A GABO Kiadó tavaly tavasszal négy mangasorozatot is útjára indított (a bevezetőkról itt és itt, a második részekről itt, a harmadikakról pedig itt írtunk), ezek mindegyike négy-négy kötettel fog bővülni az idén. Az egyik legnevesebb japán kiadó, a Kodansha legnépszerűbb, jelenleg is futó címei közül válogatott szériákban mindenki megtalálhatja a neki szólót: akad itt történelmi eposz, vérbő fantasy és könnyedebb hangvételű romantikus történet is.  

Jukimura Makoto: Vinland Saga 4.
ford.: Hornos Dániel, GABO Kiadó, 204 oldal

A Vinland Saga negyedik kötetében folytatódik az a nagyívű történelmi eposz, amelyben a viking kor kegyetlen realitása személyes sorsokkal ütközve tárul elénk. A sorozat középpontjában továbbra is Thorfinn áll, akinek bosszúja lassan háttérbe szorul a nagyobb politikai és történelmi események árnyékában. Jukimura Makotoa ebben a részben már egyértelműen nem pusztán harcosok történetét meséli el, hanem a hatalom természetét, a vezetővé válás árát és az emberi hit kérdését vizsgálja.

A kötet fő cselekménye Askeladd merész tervére épül: a dán herceg, Knut kiszabadítása után világossá válik, hogy a ravasz zsoldosnak hosszú távú politikai céljai vannak a fiúval. A menekülés során újra központi szerephez jut Thorkell, a legendás harcos, aki embereivel megszállottan üldözi őket. A történet második fele egy új helyszínre, Wales hegyei közé vezet, ahol a helyi királyságokkal való kényszerű alkudozás tovább árnyalja a konfliktust, miközben Knut karaktere is látványos fejlődésnek indul. Jobban megismerjük Askeladd származását is, ezzel együtt pedig maga a szereplő is kezd egyre izgalmasabbá válni – nem véletlen, hogy idővel sokak kedvence lesz.

Ennek a résznek az egyik legerősebb eleme a történelmi háttér ábrázolása: Jukimura érzékletesen mutatja be a Brit-szigetek politikai széttagoltságát, a vikingek és a helyi uralkodók törékeny szövetségeit, valamint a természet könyörtelen erejét. A beköszöntő tél nem pusztán környezeti tényező, hanem valódi ellenségként jelenik meg, amely próbára teszi a szereplők fizikai és lelki állóképességét egyaránt. Az erőszakkal és véres halállal teli korszak realista bemutatása tovább erősíti a történet hitelességét és súlyát. Emellett egyre fajsúlyosabbá válik a kereszténység kérdése is, amelyekkel a vikingek még éppen csak ismerkedni kezdenek, éppen ezért nem is igazán értik a hozzájuk csapódó szerzetest.

A rajzok ebben a kötetben is különösen hangsúlyosak: a havas tájak, a meredek hegyoldalak és a kimerült arcok mind hozzájárulnak a nyomasztó, túlélésközpontú hangulathoz. A mangaka dinamikus panelkezelése kiválóan közvetíti az üldözés feszültségét, míg a csendesebb jelenetekben finom arckifejezésekkel érzékelteti a karakterek belső átalakulását. A negyedik kötet így nemcsak izgalmas fordulatokat hoz, hanem vizuálisan és tematikusan is új szintre emeli a Vinland Sagát.

Sirahama Kamome: Boszorkánysüveg-műhely 4.
ford.: Dobószéli Eszter, GABO Kiadó, 192 oldal

A Boszorkánysüveg-műhely negyedik kötetében újból alámerülhetünk abba a gondosan felépített mágikus világban, ahol a varázslás tanulható mesterség, de minden mágiát létrehozó vonalnak ára van. Coco és társai a boszorkánysüveg-műhely tanoncaiként immár nemcsak a varázslás technikai oldalával küzdenek, hanem saját bizonytalanságaikkal, félelmeikkel is. A sorozat továbbra is erős ötvözete a klasszikus fantasy-elemeknek, valamint az emberi dilemmáknak és erkölcsi kérdéseknek, mindezt egy lenyűgözően részletgazdag, mesekönyvszerű vizuális világba csomagolva.

Ezúttal a hangsúly egy újabb vizsgán, a második fordulón van: Agattnak és Riche-nek az a feladata, hogy a tengervészmadarakat biztonságban átkísérjék a Romonon-foknál található Kígyógerinc-barlangon. A küldetés elsőre talán egyszerűnek is tűnhet, ám a barlang rejtett, mágikus csapdái hamar próbára teszik a tanoncok tudását és együttműködését. A feszültséget tovább növeli Euini jelenléte, egy másik mester tanítványa, aki már kétszer is elbukott ezen a próbán, és akinek múltbéli kudarcai folyamatosan árnyékot vetnek a csapat döntéseire.

A vizsga eseményei közben a háttérben ismét feltűnnek a karimás kalaposok, akik csendben, az árnyékokból figyelik a történéseket. Ez a szál tovább erősíti a sorozatra jellemző nyugtalanító bizonytalanságot: miközben a tanoncok a szabályok szerint próbálnak helytállni, a világban léteznek olyan erők, amelyek tudatosan feszegetik vagy áthágják ezeket. A negyedik kötet így nemcsak izgalmas próbatétel, hanem újabb lépés afelé, hogy megértsük a boszorkányvilág mélyebb törésvonalait.

Képi szempontból Sirahama Kamome ismét elképesztőt alkot: a Kígyógerinc-barlang organikus formái, a csapdák vizuális megoldásai és a karakterek érzelmeit tükröző arckifejezések mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a kötet vizuálisan is elvarázsolja olvasóját.

