Modernkori robinzonád – Elolvastuk Werner Herzog regényét

A ​díjak sokaságával kitüntetett filmes, Werner Herzog első regényében egy japán katona, név szerint Hiroo Onoda rendkívüli történetét meséli el, aki a II. világháború lezárulása után még huszonkilenc évig védett egy trópusi szigetet. Herzogot 1997-ben Tokióba hívták, hogy rendezzen meg egy operát Csúsinguráról, és miután visszautasította a császár invitálását, vendéglátói megkérdezték, kivel szeretne megismerkedni. Hiroo Onodával, felelte Herzog gondolkodás nélkül, azzal a férfival, aki nem értesült arról, hogy a harcok véget értek, és kitartott egy apró, Fülöp-szigetekhez tartozó földdarabon. A Dereng a világ című kisregény Onoda hosszú háborúját örökíti meg: elképzeli a katona abszurd, mégis eposzi nagyságrendű küzdelmét – Herzog hipnotikus stílusú szövege álmokat, dokumentarizmust és költészetet sző egybe. Modernkori robinzonád, egy teljesen egyedülálló alkotás a mű, amelynek végső témája, hogy miként adhatunk értelmet életünknek, és találhatunk valódi életcélokra.

Werner Herzog német filmrendező, forgatókönyvíró, producer, vágó, színházi rendező és színész Münchenben, 1942. szeptember 5-én született a német Dietrich Herzog és horvát Elizabeth Stipetić gyermekeként. A környékbeli Sachrang nevű faluban élt, ahol már 13 évesen családja Klaus Kinski (aki később kedvenc színészeként működött) családjával közös lakásban élt. Az egyetemen történelmet, irodalmat és drámát tanult, de tanulmányait sosem fejezte be. 1963-ban Münchenben alapította meg saját filmcégét, a Werner Herzog Filmproduktiont. Fitzcarraldo című filmje elnyerte a legjobb rendezés díját a cannes-i filmfesztiválon 1982-ben.

Ahogyan a regény bevezetőjéből kitűnik, Herzog 1997-ben találkozott személyesen Onodával – ettől kezdve foglalkoztatta a gondolat, hogy ennek a férfinak a hihetetlen történetét valamilyen úton-módon a nagyvilág elé kell tárnia. Mégis: 25 évnek kellett eltelnie, hogy az akkor már 79 éves, dokumentum- és játékfilmjeiről ismertté vált Herzog papírra vesse a történetet, amely végül egyben a debütáló kötete lett. Mondják, hogy semmit sem késő soha elkezdeni – a német rendező pedig be is bizonyítja számunkra ennek az állításnak a helyességét. A regény meglehetősen rövid (mindössze 112 oldal), ám ennek ellenére is teljes értékkel bír.

A cselekmény Onoda szigeten való tartózkodásának utolsó napjaival (1974. február 20-21.) veszi kezdetét, amikor megérkezik Szuzuki, aki nemcsak arról tájékoztatja a katonát, hogy a II. világháború véget ért, hanem hogy azóta újabbakat vívtak meg, ráadásul a világ is rengeteg fejlődött. Ekkor még könnyedén lehet az olvasónak olyan érzése, mintha csak egy paródiát, egy nagyon is fiktív humoros történetet olvasna egy férfiről, akinek „elfelejtettek” szólni, hogy nincs már mit védenie, azonban mindaz, ami ebben a kötetben szerepel, valóságos. (Noha maga a szerző is azzal kezdi, hogy “sok részlet stimmel, sok nem”.)

Onnantól kezdve, hogy visszaugrunk az időben egészen 1944 decemberéig,  a kötet hátra hagyja a humort, a történet pedig – minden további abszurditása ellenére – már nem csal mosolyt az arcunkra. Onoda igazi japán katona, aki megtestesíti mindazt, ami jellemző erre a népre: a szellemiséget, a hagyomány- és a szabálykövetést, akár a végletekig. Tekinthető ez akár őrültségnek, fanatizmusnak is, Herzog ábrázolásában mindez viszont olyan erényként jelenik meg, amellyel ritkán találkozunk a mai világban. A terjedelem nem engedi túlburjánzani a cselekményt, leginkább képeket, motívumokat láthatunk a szigetet védelmezők életéből – Onoda hadnagy kezdetben három társával együtt vívta magányos harcát. Ezekből mégis összeáll végül egy kép, és nemcsak Onoda bátor és kivételes alakjáé, hanem a többieké is, akik együttes erővel próbálnak túlélni és védelmezni mindazt, ami az övéké és amiben hisznek. Volt, hogy a fülöp-szigeteki rendőrséggel, volt, hogy a helyi lakosokkal kellett megküzdeniük, abban a tudatban, hogy a fennhatóságuk alatt kell tartaniuk Lubangot. A bajtársak végül elvesznek, Onoda egyedül marad, de továbbra is minden erejével azon van, hogy szívvel-lélekkel teljesítse a rá bízott feladatot.

“Onoda háborúja jelentéktelen a világegyetem, a népek sorsa, a háború kimenetele szempontjából. Onoda háborúja egy képzeletbeli semmi és egy álom egyesüléséből formálódott, de Onoda háborúja, bár a semmi nemzette, lenyűgöző esemény, amelyet az örökkévalóságtól csikartak ki.”

Herzog filmes múltja érződik a kötet lapjain: a tényeket dokumentarista jelleggel, mégis lírai módon, az embert közelebb hozva tárja az olvasó elé. A rövid fejezeteknek és „vágásoknak” köszönhetően kis képzelőerővel pedig valóban olyan érzésünk lehet, mintha csak a moziban ülnénk. Részben ezért is kár lenne kihagyni ezt a gyöngyszemet, amely a 21. Század Kiadó KULT Könyvek sorozatában jelent meg.

Werner Herzog: Dereng a világ (Das Dämmern der Welt), 21. Század Kiadó, ford. Szijj Ferenc, 112 oldal

Kiemelt kép: Werner Herzog (Fotó: Gabriel Olsen)