„Nagyon fontos, hogy a ritmusok és a hangok a helyükön legyenek, mert abban van az ereje és a szépsége” – Interjú Veréb Tamással

A Baján már zajos sikert arató István, a király címszerepét alakítja Kocsis Dénessel együtt, ám számára még csak most jön a próbák legkeményebb része, ugyanis 10 napja volt csak arra, hogy a tavaszi felkészülés után elmélyedjen a karakterben. A dalokat nagyon szereti és várja, hogy megmutathassa, milyen István az ő értelmezésében. Interjú Veréb Tamással.

Milyenek voltak az István, a király tavaszi próbái?

Az előző évad végén foglalkoztam utoljára a darabbal, és akkor azért még messze voltunk a kész formátumtól, voltak még bőven kérdőjelek, amik bennem meg is maradtak, mivel én Baján nem vettem részt a próbafolyamatban. Az első időkben a színészek fejében egy nagy káosz van, legalábbis nálam így szokott lenni: mi lesz ebből, fogom én ezt tudni? A bajai csapat már túl van ezen, számukra már beérett az előadás, én meg még előtte vagyok (nevet). Összevissza emlékeim vannak a tavaszi próbákról, de az mindenképpen igaz, hogy ez egy nagyon jó szerep. Hálásnak azért nem mondanám, hiszen már nagyon sokszor bemutatták, több olyan színész és énekes játszotta Istvánt, akik azóta ikonokká váltak, őket nyilván nehéz lesz megközelíteni, pláne felülmúlni. Várom már, nagyon fogom szeretni valószínűleg, kíváncsi vagyok, hogy hogy fog összeállni a mi szereposztásunkban itt a Budapesti Operettszínházban.

Lementél megnézni Bajára?

Nem voltam lent. Ha megnézek egy előadást, akkor az beleég a fejembe, a karakterek, a helyzetek, pláne az a szereplő, akit játszani fogok. Jó ideje nem nézzük már meg egymást Dénessel, szerintem évek óta. Úgy érzem, hogy akkor nem tudnék a saját irányomba indulni a szereppel, befolyásolna, amit tőle látok, és onnantól már nem lenne a sajátom, amit én kihozok egy karakterből. 2-3 fotót láttam csak az előadásból, pontosan azért, hogy ne legyenek képek előre a fejemben, hogy itt tudjon majd bennem István megszületni a próbákon.

Sokszor vagytok egymás váltói előadásokban, nem is szoktatok akkor beszélni a szerepekről?

Nagyon törekszünk arra, hogy ne legyen közöttünk ellenérzés abból adódóan, hogy általában ugyanazokat a szerepeket ugyanakkor csináljuk meg. Ez nyilván egy iszonyatosan nehéz helyzet, de felnőtt ember módjára igyekszünk kezelni. A próbafolyamatok alatt nem is tudjuk megtenni, hogy ne nézzük meg egymást, hiszen minden próbán ott kell lennünk, és az elején mindig szoktunk beszélgetni az adott szerepről, arról, hogy a másiknak mi az elképzelése a karakterről. Aztán mindenki járja a maga útját. Szívesen fogadok véleményeket, meg segítséget a kollégáktól. Most, hogy neki megvan a szerep hamarabb, biztos, hogy lesz olyan, amiben fog majd nekem segíteni. Ezek inkább technikai dolgok lehetnek, hogy mire vigyázzak a színpadon, mit kell átlépni, vagy mi elől kell lehajolni, nem művészeti irányvonalakról van szó, hogy akkor most ezt a hangot ő másképp énekelné.

Dénes azt mondta, hogy nehéz, hogy beüljenek a torokba a dalok úgy, hogy bármikor elő tudja ezeket hívni. Te is így érzed?

Igen. Az összes dal gyakorlatilag ugyanabban a hangmagasságban van, nem úgy, mint a musicaleknél, ahol tényleg a pincétől a padlásig minden hangot beleírnak és azt úgy kell prezentálni, hogy ugrál köztük az ember. Itt egy rockoperáról beszélünk, ami könnyűzenei hangképzést igényel, gyakorlatilag szóló áriák vannak a darabban, amiket nekem tenorként könnyebb elénekelni, mert a zene és a dalok ívei adottak hozzá, csak be kell ezeket tenni egy hangszínbe. Én nagyon szeretem ezt a rockos világot, iszonyat erő van benne. Volt már pár korrepetícióm, hogy újra elővegyük a dalokat és azt figyeltem meg, hogy a szerzők magyar motívumokat ötvöztek operai szintű zenével. Nagyon sokan nagyon sokféleképpen előadták már, sőt vidéki fellépéseken én is énekeltem István dalokat, de ott mindig könnyedebben, szabadabban. Most nagyon fontos, hogy a ritmusok és a hangok a helyükön legyenek, mert abban van az ereje és a szépsége, tehát nem az lesz, hogy én most színészből megoldom a darabot, hanem nagyon kell ragaszkodni a kottához, és annak a segítségével lehet majd építkezni a karakterrel.

