„Nagyon intim és erős anyag lett, mert minden táncos száz százalékig érintett” – interjú Varga Kingával

Május végén kezdődik a Zsidó Művészeti Napok, melynek egyik első produkciója a DART kortárs táncegyüttes előadása, a kimondottan a ZsiMüre készített Nesama lesz. A társulat által megalkotott darabot május 27-én, vasárnap este adják elő a Bethlen Téri Színházban. Ennek kapcsán beszélgettünk a DART művészeti vezetőjével, az előadás koreográfusával, Varga Kingával.

Nem ez az első alkalom, hogy felléptek a Zsidó Művészeti Napokon.

Az első évtől kezdve, 2016 óta együttműködünk velük és mindig valami különlegességgel készülünk. Tavaly például Izraelből érkezett hozzánk két vendégkoreográfus, akik a Batsheva Dance Company oszlopos tagjai voltak, ők adtak elő egy duettet, volt GAGA-kurzus, és pluszban, mivel az egyik koreográfus DJ is volt, csinált egy bulit is, aminek szerencsére nagyon jó volt a hangulata.

Idén a Bethlen Téri Színházban lesz egy előadásunk, aminek a címe Nesama. Ez egy héber szó, magyarul lelket jelent. Dr. Verő Tamás főrabbi választotta ezt a témát az együttesünk számára, és a darab konzulenseként tulajdonképpen mindenben segítségünkre van. Az előadás rendezője Winter Hanna, a jelmezeket Napsugár von Bittera tervezte, egyedi, lézervágott bőrkosztümök készülnek, nagyon vagányul néznek ki. A táncosok Hannah Eden, Hortobágyi Brigitta, Kiss Tamás és Feicht Zoltán lesznek, én pedig a koreográfiáért felelek.

A ZsiMüre mindig valami új előadással készültök?

Mindig valami új projekttel, hogy valami különlegeset, újat hozzunk.

Ezek aztán be is kerülnek az együttesetek repertoárjába?

Igen és szeretnénk, hogy az idei is megmaradjon. Vadas Vera, a ZsiMü alapítója nemrég írt is egy levelet, hogy most is lesz Judafest, amin valószínűleg szintén elő tudjuk majd adni a Nesamat, illetve a Bethlen Téri Színházzal is szeretnénk hosszabb távon együttműködni. Jó lenne annyiszor játszani ezt az előadást is, amennyiszer csak tudjuk belföldön és külföldön egyaránt.

Miről fog szólni?

A lélek egy nagyon nyitott témakör, és minden néző meg fogja tudni találni a kapcsolódási pontot a saját élete és a látottak között. Ugyanis mindenkinek vannak emlékei, élményei, rejtett vágyai, és ez az, amit boncolgatunk a táncosokkal, de nem lesz egy konkrét nagy történet, amit ötven percben mesélnénk el.

Amikor elkezdtük a munkát, megkérdeztük a táncosoktól, hogy mi a legelső emlékük, mi volt az életükben a legmeghatározóbb pillanat, és ezek a saját történetek, érzések jelennek majd meg az előadásban. Nagyon intim és erős anyag lett, mert minden táncos száz százalékig érintett. Nem az történt, hogy megmondtuk, ezt vagy azt a szerepet játsszák, hanem mindenki saját magából mutat meg valamit.

Lesz olyan táncos, aki elmesél egy történetet, van aki csak érzeteket mutat, más egy visszaemlékezést. Winter Hanna, a rendező fűzte össze ezeket a különálló egységeket. Nem volt egyszerű úgy megcsinálni, hogy kapcsolódjanak, de azt érezzük, hogy sikerült, és szép ívet kapott az előadás.

Nem volt ez így nehezebb, vagy akár kockázatosabb, mint egy klasszikus történetet elmesélni?

