Narnia krónikái – A végső ütközet

Több mint 70 éve varázsolja el a kicsiket és a nagyokat egyaránt C. S. Lewis Narnia krónikái sorozata. Mivel egy örökérvényű és megkerülhetetlen alkotásról van szó, a Deszkavízió sorozatában hétről hétre elolvastuk és górcső alá vettük az egyes könyveket.

Az eredetileg 1956-ban megjelent A végső ütközet a Narnia Krónikái egyetlen olyan kötete – tekintettel arra, hogy ezzel zárul a sorozat – ahol az olvasási sorrend megegyezik azzal, ahogyan a szerző megírta a könyveket. Lewis két másik címben is gondolkodott – Narnia utolsó királya, Narnia sötétségbe borul –, amelyekből, ahogyan a végleges választásból is tisztán kiderül, hogy befejezettnek tekintette a Krónikákat. Ehhez pedig a későbbiekben is tartotta magát: bár világéletében hűségesen válaszolt az olvasók kérdéseire Narniával kapcsolatban, egyetlen kérést utasított vissza, vagyis nem írt több kötetet.

Az első fejezet az Üst-tó partjára kalauzol minket, ahol megismerkedhetünk Fondorral, a majommal és Gubanccal, a szamárral, akik bár barátoknak mondják magukat, valójában utóbbi szolgája a másiknak. Fondor meggyőzi Gubancot, hogy bújjon az általuk talált oroszlánbőrbe, így hitetve el mindenkivel, hogy Aslan visszatért közéjük. Ezt a hírt neszeli meg Narnia utolsó királya, Tirian is, akit azonban többen is óva intenek a különös esemény hallatán. A kentaurok szerint ugyanis a csillagok egészen más jövendöltek, és az is gyanússá válik, hogy a Nagy Oroszlán olyan utasításokat ad az állatoknak, ami szöges ellentétben áll korábbi tanításaival. Hogy fényt derítsenek az igazságra, újból a birodalomba szólítják az embereket, Narnia barátait, hogy segítsenek rajtuk.

A végső ütközet több szempontból is különleges a sorozatban. Egyfelől ez az egyetlen olyan kötet, amelynek cselekménye Narniában veszi kezdetét, valamint a mi világunk gyermekei csak később teszik tiszteletüket. Ráadásul Lewis már az első pillanattól kezdve tudatja az olvasókkal, hogy a birodalom bukásra van ítélve, így kétség sem férhet hozzá, hogy ez a történet jóval keserédesebb. Persze, az izgalmakat továbbra is fenntartja, hiszen – bármennyire fájdalmas ez azoknak, akik megszerették ezt a világot – tudni akarjuk, hogyan jut el Narnia a végítéletig, és mi történik a régebbről és a most megismert szereplőkkel. Éppen ezért ez a kötet a legfilozofikusabb a sorban, Aslan a későbbiekben hosszasan beszélget életről és halálról, pontosabban a halál utáni életről a szereplőkkel.

Mindemellett több olyan eseményt is kapunk, amelyről nyilvánvalóan megállapítható a vallási vonatkozás. Fondor Aslan alakját használja önös érdekeinek érvényre juttatásához, hamis prófétaként tetszeleg a nép előtt, Gubancból pedig hamis bálványt fabrikál. Ezzel Lewis jól példázza azokat, akik Isten nevében próbálnak jogtalan előnyhöz jutni. Az már a korábbi kötetekben is egyértelmű volt, hogy Aslan országa – ahová a legtöbb szereplő csak vágyott, de kevesen jutottak el – tulajdonképpen maga a mennyország, ahol mindenkire meleg, fény és örök boldogság vár. A korábban megismert szereplők közül szinte mindannyian tiszteletüket teszik, újból láthatjuk azokat a gyerekeket – némelyiket már felnőttként, öregkorúként –, akik valaha eljutottak Narniába. Földi életük tragikus módon ér véget, ami szomorúsággal töltheti el az olvasót, de ugyanakkor Lewis megnyugvást is hoz: mindannyian boldogok, hogy újból Aslan mellett lehetnek.

A fentebb említetteken túl fontos kiemelni még Rőt, a macska szerepét, aki Fondor társául szegődve a hazugságokban maga is be akarja csapni állattársait, ám terve meghiúsul, amikor betér az istállóba. Ezt követően elveszíti a beszéd képességét, amelyre Aslan Narnia megalapításakor utalt, ezzel is bezárja Lewis a kört, megmutatva a következetességet. Feltűnik a színen még Tash, a calormeniek istene, akinek már külleme veszélyt sejtet, a gyerekek – akik először találkoznak vele – pedig látják, hogy a halál jár a nyomában. A szerző külön fejezetet szentelt a törpéknek is, akik a sorozatban többször is felbukkantak, és végül pártatlanok maradnak, pontosabban a calormenieket és a narniaiakat is ellenségüknek tekintik ezentúl.

Felnőttként olvasva A végső ütközet mondható a leggyönyörűbb történetnek a sorozatból, hiszen az élet legfontosabb dolgaira hívja fel az olvasók figyelmét, valamint ezzel olyan lezárást kapott a Narnia Krónikái, amely örökre emlékezetes marad. És bár sok olyan szereplőtől kellett búcsút vennünk, akiket a hét kötet során igazán megszerethettünk, a jó hír, hogy bármikor visszatérhetünk ebbe a világba, csak le kell venni a polcról a szívünkhöz legközelebb álló történeteket.

C. S. Lewis: Narnia krónikái – A végső ütközet (The Chronicles of Narnia – The Last Battle), ford. Liszkay Szilvia, Harmat Kiadó, 248 oldal

Kiemelt kép: C. S. Lewis: Narnia krónikái – A végső ütközet (Szerzőportré: Hillsdale College)