját, mert őt éppen prostituáltnak adtak el tíz évesen. Ez egy ilyen falu: épül, szépül és gyarapodik. Ennek pedig ára van: a gyerekorvosnak döntenie kell a működő rossz és a beláthatatlan jövő között.

Előadásfotó Az örökség című darabból (Fotó: Gulyás Dóra)

Polgár Csaba finom eszközökkel hozza az érzéketlenségig zárt, németes orvost, sármja végigsöpör a nézőtéren. Gergely Katalin mellékeli ehhez a realisztikus előadáshoz a különféleképpen lelakott cigányasszonyokat és magyar fehérnépeket.

A legnehezebb feladat Molnár Gusztávnak jutott, akinek kisebb, bűzösebb figurák mellett a helyi polgármestert és az orvos testvérét is életre kellett keltenie. Molnár Gusztáv nagymestere a kisrealista kisalakoknak, ezekből most egy csokorra valót kapunk. A polgármester minden mozdulata sikamlósan nyúlós, taknyos, jellemtelen alak. Pengeéles alakítás. A testvér egy sértett, ostoba parasztember, aki soha nem tudja a fivérének megbocsájtani, hogy tehetségesebb volt nála. Ráadásul, ő az, aki anyja helyére szeretne lépni ebben a gyerekkereskedelmi bizniszben. Molnár Gusztáv színpadi alakjainak mindig nagy lelke van, és ez most sincs másképpen.

Előadásfotó Az örökség című darabból (Fotó: Gulyás Dóra)

Az előadás éppen odavaló, ahol látjuk. Magyarország kellős közepére, egy függetleneket befogadó és támogató intézmény kamaratermébe. Egy lelakott világba, ahol minderről még csak nem is tudunk semmit, vagy ha igen, elég, ami a bulvármédiából jön. Menjünk vagy maradjunk? Ez itt a kérdés.

Fontos dolgokról élesen fogalmazva beszél az előadás, ami alapvetően filmszerű. A dinamikája is lendületes. Szépen szövődik a történet, az egyetlen lehetséges jócselekedetről. Ez is a remény színháza, amikor elhisszük magunkról, hogy a szarból el lehet menni szagtalanul is. Vagy itt maradni, és igyekezni nem bepiszkolódni. Mert egy idő után nem nagy truváj a szülőkre mutogatni.

TÖRÖK ÁKOS

Kiemelt kép: Előadásfotó Az örökség című darabból (Fotó: Gulyás Dóra)