Lehet, hogy kockázatosabb, de nagyon jó volt azt látni, hogy a táncosok megnyíltak nekünk, és akár a legmélyebb érzéseiket is elmesélték. Érdekes volt, hogy a legelső emléke mindenkinek valamilyen sokkhatáshoz, nagyon intenzív élményhez köthető. Nagyon megtisztelő is volt, hogy közel engedtek és beavattak minket ezekbe az intim történetekbe. Ezeket bontottuk ki a próbák során, és öntöttük szóló táncokba vagy duettekbe.

Kicsit olyan volt, mint egy terápia?

Igen, sírtunk is. Jó volt, hogy a próba most nem csak arról szólt, hogy betanultuk, ki mikor hova lép, hanem mély, lelki dolgokról beszélgettünk, és megpróbáltuk ezeket feldolgozni.

Mekkora közönséggel terveztek?

100-110 ember fér be a színházba, az intimitása szerintem itt is meg fog mutatkozni. Amit pedig még ki szeretnék emelni, hogy nagyon sok és bátor fizikai interakció lesz a közönséggel. A nézőtérből kiszedtünk egy jókora szeletet, és ezeket a székeket berendeztük a színpadra, így a nézők meg tudják választani, hogy hova szeretnének ülni. Aki a színpadot választja, az szerintem elég bátor, és be is vonjuk majd az előadásba. Készülhetnek a nézők a meglepetésekre!

Nyitottak a nézők az ilyesféle előadásokra?

Változó. Csináltunk már hasonló eladásokat, és vannak nézők, akik teljesen nyitottak, és vannak, akik befeszülnek attól, ha be szeretnénk vonni őket az előadásba. Ahhoz hogy ezeket megérezzük rá kell hangolódnunk a nézőre, lelkileg eggyé kell válnunk velük. Aki kicsit konzervatívabb, vele nem fogunk most sem erősködni, de akin érezzük, hogy nyitott, őt bevonjuk. Számunkra is izgalmas lesz, mert nem tudjuk, hogyan fognak reagálni az interakcióra az emberek.

Lesz főpróba, ahol le tudjátok tesztelni?

Csak fotóspróba, a bemutató napján. Csináltunk egy kvázi házi próbát, amire eljöttek a barátok, és ők mondták, hogy néha eléggé ijesztő lett (nevet). Főleg a színházban, amikor a fénnyel úgy játszunk, hogy hirtelen lesz világos vagy sötét, de nem akarunk erre rádobni, nem fogunk ijesztgetni, viszont eléggé meglepetésszerű, provokatív lesz. Azért is, mert azt szeretnénk elérni, hogy ne gondolkodjanak azon a nézők, hogy mi történt aznap a munkában, mit fognak másnap főzni, vagy hogy mi miért történik éppen a színpadon, egyszerűen csak élvezzék a tánc erejét.

Melyik a jobb, amikor minél intimebb egy előadás, és kevés embernek játszotok, vagy amikor akár több száz ember előtt léptek fel?

Mindegyiknek más a szépsége. A Nesamánál az a kihívás, hogy megtaláljuk az egyensúlyt, legyen izgalmas, provokatív, de mégsem túl tolakodó, míg egy klasszikus elrendezésű előadásnál az a nehézség, hogy úgy legyen erős, úgy hasson, hogy nem lépünk semmilyen interakcióba a nézőkkel. A Nesama után egyből Genfbe fog utazni az együttes, ahol klasszikus elrendezésű 985 férőhelyes gyönyörű színházban fogunk vendégszerepelni Ophelia című előadásunkkal. Van egy olyan projektünk is (DARThunt), amivel különféle klubbokban lépünk fel kortárstánc event-ekkel, és így próbáljuk megszólítani az Y, illetve már Z generációt a saját közegükben.

Roppant izgalmas minden este más emberek előtt játszani, nem tudatod előre, kinek milyen a tolerancia szintje, mennyire nyitott és hogyan fog reagálni.

Jasinka Ádám írása

Kiemelt kép: Varga Kinga (fotó: ameliephoto.hu)