Mitől retteg a világ népe – Elolvastuk A sötétség szavait

A Valancourt Books csapata, vagyis James D. Jenkins és Ryan Cagle horror-antológiája akkor is megérdemelné a nagyobb figyelmet, ha nem kapott volna benne magyar vonatkozású novella is szerepet, így azonban különösen büszkék lehetünk arra, hogy a világ számos pontján olvasható az itthon nagy népszerűségnek örvendő Veres Attila írása.

A kötet szerkesztői 2004-ben alapították meg a Valancourt Booksot, azóta több mint 500 elveszett vagy figyelmen kívül hagyott írást adtak ki újra, elsősorban a horrorirodalomra fókuszálva. A The Valancourt Book of Horros Stories sikerén felbuzdulva (ennek négy kötete jelent meg ezidáig), 2020-ban kiadásra került a The Valancourt Book of Worl Horror Stories antológia első kötete is, amelyet két évvel később követett a folytatás: előbbi 19, utóbbi 21 rémtörténetet tartalmaz – ahogyan a cím is mutatja a világ minden tájáról. Pontosabban nem mindegyikről, hiszen a szerkesztők döntése szerint – mivel a horrorirodalom nemzetközi szinten alapvetően angolszász központúnak számít –, a kötetbe nem kerülhettek bele amerikai, brit, kanadai, ír, ausztrál, és új-zélandi írások, hiszen a cél az volt, hogy az angolul nem megtalálható műveket mutassák be elsősorban ezen a nyelvterületen. Ez a tömérdek kutatómunka nehezített pálya volt, hiszen olyan országok horror- és weirdirodalmát kellett áttekinteniük, amelyek kizárólag saját nyelveiken érhetőek el. Mindemellett úgy döntöttek, legyen ez a válogatás a modern horror tárháza: olyan írásokat kerestek, amelyek reflektáltak a mai társadalmi, szociológiai, pszichológiai, egzisztenciális viszonyokra, azokat forgatták ki, vagy írták újra.

Ennek ellenére – vagy éppen ezért – egy valóban sokszínű antológia született, hiszen majdnem mindegyik kontinensről képviseltették magukat szerzők. A kötetben több spanyol anyanyelvű írás kapott helyet, valamint a skandináv horrorirodalomból is kapunk egy nagyobb merítést, de ezek mellett találunk Fülöp-szigeteki, francia, olasz, román írókat is. És természetesen nem szabad megfeledkeznünk Veres Attiláról, akire méltán lehetünk büszkék, hiszen a „mi szerzőnk” ebben a gyűjteményben debütált a tengerentúlon, azóta pedig lehetőséget kapott egy önálló novelláskötet megjelentetésére is The Black Maybe címmel.

Antológiáról lévén szó, a novellák terjedelme, hangulata, színvonala meglehetősen változó – utóbbi főleg az olvasó megítélésén múlik. Éppen ezért az egyes írások elemzésébe, bemutatásába nem is kívánunk részletesen belemenni, hiszen ebben a kötetben épp az a szép, hogy mindenki saját maga indulhat újabb és újabb felfedezésre minden egyes novella után. Ráadásul épp a horror az egyik olyan műfaj, amely meglehetősen személyfüggő, hiszen mindenkinek más és más okoz borzongást. (Személyes megjegyzés: nekem, aki egyébként is rajong a skandináv irodalomért, leginkább az északi szerzők művei – Anders Fager: A hátsó lépcső, Marko Hautala: Fakó lábujjak, Lars Ahn: Adomány – nyerték el a tetszésemet, ezeket is vártam leginkább. De jó szívvel tudom ajánlani a perui Tanya Tynjälä A gyűjtő, a mexikói Bernardo Esquinca Señor Ligotti és a holland Christien Boomsma Csontok a tekintetében című műveket is, és természetesen Veres Attiláét is.)

Azonban elsősorban nem a fentebb említett borzongás miatt érdemes kézbe venni A sötétség szavait, hanem azért, hogy képet kapjunk arról, hogy az egyes nemzetek számára mit jelent a borzongás, a félelem. Persze, átfogó képet ez a kötet sem tud adni, hiszen Spanyolországot kivéve egy szerző egy műve képvisel egy államot, ennek ellenére mégis betekintést kaphatunk ebbe – a legtöbbünk számára is ismeretlen és nehezen elérhető – irodalmi világba. Ugyanakkor az is megállapítást nyer, hogy a félelem a világ minden táján az emberi természet velejárója: legyen szó tényleges vagy vélt természetfeletti eseményekről, régi legendákról, babonákról, amelyek már önmagukban azzal, hogy szájhagyomány útján fennmaradtak képesek óvatosságra inteni minket vagy akár nagyon is valós emberi tulajdonságról, hiszen „sok van, mi félelmetes, de az embernél nincs semmi félelmetesebb”. Több szerző visszanyúl saját nemzetének kitalált teremtményeihez, ugyanúgy, ahogy többen helyezik a történetüket kihalt utakra, alig lakott falvakba – kizárva a modern kor eszközeit, ezzel is bizonyítva a műfaj örökérvényűségét.

Végezetül: nem mehetünk el szó nélkül a magyar változat mellett, amely minden tekintetben méltó egy ilyen válogatáshoz. A sötétség szavai lett az Agave Könyek első élfestéssel készült kötete, de nem csak emiatt mondható igényesnek a kiadás. A szerkesztői előszót követően egy rajzolt térképen is megtekinthetjük, mely országok műveit olvashatjuk a későbbiek során (egy-egy mondatos leírással), az egyes novellák előtt pedig egy rövid összefoglalót is olvashatunk a szerzőről, a műről és az adott ország horrorirodalmáról. A fejlécben a szerző és a mű címe, a láblécben pedig az ország szerepel, ezzel is megkönnyítve a későbbiekben a keresést, vagy éppen hogy olvasás közben is képbe tudjunk helyezkedni (ha kellene). A kötet végén mind a 19 szerzőről kapunk egy rövid életrajzot, és a szerkesztők dicséretére legyen mondva, hogy valóban minden korosztályból került be válogatás, ráadásul a női szerzők is szép számmal (hét) képviseltették magukat, megcáfolva azt a sztereotípiát, hogy a horror férfiműfaj lenne. Egyes novellákhoz készültek illusztrációk is, ez az egyedüli, ami talán feleslegesnek mondható, hiszen a történetekhez nem adott sokat, ráadásul ezek helye is kissé logikátlannak, indokolatlannak tűnik (az elején viszonylag többet kapunk, majd jó sokáig semmi).

Összességében azonban tényleg egy hiánypótló műről van szó, hiszen viszonylag kevés horrorkötet jelenik meg magyar nyelven is (az Agave Könyvek ez ellen nagy erőkkel küzdött eddig is, idén pedig több regény is érkezik magyarul), azok többsége pedig valóban angolszász területről. És habár a „folytatásnak” nincs hazai vonatkozása, bizonyára mindenki szívesen venné, ha megjelenne a második kötet is.

James D. Jenkins – Ryan Cagle (szerk.): A sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról, ford.: Ballai Mária, Bari Máriusz, Bogár Levente, Bosnyák Edit, Farkas Veronika, Juhász Viktor, Kozma Dániel, Molnár Berta Eleonóra, Török Krisztina, Agave Könyvek, 416 oldal

A kiemelt képen Veres Attila (Fotó: Valuska Gábor/Könyves Magazin)