Mondd, te kit választanál? – Kritika az Árulóról

A Kolibri Színház Pincében látható darabja, az Áruló rájátszik a színház alaptermészetére. Vidovszky György rendezése ugyanis már dramaturgiájánál fogva sem tud egymás után kétszer ugyanolyan lenni, középpontjában a szabadság és az önállóság, valamint a biztonság és a(z egészséges) kontroll kérdésköre, ezeknek határa áll.

Adott egy karakter, a pizzafutár, akinek már az elején, telefonos applikáció segítségével megválaszthatjuk nevét és ruhája színét. Nem elírás, tényleg a javarészt gimnazistákból álló közönség dönthet virtuális szavazással jószerivel minden, a cselekmény szempontjából fontos és éles helyzetben. Amiből nincs is kevés az Esther Richardson és Cecilie Lundsholt Traitor című műve alapján Eck Attila és a rendező átdolgozásában készült darabban. Nizsai Dániel pizzafutárja ugyanis –miközben a nézők biciklis útját is segíthetik a telefonon – egy titkos projektbe keveredik bele, miután megérkezik egy adott címre az étellel. A cselekmény során okosan és finom taktikával derülnek ki részletek egy mindent és mindenkit ellenőrző szoftverről.

Nemcsak Nizsai, hanem a többi szereplő is jól alkalmazkodik a közönség által befolyásolt jelenetsorokhoz. Felkészültségük, árnyalt jelenlétük fokozzák a nézők részvételi aktivitását. Nyirkó Krisztina Emmája öltözékével és habitusával is azt a fiatal forradalmárt sugallja, aki szembeszáll az anyja vezette szoftverfejlesztési projekttel szemben. Azaz a serdülő szembeszáll az anyjával. Nyirkó alakítása, egyszerre szenvedélyes, ám tetteiben mégis bizonytalan kamasza aktuálisabb és a fiatalok által átérezhetőbb, mint valaha. Az együttérzést segíti a színész jó egyensúly érzéke is a lázadó világmegmentő és a nehéz döntések súlya alatt még megbillenő kisgyerek között.

Hasonlóan kiváló arányérzékkel dolgozik anyja, Török Bernadett, akit Tisza Bea alakít. Kétszínű, elegáns és sportos jelmeze finoman jelzi a karakterben megbúvó kettőséget. A gyerekéért aggódó, őt már-már túlzottan féltő szülő és az ellenőrzésvágyban tobzódó cégvezető hullámzóan, éppen ezért izgalmasan jelenik meg Tisza szerepmegformálásában. Ő is bonyolítja a fiatalok döntését, állásfoglalását.

Bár a cégvezető beosztottja, Ádám karaktere kevesebb réteget rejt magában, Krausz Gábor megformálásában ő sem válik egyértelmű figurává. A látszólag az ellenőrző szoftver elterjesztésében érdekelt dolgozó titokban a projekt elkaszálásán dolgozik. A hogyan derüljön ki az előadás megnézése során. De vajon tényleg azon dolgozik? Ez a nehezen vagy egyáltalán nem eldönthető „vajon” teszi megfoghatatlanná és izgalmassá a néha szigorú, máskor nagyon is emberi tónust megütő Krausz játékát.

A fokozatosan kiderülő részletek, a korántsem egyértelmű figurák és helyzetek mibenlétét is erősíti Pajor Patrícia labirintusszerű díszlete, Hermann Anett jelmezei pedig jól illeszkednek az egyre inkább kikristályosodó szereplőkhöz. A lezárásról, arról, hogy Nizsai végül melyik „oldalt”, az elterjesztést vagy az elpusztítást támogatja, szintén a közönség dönt, Nizsai nevében. A többség. Mindig a többség dönt a következő fordulópontról. A szavazás eredményét pedig azon a kivetítőn látjuk, ahol a komplexebb tudást és a virtuális világgal való intenzívebb kapcsolatot is támogató videórészletek szintén feltűnnek.

Jó cím az Áruló. Ugyanis annyit elöljáróban is elárulhatok, hogy nincsen biztos jó vagy biztos rossz választás. Az előadás által felkínált helyzetekben létrejött, adott pillanatban meghozott döntések vannak. Akárcsak a mindennapi életünkben. És bár itt nem (csak) „szokványos” színházi elemekkel dolgoztak a Kolibri Színház alkotói, a végén hallottam, amint a gimnazista közönség egymással nagyon is intenzív párbeszédet folytattak arról, ki mikor és mire szavazott, egyetért-e a darab végével vagy nem, mennyire volt nehéz döntést hoznia itt vagy ott. És ez a lényeg.

A színház az életet nagyítja fel, hozza közelebb és gondolkoztat el róla úgy, hogy mindvégig közösségben, hús-vér emberek között vagyunk. A Kolibri Színház pedig évről évre bizonyítja, hogy már egészen fiatal korban rá lehet vezetni az embereket erre a mentalitásra és gondolkodásmódra.

Kiemelt kép: Nyirkó Krisztina és Nizsai Dániel az Árulóban (Fotó: Kolibri Színház)