Minden színész azt hangsúlyozta, akivel Baján beszélgettem, hogy itt most nem csak arról van szó, hogy eléneklitek a dalokat, hanem Kriszta (Székely Kriszta, a rendező – a szerk.) megtölti a karaktereket érzelemmel, illetve a köztük lévő viszonyok is hangsúlyosak. Te is érzed ezt már?

Abszolút, az első pillanattól kezdve így éreztük, és pont emiatt volt bennem, de szerintem a többiekben is egy nagy kérdőjel, hogy jó-jó, de hogy lesz egy ilyen rövid darabban idő arra, hogy mindezt kibontsuk? Egy musicalben minimum három óra van arra, hogy a történetben lévő kapcsolatokat megmutassuk. Itt maga a sztori viszonylag egyértelmű, megírt dalszövegek vannak benne, próza alig, amiken ráadásul nem lehet változtatni, nem mondhatjuk azt, hogy Kriszta, nekem itt most jobban esne ezt vagy azt mondani. Teljesen fix az egész, és nehéz elképzelni, hogy ebben a néhány képben hogy születhet meg az egész történet.

A többiek nagyon dicsérték Krisztát, hogy az utolsó napokban tudott egy olyan hajrát hozni, amivel összeállt az egész előadás. Nagyon várom, hogy 10-én elkezdjük a próbákat és én is választ kapjak a kérdéseimre, és minden letisztuljon a fejemben a darabbal kapcsolatban, a viszonyrendszerek, hogy akkor most miért mondom ezt, miért gondolom azt.

Hogy fogod megközelíteni István karakterét?

A mostani álláspontom szerint István nem az abszolút nyertese a darabnak a közönség szempontjából, minden általam látott verzióban Koppány volt a szimpatikusabb. Neki olyan nóták vannak írva olyan szövegekkel, amik mindenkit meglágyítanak. Sok esetben agresszív férfinak van beállítva, de valójában neki is megvan a maga igazsága, ugyanúgy a saját jogait szeretné megvédeni, a saját népének szeretne jót, csak másképp, kevésbé diplomatikusan és fortélyosan. Istvánt meg úgy érzem, hogy sokszor gyengébb figurának akarják beállítani, ezért könnyű lenne színészileg egy tesze-tosza, aggódó karakter felé elmenni, aki azért fejlődik, és a darab végére kiáll magáért, hiszen ő lesz végül a király. Nagyon fogok azon dolgozni, hogy István legalább olyan férfi legyen a darabban, mint amilyen valójában volt, és azon is, hogy ugyanúgy meg tudjam mutatni az ő erősségeit és jó oldalát, mint ahogy mondjuk Koppánynak van erre lehetősége. Reméljük elég lesz erre tíz nap (nevet).

Nagyon kevésnek tűnik nekem ez a 10 nap, hogy hogy csak ennyi?

Az Apáca Show bemutatója miatt. Szerintem elég lesz rá ennyi, azért nem szabad elfelejteni, hogy már volt egy két hónapos próbafolyamat ebből, onnan majd visszajönnek az emlékek, illetve a darabot már mindenki tudja. Általában az szokott lenni az első két hónapban a gond, hogy senki nem tanulja meg olyan szintre az első időben, hogy két hét alatt össze lehessen tenni.

Kriszta egyébként is híresen jó finalista.

Nem tudom, hogy a Kékszakállt láttad-e.

Igen.

Ott szűk két hónapunk volt a próbára, és csak az utolsó héten állt össze. Ott aztán bőven voltak kérdőjelek, hogy ki kinek a kicsodája… az nehéz helyzet volt. Az István, a királyszerintem eggyel könnyebb verzió.

Feke Palival hogy működtök együtt?

Nagyon várom vele a közös munkát. Szerepeltem már egy előadásban vele, de nem mutattunk be együtt új készülő darabot, tehát még nem dolgoztunk közösen egy teljes próbafolyamat alatt. Úgy adódott, hogy az első két hónapban én többet dolgoztam Attilával (Dolhai Attila – a szerk.), mint Dénes és fordítva, furcsán alakult kicsit. Viszont nagyon várom a jövő hetet, mert felnézek rá, nagyon szeretem az ő művészetét. Kíváncsi vagyok rá, hogy azután, hogy nem tudom hány százszor játszotta Istvánt, hogy tud most átlépni egy olyan karakterbe, amit meg nyilván nagyon sokszor látott közelről, sokféle verzióban. Neki ez okozhat esetleg nehézséget.

Gondolom, sokat tud majd segíteni a te karakterednél.

Így van, nagyon számítok rá. Ha bármi kérdésem lesz, akkor azt ő biztosan meg tudja válaszolni. Talán még Varga Miki tudna annyit segíteni, mint Pali (nevet).

Miben játszol még idén?

Úgy tudom, hogy ez az egyetlen bemutatóm az évben. Játsszuk még az Elfújta a szelet, az Oszi boszit és a Kékszakállt. Idén valószínűleg többet fogok tévézni, illetve most a könnyűzenére akarok fókuszálni, természetesen az István után. Kíváncsi leszek, hogy mivel lepnek még meg, mert azért ki szokott derülni év közben, hogy más feladatok is várnak rám. Remélem, hogy lesz még valami.

Kiemelt kép: Várady Nikolett