Alig pár hónapja, hogy olvashattuk Morse felügyelő első esetét, máris itt a következő nyomozás: a GABO Kiadó mondhatni rekordsebességgel hozta el a hazai olvasóknak Colin Dexter krimisorozatának egy újabb epizódját. Az eredetileg 1977-ben megjelent Nicholas Quinn néma világát először olvashatjuk magyarul.

Az oxfordi Külföldi Vizsgáztató Intézet – amely világszerte szervez teszteket angolul tanulók számára – új tagot választ magának. Bár a testületben parázs vita alakul ki a jelenlegi választók között, végül Nicholas Quinnt veszik maguk közé. Quinn remek referenciával rendelkezik, egyetlen probléma van csupán vele: kezdi elveszíteni a hallását, így jóformán teljesen siket. Ám mindennek ellenére úgy tűnik, sikerül beilleszkednie a társaságba, amelynek tagjai néha igen furcsán viselkednek, amelyet a férfi nem ért. Túl sok ideje nem is lesz gondolkodni ezen, ugyanis alig pár héttel a munkába állását követően holtan találnak rá az otthonában: Quinnt megmérgezték. De vajon kinek állhatott érdekében eltenni láb alól a fogyatékossággal küzdő, szerény férfit? Erre a kérdésre próbálja megtalálni a választ Morse felügyelő és hű társa, Lewis őrmester.

Az 1930-ban született Colin Dexter 1953-ban végzett a Cambridge-i Egyetemen, majd 1966-ban költözött Oxfordba. Első regénye, Az utolsó woodstocki busz 1975-ben jelent meg. A sorozat további tizenkét kötettel bővült, és aztán sajnos véget is ért 1999-ben. 1993-ban megjelent a Morse’s Greatest Mystery című kötet, amelynek 11 novellája közül hatban szerepelt Morse felügyelő. Colin Dexter számos díjat kapott a regényeiért, 2000-ben pedig, a királynő születésnapján a Brit Birodalom Rendjének tiszti fokozatával tüntették ki. 2017. március 21-én hunyt el. Dexter regényeiből nagy sikerű televíziós sorozat is készült: a Lewis (Az oxfordi nyomozó) Morse korábbi őrmesteréről, Robbie Lewisról szól, az Endeavour (Oxfordi gyilkosságok) középpontjában pedig az ifjú Endeavour Morse áll.

Morse eltűnt egy időre, de nemsokára bedugta a fejét az ajtón, és szólt Lewisnak, hogy szolgálja ki magát egy itallal.
– Én rendben vagyok, uram. Önnek töltsek valamit?
– Igen. Töltsön nekem egy sherryt. És töltsön egyet magának is.
– Én inkább…
– Mi lenne, ha a változatosság kedvéért egyszer azt csinálná, amit mondok, ember!

Habár Colin Dexter népszerűsége az angolszász nyelvterületen a XX. század második felében meglehetősen megugrott, Magyarországon egészen 2008-ig egyetlen regénye sem volt olvasható. Ekkor jelent meg ugyanis az első rész – akkor Katona Terézia fordításában – Az utolsó busz Woodstock felé, egy évvel később pedig a folytatás (Utolsó ismert ruházata) is kiadásra került, de a sorozat nem tudta megvetni a lábát, így a további kötetek már nem jelentek meg. Most viszont a GABO Kiadónak hála új esélyt kapott a sorozat: idén tavasszal új fordításban és új címmel (Az utolsó woodstocki busz) került a boltokba az első rész, amelyet rövidesen követett a jelen cikk tárgyául szolgáló harmadik rész. (Az egyes kötetek között nincs semmilyen összefüggés, így a sorozat a sorrendiségre való tekintet nélkül olvasható, de a kiadó tervei szerint idővel a második rész is újból megjelenik.)

Morse felügyelő tehát visszatért, azok pedig, akik olvasták az első részt, szinte minden bizonnyal várták már, hogy újra színre lépjen a meglehetősen öntelt és nagyképű, saját tudását és logikai képességeit fitogtatni szerető, ám mindennek ellenére igazán szerethető nyomozó. Aki most sem fog csalódást okozni sem viselkedésben, sem az ügy felderítésében. Morse ugyanis továbbra is fittet hány a szabályokra és az illemre, ami az olvasók számára igazán szimpatikussá teszi őt, nyomozótársai és a gyanúsítottak viszont nehezen viselik a természetét. Lewis továbbra is az a karakter, aki az olvasókat képviseli: ő teszi fel a kérdéseket és próbálja megfejteni mindazt, amit Morse magában már összerakott, értetlenségének pedig nem is rest hangot adni. Természetesen felügyelőnk továbbra is a titkolózás nagymestere, sőt, kimondottan élvezi is, hogy csak ő látja át az összefüggéseket és a kapcsolódási pontokat – noha ezzel az üggyel (pontosabban bizonyos részleteivel) neki is meggyűlik a baja.

– De… maga nem csatlakozik?
– Nem. Most nem, köszönöm. Tudja, ezen a héten egy kicsit több a dolgom, mint általában. Meg kell oldanom egy gyilkossági ügyet, és amúgy sem igen szoktam szajhákkal tölteni az időmet.

Ami nem is csoda, hiszen meglehetősen szövevényes az eset, amelyet fel kell derítenie. Dexter remekül szövi a szálakat, okosan építve fel a cselekményt. Az szinte bizonyos, hogy a gyilkost az intézet tagjai között kell keresni, arra azonban még maga Morse sincs felkészülve, hogy szinte mindegyiküknek van valami takargatnivalója. A kihallgatások során senki sem mond igazat – vagy legalábbis előszeretettel hallgat el információkat –, hiszen egyikük sem akarja, hogy napvilágra kerüljenek a titkai. De a felügyelő remek szimatának köszönhetően messziről megérzi, ha valaki hazudik, csak éppen arra nem tud egyből rájönni, hogy pontosan miben. Ebben a krimiben – hasonlóan az előző részhez – az a legnagyszerűbb, hogy a megoldás, pontosabban a gyilkosság miértje egy nagyon is hétköznapi válaszban rejlik, amivel Dexter többszörösen is bebizonyítja, hogy az emberi lélek működése egyszerre tud bonyolult és pofonegyszerű lenni. A szerző kiváló ismerője az emberi természetnek, és ebbéli tudását remekül kamatoztatja is regényeiben.

A klasszikus krimitörténetek szerelmeseinek ez a sorozat kötelező olvasmány, mert egyszerre idézi meg a régi bűnügyi regények hangulatát, miközben időtállóságának köszönhetően egy mai szemmel is élvezetes és izgalmas sztorit ismerhetünk meg.    

Colin Dexter: Nicholas Quinn néma világa (The Silent World of Nicholas Quinn), ford.: Pétersz Tamás, GABO Kiadó, 352 oldal
Kiemelt kép: Colin Dexter: Az utolsó woodstocki busz (Szerzőportré: Eamonn McCabe/The Guardian)