„Négy előadásunkat és az egyik bemutatónkat ki kell vinnünk külső helyszínekre” – interjú Kováts Adéllal

A Radnóti Színház előadásai immáron harmadik éve szerepelnek zsinórban a POSZT versenyprogramjában, a Lear király és a Futótűz után idén Andrei Serban rendezésével, a III. Richárddal vannak versenyben. A próbafolyamatról, a darab jelentőségéről, és a színház életében a felújítás miatti izgalmas kihívásokat tartogató következő évadról beszélgettünk Kováts Adéllal.

Honnan jött az ötlet a III. Richárd bemutatóra, ráadásul Andrei Serban rendezésében, Alföldi Róberttel a címszerepben?

Nagyon örülök, hogy a Zikkurat Színpadi Ügynökséggel együtt megvalósítottuk a projektet, és ahogy a siker is mutatja, jó döntés volt. Az előadás gondolata tulajdonképpen egy kombó volt, az ötlettel Rosta Mari a Radnóti Színházat kereste meg. Alföldi Robi és Andrei már dolgoztak együtt, és szerették volna folytatni valahol, valamikor a közös munkát.

Andrei Serban harmadik munkája volt ez Magyarországon.

A Nemzetiben megrendezte a Három nővért és az Angyalok Amerikábant. A Radnótiban egy külföldi rendező fordult meg eddig. A megújult Radnótinak célja, hogy a nemzetközi színházi élet része legyen, és a külföldi alkotóktól új impulzusok érjék a színészeket, ezért nagy várakozás előzte meg a munkát a társulat részéről. Andrei-t a világ első 10 legrangosabb színházi rendezője között tartják számon, a szakma doyenje, nagy öröm volt, hogy elfogadta a felkérést. Egy ilyen kicsi színház lehetőségei korlátozottak, de nagyon jól tudtunk együttműködni, és jól érezte magát nálunk.

Andrei és Dana Dima, aki feleségeként állandó alkotótársa is, a társulatunk részére készített egy példányt. Ez egy sokszereplős színdarab, egyetlen kérésem az volt, hogy csak a társulatban és Robiban gondolkodjon, de ahogy Shakespeare is mindössze 12 szereplővel valósította meg, nálunk is mindössze 11 színész alakítja összevonásokkal a szerepeket. Egy közel egyéves előkészítő folyamat előzte meg a bemutatót, amiben fontos feladatokat látott el Szűcs Anikó, a darab dramaturgja és a próbafolyamat tolmácsa is egyben.

Mennyiben tért el a próbafolyamat a megszokottól?

Nagyon más volt. Már csak a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt, (6 hét alatt kellett ezt a monumentális művet színpadra állítani, ez egy héttel kevesebb az átlagos próbafolyamattól) szinte minden nap dupla próbák voltak. 10-től 14 óráig, majd 15-től 17 óráig a próbateremben dolgoztunk tovább. Roppant intenzív időszak volt ez a társulat számára. A rendezés nyelve angol volt, kicsit egy nyelvi kurzuson is érezhettük magunkat. Jól értettük egymást, annak ellenére, hogy több szinten mozog az angoltudásunk, de a kémia segítette a megértést. Számomra fontos volt Szikszai Rémusz bevonása, mint rendezőasszisztens, hiszen Andrei nem jár hozzánk havonta, hogy utógondozza az előadást, viszont Rémusz a művészeti koncepció ismeretében ezt a munkát elvégzi.

Nehéz lehetett ez a 6 hét, ha este végig előadások voltak.

Igen. Feszes volt. Nagy kihívás volt ez a színészek számára, hogy a kimerítő próbák után még esténként nagy szerepeket is el kellett játszaniuk.

A hat hét alatt mindenre jutott idő a próbán?

Amire kell. Andrei rendezői módszere nagyon organikus, intuitív. Elég hosszú az az időszak, amíg a szöveggel zajlik a munka, ebben sokat segített Závada Péter, mint irodalmi konzulens, hosszan folyik az elemzés, mire a színész a színpadra kerül, gyakorlatilag ismeri a karakterét és annak személyiségét. Andrei nagyon nyitott a színészekre, de határozottan megmondja, hogy mit akar látni, képes azonnal felülírni, ha valami mégsem úgy működik, ahogy szeretné. Folyamatosan irányít, és nagyon konkrét térben és időben. Nincsenek tétova próbák, nagyon erős jelenlétet és intenzitást kíván, mindig a maximumot várja el. Ha valaki nem így dolgozik vele, akkor abból ő nem tudja megítélni, hogy jó-e az instrukció, működik-e a jelenet.

Úgy látom, határozott elképzelése volt a darab női karaktereiről is, ami eltér a megszokott értelmezéstől. Erzsébet esetében főleg.

