A Győri Nemzeti Színház 2021/22-es évadának második bemutatója, Yasmina Reza, Az öldöklés istene című darabja, melyet a színházat az idei évadtól igazgatóként vezető, Bakos-Kiss Gábor állított színpadra.

A Franciaországban született, de édesanyja révén magyar gyökerekkel is rendelkező, zsidó írónő nemcsak hazánkban, a nagyvilágban is komoly népszerűségnek örvend. Rövid, tömör írásait nem véletlenül kedvelik a rendezők, ironikus, szatirikus jellem- és helyzetábrázolásai kiválóan adaptálhatók színpadra és filmvászonra egyaránt. A Művészet című alkotása mellett, Az öldöklés istene az, amelyet a legtöbbször feldolgoztak.

Szina Kinga és Agócs Judit, Az öldöklés istene című előadásban (Fotó: Kis Kata Linda)

A történet látszólag teljesen hétköznapi: két, addig egymás számára ismeretlen házaspár próbál kulturált körülmények között megbeszélni egy játszótéri incidenst, ahol az egyik fiú egy bottal kiütötte a másik fogát. Elsőre úgy tűnik, hogy két intelligens párról van szó, akik szülői minőségükben valóban orvosolni szeretnének egy problémát. Az indulatok azonban lépésről lépésre uralkodnak el rajtuk, és szinte minden kimondott szó után érezhetően nő közöttük a feszültség. Ez végül odáig fajul, hogy számos, bennük lévő düh és sérelem tör felszínre mindkét oldalon, szinte elnyomva a gyerekek között történt alapkonfliktus forrását.

Bakos-Kiss Gábor nem bízta a véletlenre a darabválasztást, nagy rajongója a szerzőnek, ez a harmadik rendezése a műveiből. A Kisfaludy terem ideális helyszín az előadáshoz, a díszlet letisztult bútorai és a diszkrét hangulatvilágítás szinte észrevétlenül repített a sértett fiú és családja otthonába. Számtalanszor van arra példa a mindennapi életben, amikor a férfi ott áll a háttérben, de valójában arra vár, hogy a nő reagáljon jobban és oldja meg a helyzetet. A párok női tagjai Veronique (Agócs Judit) és Anette (Szina Kinga) teljesen életszerűen és hihetően hozzák ezt az elvárást, míg a férjek, Michael (Ungvári István) és Alain (Sárközi József) először kellő távolságtartással szemlélik a problémát, bízva abban, hogy könnyen és gyorsan orvosolható az ügy, aztán mindenki mehet tovább a dolgára. Annál is inkább, mert Alain rendkívül módon elfoglalt ügyvéd, akinek kisebb dolga is nagyobb annál, hogy ezzel az apró kérdéssel foglalkozzon. Az érveik egyre hangsúlyosabb ütköztetése közben válik nyilvánvalóvá, hogy a szülők már régen nem az ügy tisztázásán fáradoznak, hanem saját előítéleteikkel, sérelmeikkel állnak szemben. A jól érzékelhető feszültség oldására sütemény és whisky kerül elő a házigazdáktól, mint jó vendéglátók készültek, de mindez csak olaj lesz a tűzre. Ettől a ponttól végképp elszabadulnak az indulatok, gyomorrontás, lerészegedés, verekedés, kiabálás minden jön, ami az ügyet semmilyen irányba, de főleg előbbre nem viszi.

Sárközi József, Az öldöklés istene című előadásban (Fotó: Kis Kata Linda)

Bakos-Kiss nemcsak a darabhoz nyúlt kiváló érzékkel, a négy szereplő kiválasztásában is tökéletesen döntött. A legnagyobb vita hevében, olyan érzésem van nézőként, mintha már nem is színházban ülnék, hanem egy lakótelepen, ahol egy nyitott ablakon belátok. Nem biztos, hogy látni és hallani akarom, ami ott történik, és ezen a ponton mindenki tegye a kezét a szívére: kivel nem fordult még elő hasonló eset? Amikor a saját igazságának érvényesítése érdekében minden józan érv eltörpült? A négy színész kitűnő munkát végzett, józan és „teljesen ittas” állapotukban is tükröt tartottak gyarló mivoltunk elé. Külön említést érdemel a táncbetét és a zene, szimbolikus keretbe foglalva a párok értelmetlen egymásnak feszülését. Nemcsak kacagni, gondolkodni, magunkba nézni is ér.

Kiemelt kép: Sárközi József, Szina Kinga, Agócs Judit és Ungvári István Az öldöklés istene című előadásban (Fotó: Kis Kata Linda)