Mindig némi izgatottság fog el, amikor az éves szülinapi cikkhez kezdek, hiszen ez nem csak az adott év, hanem az egész eddigi történetünk áttekintése, számos meghatározó emlék idéződik fel bennem közben. Az elmúlt, immár 1461 napot meglepő módon tudom egyetlen szóval jellemezni: hullámvasút. Az a fajta, ami lentről nézve még csak játéknak tűnik, aztán amikor felülsz rá, rájössz, hogy az előtted álló menet véresen komoly lesz, az összes emelkedővel és lejtővel együtt, amelyek megélése során izgatottan, néha szorongva vársz a zuhanásra, de ad olyan eufórikus, boldog pillanatokat is, amelyekért megéri a csúcsokig vezető kacskaringós utat bejárni.
Ezen az úton haladtunk az utóbbi egy évben is, hiszen a fejünk felett lebegő veszélyhelyzet nem könnyítette meg a munkánkat most sem. Az erős 2020-as őszt ismét a pandémia csendje követte, amely már nem volt számunkra ismeretlen, mind lelkileg, mind pedig a napi feladatokat tekintve rutinosan kezelte az egész szerkesztőség a szituációt. Ebben az időszakban fel tudtunk készülni a késő tavasszal induló feladatainkra, amelyek egészen szeptemberig nem hagyták se az újságíróknak, se a technikai szekciónak, hogy levegőhöz jussanak – érzékelhettétek ti is, ahogy egyre magasabb fokozatokra kapcsoltunk. Áldásos hónapok voltak ezek, hiszen amellett, hogy megtartottuk korábbi partnereinket, új együttműködések is elkezdődtek, jártunk a szabadtéri színházakban, dolgoztunk fesztiválon, írtunk a kőszínházak újraéledéséről, visszatértek az olyan számunkra kedves szerkesztőségi tartalmak, mint a Premierajánló vagy A hónap legjobbja. Elköszöntünk néhány kollégától, helyükre olyan munkatársak érkeztek, akik szakmaiságukkal és kreatív energiáikkal új inspirációt hoztak a kezdetektől mit sem változó alapcsapat tagjainak életébe, és itt kell megemlítenem a gyakornok programunkat is, amelynek keretében számos tehetséges fiatal érkezett az elmúlt hónapokban a szerkesztőségbe.
Az eddigi szárnyaló időszak ismét a koronavírusnak köszönhetően törik meg, egyre inkább érezzük, hogy a betegség jelenléte árnyékként vetül a mindennapjainkra, ismét átalakítva a színházba járási szokásainkat is. A teátrumok feje felett nem csak az újbóli bezárás veszélye lebeg, hanem azzal is meg kell küzdeniük, hogy az embereket az anyagi problémák, a fertőzéstől való félelem, illetve a korábban bepróbált darabok dömpingszerű bemutatói miatt egyre nehezebb megszólítani. Szerkesztőségünk ezért úgy döntött, hogy az idei születésnapunk most nem rólunk fog szólni, hanem a számunkra legkedvesebb színházakról – így nem a megszokott portrésorozattal készültünk a mai napra.
A csapat tagjai választottak egy-egy teátrumot, amely meghatározó számukra mind szakmailag, mind pedig a privát életükben, akiket az elmúlt hetekben partnerül hívtunk egy különleges projekt életre hívásához. A munkatársak ellátogattak saját színházukba, itt készültek fotók róluk, amelyek azokat a cikkeket fogják illusztrálni, amelyeken keresztül népszerűsítjük személyes kötődésünket megfogalmazva Budapest 12 kulturális intézményét. Ezeket a cikkeket a következő öt napban fogjuk megosztani veletek, bízva abban, hogy kedvet csinálunk nektek ahhoz, hogy ellátogassatok ezekbe a színházakba, és egy picit a mi szemüvegünkön keresztül lássátok ezeket.
Természetesen nem csak ezek a teátrumok fontosak számunkra, azért arra buzdítunk továbbra is mindenkit, hogy #menjetekszinhazba, támogassátok a kulturális szcénát, amelynek most talán még nagyobb szüksége van a nézőkre, mint az első és a második pandémiát követően. Azzal kapcsolatban pedig, hogy a következő 365 napban mire számíthattok tőlünk, csak ugyanazt tudom ígérni, mint minden évben: mindent meg fogunk tenni azért, hogy a legmagasabb szakmai színvonalon tudósítsunk nektek a magyar kulturális életről – egyre inkább bővítve a műfaji palettánkat a tánc, az opera, a zene, a képzőművészet és az irodalom felé!
Malik Andrea
Alapító-főszerkesztő
Kiemelt kép: Malik Andrea (Fotó: Tóth Balázs)