Igen. Erzsébet kívülről jön, nem királyi sarj, hanem alsóbb néposztályból származik, mondják is rá, hogy felkapaszkodott. Nagyon rövid is az ő regnálása, mint mindenkinek. Annak ellenére, hogy elveszíti a fiait a véres küzdelemben, az én Erzsébetem elkezd politizálni, sőt nagyon markáns döntéseket hoz. Ez abszolút Andrei találmánya, egyébként nagyon revelatív a koncepciója a darabban lévő nők tekintetében. Erzsébet és Richárd között lezajló jelenetet, amikor Richárd politikai célokból megkéri Erzsébet lányának kezét, azt teljesen másra hangolva szokták rendezni. A legtöbb értelmezésben Erzsébet behódol, itt erről szó sincs, nagyon kemény párbeszéd hangzik el közöttük. Erős a politikai szál, nem az aktuálpolitikára gondolok, hanem az erőviszonyokra, a hatalmi harcra, Andrei egészen új értelmezést adott a női oldalnak.

Erzsébet ráadásul kapott egy plusz jelenetet is Shakespeare eredetijéhez képest.

Az utolsó monológ Richmondé, de Andrei Erzsébetnek adta, ami nagyon szép feladat, és gyönyörűen keretezi be az egész történetet.

Jól gondolom, hogy a színészek számára is különleges ez az előadás? Hogy nagyon szeretik?

Ez egy nagyon fontos darab, és a színészek szeretik, ha meghatározó előadásokban vannak jelen. Azt szokták mondani, hogy nagyon jó Richárdnak, és még egy picit jó a nőknek, de az összes többi szereplő csak bejön egy-egy jelenetre. Mivel itt mindenki több figurát játszik, ráadásul nagyon eltérő karaktereket, ezért az egész munka nagyon kedvező a színészeknek. Andrei-nek fontos szempont volt, hogy ne csak Robi legyen boldog ebben az előadásban (mosolyog).

Mit szóltak a POSZT meghíváshoz?

Nagyon örültünk neki. A POSZT-on szeretünk lenni, hiszen a szakmánk legfontosabb eseménye, büszke vagyok, hogy az utóbbi három évben a Radnóti mindig jelen tudott lenni egy-egy fontos előadással a versenyprogramban.

Pár perc alatt el is keltek a jegyek. Volt esetleg arról szó, hogy kettőt játszanak?

Vállaltuk volna, de sajnos nem tudunk kettőt játszani, mert egyszerűen nem tud beépülni a díszlet, technikailag nem készültünk volna el. A Kamarában sajnos kevesebb a hely, viszont a műszaki feltételek ott adottak az előadáshoz.

Gondolom, a társulat számára is mindig izgalmas, ha utazik egy előadás.

Persze. Márciusban voltunk Zágrábban a Futótűzzel, nagy sikere volt, előző évben pedig ők voltak nálunk A nagy füzettel. Szeretném ezt a kapcsolatot tovább ápolni, és abban bízom, hogy másfelé is ki tudunk mozdulni. Vannak olyan előadásaink, amik érdekesek lehetnek a határon túl is, a kultúra diplomáciai szerepét pedig fontosnak érzem. A társulatnak ez kicsit csapatépítő együttlét is, amire szükségünk van és szeretjük is, várjuk a következőt. (mosolyog).

Akkor akár a III. Richárd is utazhat Zágrábba?

Igen, elképzelhető.

Lesznek más fesztivál szereplései is?

Van róla szó, több fesztivál is képben van, még várjuk a visszajelzéseket.

Mi vár a Radnótira a jövő évadban, hol láthatóak majd az előadások?

A következő évadunk speciális lesz. A színpadunk három házban foglal helyet egyszerre, az egyik a Paulay Ede utca 52., aminek a lebontása érinti a díszletbehordó folyosókat, tehát a következő évadban nem tudunk nagy díszleteket sem mozgatni, sem beépíteni. Az építkezés a színpadmélységünket érinti elsősorban. A színház nem zár be, egy kisebb, szűkített színpaddal fog működni, de négy előadásunkat és az egyik bemutatónkat így is ki kell vinnünk külső helyszínekre. A III. Richárdot és az Ádám almáit a Pesti Magyar Színházban, a Futótűzet és A párnaembert pedig az Ódry Színpadon játsszuk.

A jövő évi bemutatókat is érinti ez a speciális helyzet.

Igen. Úgy választottuk ki az új darabokat, hogy figyelembe vettük a körülményeket. Kihívás lesz a díszlettervezőknek, rendezőknek, de biztosan meg fogják oldani (mosolyog).

Kiemelt kép: Dömölky Dániel