Mucsi Zoltán Őkapasága Harpagont is vágja – A fösvény

A Deszkavízió szerkesztőségét érte az a megtiszteltetés, hogy jelen lehet az Országos Színházi Találkozón, így a hét folyamán mindegyik előadásról olvashatjátok rövid ajánlónkat, véleményünket. Az utolsó előtti napon a Szolnoki Szigligeti Színház A fösvény című darabja volt látható a nagyszínpadon. 

Mucsi Zoltán színművészt a negyvenes éveinek elején egy ma is létező internetes portálon mindenféléről meg lehetett kérdezni. Az egyik netező érdeklődése arra irányult, hogy az akkori önmaga nem fél-e attól, hogy a sok Jancsó-film miatt Kapa szerepe mint egy skatulya rázárul. Ő azt válaszolta röviden, hogy ez azon is múlik, hogy más rendezők ráosztanak-e majd egyéb karakterű figurákat. Abban az időszakban is lehetett sejteni azért, hogy a neve összenő majd a Kapasággal, ahogyan annak is megvolt a maga realitása, hogy az előtte álló esztendőkben Mucsi Zoltánt ezerféle színészi feladat várja.

1979-től már ott sertepertélt a teátrumok világában, 15 évet a Szolnoki Szigligeti Színházban töltött, utána szabadúszó lett, és megfordult Miskolcon, Nyíregyházán, Düsseldorfban, Hamburgban. Jött a Bárka Színház, a Krétakör, a Kontroll-filmben való szereplése pedig rengeteget tett hozzá ahhoz, hogy a legszélesebb körben tudja kibontakoztatni azt a benne rejlő művészi sajátosságot, ami mindig is adott egy egyéni ízt a személyes karakterének, és amely része lett valamennyi színházi és filmes projektjének, a róla való nézői közgondolkodásnak.

A színművész 1994-es távozása óta másodszor tért vissza a Szolnoki Szigligeti Színházba, és újra együtt dolgozhatott Szabó Máté rendezővel, aki egy modernizált adaptációt tett színpadra Molière-nek A fösvény című darabjából. Ennélfogva az előadáshoz hozzátapadt egy újfajta humorfaktor, a szövegben elhelyezett irodalmias kifejezések mellett helyet kaptak ugyanis különböző szlengszavak és ugyanilyen típusú szókapcsolatok, egy kis trágár beszéd, mint afféle kifejezésmódra vonatkozó látlelet a mából, illetve szójátékos gegek jelentek meg: Weöres Sándor Haragosi című versére való utalás például.

A díszlet (Antal Csaba) szintén egyszerre tükrözi a modernitást, és a nézők felé történő kikacsintásra alapot adó megoldásokat, mint amilyen a kerti törpébe oltott gombára hajazó Mucsi-fej piros kalapban, vagy egy mobilvécé színpadi jelenléte, ami a játékidő alatt dramaturgiai szempontból jelentős funkciót kap. A jelmezek (Cs.Kiss Zsuzsanna) mostanisága csak fokozza a szándékot a stílusváltásra, innentől pedig már csupán a többi közreműködő összjátéka az, ami a rendező koncepciót érvényre juttathatja. A fiatal színészek (Hajdu Tamás Miklós, Biró Panna Dominika, Csákvári Krisztián és Cseke Lilla Csenge) újszerű lendületet hoznak a darabba, míg a tapasztaltabb szolnoki színművészek (Karczag Ferenc, Kertész Marcella, Zelei Gábor, Horváth Gábor, Ónodi Gábor, Lugosi Claudia, Horváth György, Tárnai Attila, Vándor Attila és Kinczel József) a szakmai rutinjukat állítják a megvalósítás szolgálatába.

A másfajta köntösben felvázolt helyzetek nem tűnnek a jelen korunk életszituációitól eltérőnek ebben a tálalásban, így a közönség módot találhat a Molière hőseivel és a cselekmény alakulásával való még intenzívebb azonosulásra. Az előadás meghívást kapott az Országos Színházi Találkozó szemleprogramjába, és a szombati versenynapnak, ahol helyet kapott a produkció, ugyanez volt a tanulsága. No meg az is megerősítést nyer mindig legkésőbb a tapsrend utánra, hogy érdemes egy közismert és saját jogán is jellegzetes színművészre alapozni a produkciót, hiszen a kaposvári nézők is rajongással tekintettek az Országos Színházi Találkozón Mucsi Zoltán pólós-farmeros- kötött sapkás Harpagonjára.

Kiemelt kép: Jelenetkép A fösvény című előadásból (Fotó: Szolnoki Szigligeti Színház)