Morino Mizu: Könnyhold birodalom 4.
ford.: Ágostai Katalin, GABO Kiadó, 164 oldal

A Mocsicuki Nozomu light novelje alapján készült mangasorozat negyedik részének fókuszában a Szent Noel Akadémia egyik legjobban várt eseménye, a kardforgató bajnokság áll. Ennek a kötetnek a hangulata minden eddiginél feszültebb és akciódúsabb, de azért megőrzi az előző részek játékosságát is, hiszen miközben a fiatal nemesek a becsületükért és presztízsükért küzdenek, Mia továbbra is teljesen más szempontok szerint „stratégiázik”. A tornát áthatja a versengés, a hiúság és az ambíció, de a háttérben már sejthető, hogy ezek az összecsapások jóval többről szólnak, mint puszta sportteljesítményről.

A bajnokság középpontjában Abel herceg és bátyja, Gain konfliktusa áll: Abel számára ez nemcsak fizikai próbatétel, hanem egyfajta érzelmi felszabadulás is, ahol végre bizonyíthatja, hogy többre hivatott egy „másodszülöttnél”. Ezzel párhuzamosan Sion herceg tovább folytatja imponáló győzelmi sorozatát, amely egyre nagyobb figyelmet – és ellenérzést – vált ki környezetéből. A kérdés már nem az, hogy jó kardforgató-e, hanem hogy akad-e valaki, aki képes megtörni ezt a lendületet.

Mia természetesen itt sem maradhat ki az eseményekből – még ha ő maga elsősorban nem is a kardcsapásokra koncentrál. A kötet egyik legszórakoztatóbb szála Mia „romantikus támadása”: saját készítésű szendvicseivel próbál közelebb kerülni Abelhez, miközben Keithwood józan, ám folyamatosan akadékoskodó megjegyzései rendre veszélybe sodorják ezt a tervet. A félreértések, a túlmagyarázott gesztusok és Mia belső monológjai itt különösen erősek, és remekül hozzák a sorozatra jellemző ironikus humort.

A negyedik kötet igazi ereje abban rejlik, hogy a könnyed, már-már bohókás felszín alatt komoly karaktermozgások zajlanak. Abel önbizalma erősödik, Sion elszántsága új árnyalatot kap, Mia pedig – még ha nem is tudatosan – ismét olyan események láncolatát indítja el, amelyek hosszú távon formálják a jövőjét. A négy fejezetnyi történet után ismét kapunk egy kis ízelítőt a folytatásból (az eredeti light novel 59. fejezetét olvashatjuk), valamint egy-egy kiegészítést. Előbbi kimondottan a mangához, utóbbi pedig a prózai sorozathoz készült, és mindkettő szorosan kapcsolódik a mostani kötetben található bajnoksághoz, ráadásul utóbbi megmutatja azt is, hogyan alakult az egyik mellékszál a múltban, amelyben Miát lefejezték.

Morisita szuu: A szerelem jelei 4.
ford.: Hornos Dániel, GABO Kiadó, 160 oldal

A szerelem jelei  negyedik kötete ott veszi fel a fonalat, ahol a harmadik félbeszakadt: Juki és Icuomi mostanra egy párt alkot, ám ennek öröme mellett egyre több kérdés és bizonytalanság is felszínre kerül. Juki számára ez az első párkapcsolat, így minden új élmény – a közös programok, az érintések, a kimondatlan érzések – egyszerre izgalmas és ijesztő. Főleg, hogy egyre nagyobb bepillantást nyer Icuomi „nemzetközi” életébe, és hogy a fiúnak mennyi mindent is jelent egy-egy külföldi utazás.

A történet központi eseményét egy baráti kempingezés jelenti, amelyen Jukin és Icuomin kívül Rin és Kjója is részt vesz. A közös kirándulást „jelnyelv tábornak” keresztelik el, Icuomi ugyanis így akar közelebb kerülni a siket lány világához, és még többet tanulni tőle a jelnyelvet illetően. Az ő szálukkal párhuzamosan, kisebb léptekben ugyan, de láthatjuk Rin és Kjója kapcsolatának kibontakozását is, az ő rajongóik bizonyára örülnek annak, hogy ebben a részben nagyobb terep jutott nekik.

A folytatásban Juki a barátjánál tölti az éjszakát, de mint minden olyan lány, aki csak álmodott eddig a szerelemről, ő maga is fél a történesektől. Bizalmatlansága Icuomival szemben nem múlt el teljesen, ahogyan azt is meg kell tanulnia, hogyan kommunikálja a benne dúló érzelmeket. A fiú ugyanakkor végtelen türelemmel és tisztelettel fordul az irányába, amely egyben megnyugvást is hoz a lány számára.

Akárcsak a sorozat, úgy a negyedik kötet sem operál nagy drámákkal, sokkal inkább apró, hétköznapi pillanatokkal kívánja bemutatni egy kapcsolat mélyülését. A jelnyelvi kommunikáció, a tekintetek és a csendek ismét kulcsszerepet játszanak, miközben a történet azt hangsúlyozza: egy kapcsolatban nemcsak egymás szeretete, hanem az egymás világához való közeledés is egy tanulási folyamat. Ez a sorozat ezért is különösen ajánlott azoknak, akik szeretik az érzelmileg hiteles, lassan építkező romantikus történeteket, ahol a szereplők nemcsak egymásba, hanem önmagukba is egyre mélyebben betekintenek.