„Most kevesebb a színház, de helyette több a film” – interjú Haumann Mátéval

A Kölcsönlakásban ő játssza Balázst, a kicsit szerencsétlen, sikertelen kiadótulajdonost, aki retteg a gyerekvállalástól. Már a castingon is jól érezte magát, a forgatás pedig kifejezetten jó élmény volt számára. Szabadúszóként nehezen tudja kiszámítani a színház és a filmezés arányát, a következő időszakban inkább a televízió képernyőjén találkozhatunk majd vele, hiszen forgat az RTL Klubnak és a Netflixnek is. A film sajtónapján beszélgettünk Haumann Mátéval.

Láttad a forgatás előtt a színdarabot?

Láttam, igen, és nagyon szerettem. Megnyugtató volt nekem, mert látszott belőle, hogy olyan anyag, amivel nagyon jól lehet majd dolgozni. Az volt az első gondolatom, ahogy figyeltem a nézők reakcióit, hogy az egész nagyon jól működik.

A Játékszín előadásában idősebbek a karakterek, a film elsősorban a harmincas korosztály problémáiból merítkezik.

Nagyon sok párhuzamot lehet húzni valóban. Egyre több példát látni arra, hogy bizonyos párok hosszú évek óta együtt élnek, de nem tudják rászánni magukat, hogy hivatalosan is összekössék az életüket, vagy gyereket vállaljanak. Ez egy idő után valóban problémává válik.

Milyen volt a forgatás?

Nagyon jó hangulatban telt az elejétől a végéig, de már a casting is nagyon oldott volt, jól esett ott lenni. Ez egy színésznek nem mindig ilyen, tud nagyon kellemetlen procedúra is lenni. Volt egy pillanat, amikor azt éreztem közben, hogy már nem csak mutatom, hogy milyen lehetne Balázs karaktere, nem csak lehetőségeket ajánlok fel azoknak, akik nézik, hanem elkezdtem dolgozni a szerepen. Abszolút az volt bennem a munka elejétől kezdve, hogy jól fogunk tudni együtt működni a stábbal és a többi színésszel is.

Mikor kezdtétek a forgatást? Mennyi időtök volt rá?

Hat hétig forgattunk, ez picivel kevesebb a szokásosnál, de ennyi idő alatt is készen lettünk mindennel. A fóti stúdióban felépítették a díszletet Valcz Gábor látványterve alapján, ez hozta magával, hogy bizonyos jelenetekkel nagyon gyorsan tudtunk haladni, hiszen ott nem befolyásolt semmilyen külső tényező minket.

Mennyi hely maradt az improvizációnak?

Nagyon nehéz lenne az embernek játszani, ha nem tudná saját magát is hozzácsatolni a szerephez, gondolok itt a saját elképzeléseinkre, kreativitásunkra, élettapasztalatunkra, a humorunkra. Ha ezeket nem tudnánk összehozni, akkor baj lenne, szóval ebből a szempontból szükséges is az improvizáció. Ez persze nem azt jelenti, hogy az ember totálisan eltér a forgatókönyvtől, de apró gesztusokban, kisebb poénokban, néha még az utószinkron résznél is, hogy ha hozzá tud tenni egy pici pluszt, ami szolgálja, és nem pedig elnyomja magát a produkciót, az mindig üdvözölve van.

Azt látom, hogy most kevesebbet játszol színházban, a Pesti Magyarban látható A fösvény, amiben édesapáddal és a nővéreddel együtt szerepelsz.

Igen, most kevesebb a színház, de helyette több a film. Világéletemben szabadúszó voltam, így nem tudom annak az algoritmusát kiszámítani, hogy mikor kapok több színházi felkérést. Nagyon szeretik A fösvényt, folyamatosan teltházzal megy, de sajnos egyre ritkábban van műsoron. Nagyon szeretjük játszani, már csak azért is, mert mindhárman benne vagyunk. Apuval dolgoztam már együtt, de Petrával még nem. Nagyon érdekes, hogy mennyivel könnyedebb a színpadon eligazodni a partnereden akkor, ha jól ismered a magánéletedben is. Mi teljesen más csatornákon kommunikálunk, én például egy-két szemrebbenésből már felismerem, hogy mi helyzet, nagyon gyors ettől az interakció közöttünk.

A film tudja pótolni a színházat?

Mind a kettő másért szerethető.

Miben láthatnak a nézők mostanában majd?

Most színház nincs. Az RTL egyik új sorozatában forgatok éppen, Mellékhatás a címe, tegnap is ott voltam. Nagyon erős a könyv, aktuálisnak érzem, és nagyon jó színészek vannak benne. Ezen kívül a Netflix The Witcherében dolgozom, amit itt forgatnak Magyarországon.