Narnia krónikái – Caspian herceg

Több mint 70 éve varázsolja el a kicsiket és a nagyokat egyaránt C. S. Lewis Narnia krónikái sorozata. Mivel egy örökérvényű és megkerülhetetlen alkotásról van szó, a Deszkavízió sorozatában hétről hétre elolvassuk és górcső alá vesszük az egyes könyveket.

A Caspian herceg eredetileg 1951-ben látott napvilágot, ez volt a második regény a sorban, amelyet Lewis papírra vetett, időrendben azonban éppen középen, a negyedik helyen található a hétkötetes sorozaton belül.

A négy Pevensie-testvér Narniából való visszatérése óta egy év telt telt, a gyerekek éppen a vasútállomáson várakoznak, hogy iskolába mehessenek, amikor egy rejtelmes erő egy különös, letűnt világba varázsolja őket. Idővel rájönnek, hogy a romok egykori uralkodásuk helyszínének, Cair Paravelnek az emlékét őrzik. Nem sokkal később kiderül, hogy Narniában közel ezer év telt el az aranykor óta, jelenleg pedig Miraz király ül a trónon, aki viszont jogtalanul birtokolja a hatalmat. Unokaöccse, X. Caspian herceg a trón várományosa, akinek azonban – a király fiának születése után – menekülnie kell. Hamarosan szövetségre lép az ősi Narnia teremtményeivel, hogy elfoglalhassa helyét az őt megillető székben. Ehhez pedig az egykori nagy uralkodók segítségére lesz szüksége.

A Caspian herceget Lewis feltehetőleg Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény sikere és a gyerekek kérése írhatta meg, ez pedig részben érződik is a történeten. Cselekményét tekintve jóval lassabb folyású, és Narnia történelme sem annyira kidolgozott, mint a később született A varázsló unokaöccsében vagy A ló és kis gazdájában (amelyek tulajdonképpen előzményei ennek a regénynek). A bevezetéssel most sem megy el sok idő: éppen csak kezdetét veszi a történet, mire az előző kötetből ismert testvérek máris Narniában találják magukat (egészen pontosan a harmadik oldalon). Ezt követően a gyerekek az olvasókkal együtt próbálják megfejteni, hogy mi vezethetett a pusztuláshoz, hová tűnt a birodalom egykori ragyogása. Trumpkin, a törpe hosszas elbeszéléséből ismerhetjük meg Caspian herceg múltját, amelyet hallva a Pevensie-testvérek vándorútra indulnak, hogy segíthessenek trónra juttatni őt. A nagy találkozás és a végső csata csak a regény utolsó három fejezetében történik meg, így az események is csak itt gyorsulnak fel igazán, viszont Lewis – a korábbiakhoz hasonlóan – magának az ütközetnek nem szentel többet pár oldalnál. (Ami gyerekregény lévén egyáltalán nem is baj.)

Ebből a regényből viszonylag kevés új információt tudunk meg Narniáról. Egyfelől az aranykor (vagyis Peter király uralkodásának ideje) már a múlt homályába veszett, arra csupán legendaként hivatkoznak, éppúgy, mint magára Aslanra vagy a beszélő állatokra és a saját életet élő fákra. Persze, idővel kiderül, hogy a legenda igaz, és az ősi Narniának hívott kor ismét beköszönthet. Másfelől Lewis ebben a részben egy középkori kalandregényt vetett papírra, amely hűen és logikusan követ bármely valós történelmi eseményt, amiben trónbitorlás történik. Ennek következtében a felnőtt olvasót semmilyen meglepetés nem érheti, minden úgy zajlik, ahogyan a nagy könyvben meg van írva. A szereplők kidolgozása is hagy kívánnivalót maga után: a Pevensie-testvérek mintha csak kötelező jelleggel lennének jelen, érdemben sok újdonsággal nem szolgálnak, de Caspian herceg valódi jellemére sem derül fény.

A Caspian hercegben már jóval kevesebb bibliai utalást találunk, sőt, inkább csak általánosságokról beszélhetünk. Narnia újjáépítése megfeleltethető Izrael helyreállításának (Ezdrás és Nehemiás könyve), valamint maga a hit kap fontos szerepet a történetben. A négy gyermek közül az olvasó leginkább Lucy-vel tud szimpatizálni, hiszen ő az, aki mindvégig hisz és bízik Aslanban (egy ideig az oroszlán csak neki jelenik meg teljes valójában), az pedig, amikor Aslan parancsot ad neki, hogy akár a testvéreivel, akár azok nélkül, de kövesse őt mindenáron, azon kevés jelenetek egyike, amelyek különösen meghatóra sikeredett. (A másik a zárófejezet utolsó pár oldala, amelyben bizonyos szereplők végleg búcsút vesznek Narniától.) Ellenben, ha a bibliai történetek nem, de Shakespeare drámái könnyedén eszünkbe juthatnak: Caspian története részben megfeleltehető Hamletének, az pedig, hogy a telmarinok félnek a harcoló sereghez csatlakozó fáktól Macbeth félelméhez hasonlítható. (A félreértelmezett prófécia szerint Macbeth addig van biztonságban, amíg Birnam erdeje fel nem jön Dunsinane-re.) Egyébiránt az életre kelő erdő-jelenet szintén a kötet egyik legjobbja: itt nemcsak Lewis hatalmas fantáziája, hanem a természet iránti szeretete is érezhető.

C. S. Lewis: Narnia krónikái – Caspian herceg (The Chronicles of Narnia – Prince Caspian), ford. Liszkay Szilvia, Harmat Kiadó, 264 oldal

Kiemelt kép: C. S. Lewis: Narnia krónikái – Caspian herceg (Szerzőportré: Hillsdale College)