Több mint 70 éve varázsolja el a kicsiket és a nagyokat egyaránt C. S. Lewis Narnia krónikái sorozata. Mivel egy örökérvényű és megkerülhetetlen alkotásról van szó, a Deszkavízió sorozatában hétről hétre elolvassuk és górcső alá vesszük az egyes könyveket.
„Volt egyszer egy fiú, akit Eustace Clarence Scrubbnak hívtak, de meg is érdemelte, hogy így hívják.” – Ezzel a mondattal veszi kezdetét A Hajnalvándor útja, amely 1952-ben, a sorozat harmadik köteteként látott napvilágot, és amelyet Lewis, annak ellenére, hogy ez a Krónikák leghosszabb története, mindössze három hónap alatt írt meg. A zseniális nyitás – amelyet nem csak ennek a szériának, hanem a világirodalom egyik legjobbjának is mondhatnánk – alanya Edmund és Lucy undok unokatestvére, akivel a két legfiatalabb Pevensie-testvér kénytelen együtt tölteni a szünidőt. Nagynénjük házában akadnak rá egy festményre, amely egy narniai hajót ábrázol, amint a tenger habjait szeli. Minél tovább nézik, a kép magába, ezáltal a Hajnalvándor fedélzetére varázsolja a három gyereket. A tengeri cirkálón Caspian, Narnia királya utazik, hogy megkeresse azt a hét lovagot, akiket kegyetlen nagybátyja, Miraz száműzött a birodalomból. Az utazás és a számtalan kaland során felfedezik a Narnia határán túl fekvő területeket, amelyek telis tele vannak varázslattal.
A Hajnalvándor útja – amely magyarul eredetileg Utazás a tengeri cirkálón címmel jelent meg – a Narnia Krónikái egyik legizgalmasabb kötete, annak ellenére (vagy talán éppen amiatt), hogy szakított a korábbi történetmesélési stílussal. A cselekmény különálló kalandok halmaza, amelyek bár lazán kapcsolódnak egymáshoz, de ez az egyetlen olyan rész, amely epizodikusan épül fel. Ebben a kötetben ráadásul nincsen olyan magasztos cél, amely sorsdöntő lenne Narniára nézve, a küldetés pusztán annyi, hogy Caspian megtalálja a hét száműzött nemest. Már önmagában ez is éppen elegendő lenne egy izgalmas kalandregényhez, de Lewis határtalan fantáziája talán minden eddiginél jobban bontakozik ki a mostani történetben. Emellett ez az egyetlen olyan rész, amely teljesen Narnián kívül játszódik, habár a Magányos Szigetek (amely a legelső úti cél, ahová az utazók megérkeznek), a birodalom fennhatósága alá tartozik. Maguk a szereplők sem tudják, mi vár rájuk, hiszen számukra is ismeretlen területekre vezet az útjuk, így a meglepetés nemcsak nekik, hanem az olvasónak is garantált.
A 2-3 fejezeten át tartó kalandoknak, és ezek gyors váltakozásának köszönhetően ez az egyik legeseménydúsabb kötet. Caspian Odüsszeuszként tengődik a nyílt tengeren, és akár csak homéroszi elődjének, neki is meggyűlik a baja a tengeri szörnyekkel és a sellőkkel (itt: tengeri emberek). De nemcsak az ókori görög hőstörténet, hanem az Artúr-mondakörre is számos utalást találunk – ezek leginkább Hős Czincz vitéz alakjához köthetők. Aki egyébként az egyik legösszetettebb karakter is a sorozatban, tökéletes megtestesítője a keresztényi eszméknek, ez pedig leginkább a történet végén válik egyértelművé. A kis egér bátorsága nem ismer határokat, nem fél a haláltól sem, hiszen tudja, hogy azzal tud eljutni Aslan országába, ahová gyermekkora óta vágyik egy altatódalnak köszönhetően. A bibliai utalás is itt válik a legerősebbé: amikor Aslan elmondja a Pevensie-gyerekeknek, hogy soha többet nem térhetnek vissza Narniába, Lucy megijed, hogy így többet nem találkozhat az oroszlánnal, de az megnyugtatja, hogy a mi világunkban is éppúgy megtalálható. Ezzel Lewis ismét egyértelművé teszi, hogy Aslan tulajdonképpen maga Jézus.
További érdekesség, hogy Aslan a korábbiaktól eltérően a cselekmény több (szám szerint hét) pontján felbukkan, egyszer például bárány alakjában (újabb utalás Isten bárányára). Közbelépése minden kalandnál sorsfordító, hiszen hőseink többször esnek kísértésbe. Az egyik legizgalmasabb, amikor Lucy egy varázskönyvet lapozgatva egy olyan igét akar elsajátítani, amely során ő lehet a valaha volt legszebb nő, ám Aslan figyelmeztetése észhez téríti. Ennek a jelenetnek köszönhetően a mindig kedvesnek és jószívűnek tűnő lány karaktere is újabb árnyalatot kap, akárcsak Caspiané, aki immár három éve uralkodik Narniában. (Ismét egy különlegesség: a Caspian herceg és jelen kötet cselekménye között a mi világunkban egy, míg Narniában csupán három év telt el – szemben a korábbi száz-ezer esztendőkkel.)
Talán már ennyiből is kitűnik, hogy A Hajnalvándor útja az egyik legkülönlegesebb – és jelen cikk írója megkockáztatja, hogy a legjobb – regénye lett a Narnia Krónikáinak, ami bár önmagában is élvezetes, az előzményekre történő visszautalások miatt valóban érdemes Az oroszlán… és a Caspian herceget követően olvasni. De ha ennyi nem lenne elég, álljon itt egy felsorolás (a teljesség igénye nélkül), hogy milyen varázslatokkal, mágikus lényekkel találkozhatunk ebben a kötetben: sárkányok, tengeri kígyók és tengeri emberek, láthatatlanná vált, egylábú gyügyük, arannyá változott és éves álmukat alvó lovagok várnak ránk.
C. S. Lewis: Narnia krónikái – A Hajnalvándor útja (The Chronicles of Narnia – The Voyage of the Dawn Treader), ford. Liszkay Szilvia, Harmat Kiadó, 288 oldal
Kiemelt kép: C. S. Lewis: Narnia krónikái A Hajnalvándor útja (Szerzőportré: Hillsdale College)