Narnia krónikái – Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény

Több mint 70 éve varázsolja el a kicsiket és a nagyokat egyaránt C. S. Lewis Narnia krónikái sorozata. Mivel egy örökérvényű és megkerülhetetlen alkotásról van szó, a Deszkavízió sorozatában hétről hétre elolvassuk és górcső alá vesszük az egyes könyveket.

Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény 1950-ben jelent meg, ezzel a kötettel indult hódító útjára C. S. Lewis sorozata. Az olvasók ebben a történetben találkozhattak először Aslannal, a jóságos és mindenható oroszlánnal, a birodalmat rettegésben és évszázados télben tartó Fehér Boszorkánnyal, valamint a beszélő állatok és egyéb csodálatos kalandok otthonául szolgáló Narniával, ahol a Jó és a Rossz örök harcát vívja egymással.

A háború borzalmai elől négy testvért – név szerint Petert, Susant, Edmundot és Lucyt – egy vidéki birtokra küldenek a szüleik, ahol egy idős professzor szállásolja el őket. A hatalmas házban azonban szigorú szabályok vannak, játékra alig van lehetőség. Egy bújócskázás alkalmával Lucy az egyik ruhásszekrényben rejtőzik el, de a kabátokon túl egy csodálatos világra bukkan. Itt találkozik Tumnus úrral, a faunnal, akivel rövid időn belül szoros barátságot köt. Tőle tudja meg, hogy Narnia birodalmában száz éve a Fehér Boszorkány uralkodik, és ahol örök tél van, de soha nincs karácsony. Visszatérve a valódi világba, testvérei eleinte nem hisznek neki, de később mindannyian átjutnak Narniába, egy jóslat szerint pedig csak Ádám két fia és Éva két lánya mentheti meg az országot az évszázados rabság alól.

Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény először 1977-ben jelent meg magyarul a németországi Magyar Iratmisszió gondozásában, jó tíz évvel később, egészen pontosan 1988-ban pedig K. Nagy Erzsébet fordításában a Szent István Társulat adta ki. (Érdekesség, hogy ezt a történetet több címvariánssal olvashatták a magyarok: az első kiadásban az utolsó szó csak „szekrény”-ként szerepelt, a másodikban pedig kapott egy „különös” jelzőt a ruhásszekrény.) A varázsló unokaöccséhez hasonlóan K. Nagy fordítását felhasználva ehhez a részhez is Háy János készített friss változatot.

A történet kis túlzással in medias res veszi kezdetét, pontosabban Lewis nem sok teret enged az előzményeknek, a Pevensie-testvérek (a kötetben ugyan nem hangzik el a vezetéknév, csak a későbbi kötetekben, de az egyszerűség kedvéért így hivatkozunk rájuk) új helyre kerülését alig pár bekezdéssel intézi el, Lucy pedig már az első fejezetben átjut Narniába. A sorozatra egyébként is jellemző, hogy csak annyi időt töltünk a mi világunkban, amely a cselekmény szempontjából fontos, így az események fő helyszíne mindvégig Narnia. Jó ezer évvel vagyunk a birodalom megalapítását követően, az első részben megismert Jadis – ahogyan azt Aslan megjósolta – pedig visszatért a száműzetésből és több mint száz éve uralkodik, farkashadseregének az élén.

Az olvasók Lucyval, később testvéreivel együtt fedezik fel ezt a különleges országot, amelyet ezúttal jóval részletesebben ismerhetünk meg, mint az előzményben. (Ne feledjük, ez volt az első kötet!) Igazi meseregényhez hűen találkozunk beszélő állatokkal (Hódpapa és Hódmama), mitológiákból ismert lényekkel (faun), valamint továbbra is élesen elkülöníthető a Jó és a Rossz. Habár a négy testvéren múlik Narnia sorsa, a fókusz mégis a két legfiatalabbra helyeződik. Míg Lucy a legtisztább lelkületű, a gyermeki ártatlanság és jóság mintaképe, addig Edmund az, aki a legnagyobb utat bejárja. Eleinte önző, dacos gyerek, aki testvéreivel is versengeni kíván, mohósága és becsvágya miatt pedig nemcsak hazudni képes, hanem el is árulja a testvéreit. Az eseményeknek és a későbbiekben Aslannak köszönhetően megbánja bűneit, és jó útra tér, Lewis pedig ezzel is jól példázza az összetartás és a megbocsátás erejét.

Talán ebben a kötetben érezhetőek legerősebben a bibliai áthallások, a legtöbb nem is szorul magyarázatra. Aslan itt már nem a Teremtő, hanem Jézus Krisztus megtestesítője, aki ugyanúgy áldozza fel a népéért saját magát, ahogyan azt Krisztus tette, a szenvedései, valamint a lánytestvérek siratása, a holttestéről való gondoskodás szintén párhuzamba állíthatók a Bibliában leírtakkal. Az állatok az emberekre Ádám fiaként és Éva lányaként hivatkoznak, ez is elég egyértelmű, de eszünkbe juthat Edmund árulása is, aki az utolsó vacsorakor távozó Júdáshoz hasonlóan estebédkor hagyta ott a társaságot, hogy elárulja Jézust. A Kőasztalra vésett jóslat pedig a Tízparancsolatot juttathatja eszünkbe. Habár Lewist a barátai óva intették attól, hogy a Mikulást szerepeltesse a regényben – mondván, Kelet-Európában december elején, az angolszász hagyományok szerint pedig Szenteste érkezik, ez pedig zavart okozhat a fiatal olvasókban attól függően, mely ország lakói –, ő mégis ragaszkodott az alakjához, megjelenése egyben első jele is annak, hogy a Boszorkány hatalma megrendülni látszik. A Mikulás a gyerekeknek olyan ajándékokat ad, amelyek az ütközethez, valamint a narniai uralkodásukhoz elengedhetetlenül szükséges, ezáltal is jelezve, hogy innentől maguk mögött kell hagyniuk a gyermekkort, felnőttként kell csatába vezetni az állatokból álló hadsereget.

Nemcsak biblai utalásokat, hanem önéletrajzi ihletésű elemeket is találunk a regényben. A cselekmény kiindulópontja, vagyis, hogy gyerekeket szállásolnak el vidéken, „idegeneknél”, akkoriban bevett szokás volt, Lewis maga is befogadott négy gyermeket a háború idején. Továbbá, amikor Peter és Susan felkeresik a professzort (aki az előző kötetben megismert Digory öregkorában – habár a neve ebben a kötetben nem hangzik el, de egyértelműen beazonosítható), hogy elmeséljék neki Lucy Narniáról szóló meséit, valamint Edmund „kitalált játékát”, a professzor dühesen kéri számon rajtuk a logikus gondolkodás hiányát. Lewis maga is élesen bírálta a korabeli iskolarendszert, inkább a régebbi, szókratészi tanításokkal szimpatizál a sekélyes gondolkodás helyett.

Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény egy kiváló tanmese is egyben, és bár Lewis egyértelmű teszi, hogy mi helyes és mi helytelen az életben, mégsem nézi le gyerekolvasóit, nem adja szájukba a szavakat. Szerethető, egyben esendő karakterekkel találkozhatunk, a cselekmény nem nélkülözi sem a humort, sem a drámai elemeket – az utolsó fejezetekben egy nagyobb csatának is szemtanúi lehetünk, noha Lewis ezt hasonló módon kezeli az emberi világban játszódó részekhez, vagyis alig pár bekezdést, oldalt szentel neki. A bibliai és egyéb mitológiai utalások szépen simulnak bele a történetbe, így ez a kötet minden ízében tökéletes belépő lehet a fantáziába birodalmába az általános iskolás korú gyerekeknek – attól idősebbeknek pedig egy remek, párórás kikapcsolódás.    

C. S. Lewis: Narnia krónikái – Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény (The Chronicles of Narnia – The Lion, The Witch And The Wardrobe), ford. K. Nagy Erzsébet, Háy János, Harmat Kiadó, 216 oldal

Kiemelt kép: C. S. Lewis: Narnia krónikái – Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény (Szerzőportré: Hillsdale College)