Novembertől két új bábos alkotóműhelyt indít útjára a Budapest Bábszínház a 6-8, valamint és 14-18 éves korosztálynak. A kisebbek hetente, a nagyobbak kéthetente fognak ismerkedni a bábokkal, a színházzal, játékosan alkotnak és fejlődnek az évadban. A középiskolásokat (14-18 éveseket) Hoffer Károly, rendező, tervező, valamint Végvári Viktória, vezető színházpedagógus várja novembertől a Kemény Henrik teremben. A Bábmozgató Alkotói Programról, valamint a színházpedagógia fontosságáról Végvári Viktóriával beszélgettünk.

A Budapest Bábszínház vezető színházpedagógusa vagy. Ez mit takar pontosan? Miben különbözik egy színházpedagógus egy drámapedagógustól?

A végzettségemet tekintve drámapedagógus is vagyok, de nem minden színházpedagógus feltétlenül az. A színházpedagógus az a színházi nevelési szakember, aki általában kőszínházakban vagy társulatoknál, és nem iskolában dolgozik. Az elsődleges területe a színházhoz mint művészeti ághoz való tudás átadása. Ez inkább művészetközvetítői, mint pedagógiai feladat. Az én esetemben az elsődleges cél a bábszínházi nyelvre való ránevelés. Megtanítjuk a hozzánk érkezőknek, hogy a bábszínház miben különbözik a prózaitól, hogyan tudnak ahhoz kapcsolódni a nézők, mire érdemes odafigyelni.

Tehát, ha például jön hozzátok egy iskolás csoport, akkor te tartasz nekik foglalkozást?

A színházpedagógiai programunk – amit Mozgatónak hívunk –, fő része a repertoárhoz kapcsolódó foglalkozások megtartása, amire az előadás előtt és/vagy után kerül sor. Ez történhet akár osztályoknak, akár felnőtteknek. Minden előadásunkhoz kitalálunk egy speciális metodikájú foglalkozást, ezt a színházpedagógus a produkcióban résztvevő művészekkel – színészekkel, rendezővel, dramaturggal, tervezővel – együtt tartja.

Akkor ez kicsit olyan, mint egy workshop?

Ez attól függ, hogy az adott előadás mit kíván. Az alsó tagozatos diákoknak inkább egy klasszikus drámapedagógiai foglalkozást tartunk (például A csillagszemű juhász kapcsán), de a felnőtteknek készítettünk már szabadulószoba jellegű programot is A viharhoz. Mindig próbálunk valami újat, eredetit kitalálni.

Pillanatkép a „NézőTér Találkozó – Ötórai tea és játék pedagógusoknak” foglalkozásról (Fotó: Budapest Bábszínház)

Te miért a bábszínházat választottad szakterületednek?

Ezt nehéz megmondani. Ugyanúgy, ahogy a színháznál, a báboknál is el tudja kapni az embert a gépszíj. Azt szoktam mondani, hogy a bábszínház kicsit az introvertáltak színháza, mert itt megvan a lehetőség arra, hogy az ember elbújjon egy báb vagy egy tárgy mögé, és helyette azok legyenek a középpontban. Rettentően izgat az a fajta csavaros gondolkodás, ami a bábszínházhoz kell: nem azt látom, hogy a színész maga visz végig egy szerepet, hanem lelket, életet ad a bábnak. Pedagógiai szempontból pedig azért tartom fontosnak, mert a gyerekek sokkal könnyebben tudnak kapcsolódni úgy, hogy nem nekik kell kiállniuk és eljátszaniuk egy jelenetet, hanem a segítségükre van egy báb vagy egy tárgy, és azáltal fogalmazhatják meg a gondolataikat, érzéseiket. Az a tapasztalatom, hogy azok a gyerekek, akik nem feltétlenül jók a verbalitásban, bábokkal vagy rajzolás útján ki tudják fejezni a kreativitásukat.

Már korábban is szerveztetek előadásoktól független foglalkozásokat, ilyen volt például a Bábszínház 7x.

Igen, azt két évadon keresztül futott. A nézőket érdekli, hogy mi történik a kulisszák mögött, erre a közönségigényre próbáltunk válaszolni ezzel a tematikus sorozattal, amiben végig vettük a bábszínház legfontosabb jellemzőit, technikáit. Minden alkalommal mutattunk előadásrészletet, beszélgettünk arról, és az érdeklődők ki is próbálhattak bizonyos dolgokat. Ez a program főleg a felnőtteknek szólt, célunk, hogy őket is megszólítsuk.

Most azonban két korosztály (6-8, valamint 14-18 évesek) számára indítotok foglalkozást Bábmozgató címmel.

Kiemelten fontos számunkra, hogy a színházpedagógia ne csak arról szóljon, hogy a gyerekek reflektálnak az előadásokra, hanem a színházi nyelvvel is foglalkozzunk. Ez pedig akkor működik a legjobban, ha kvázi alkotói helyzetbe helyezzük őket. Régi vágyunk volt, hogy újból legyen egy állandó csoportunk, akikkel együtt dolgozunk, most ez a Bábmozgató lett. Ennek elsősorban a közösségi élmény elérése a cél, az alkotói tevékenységen keresztül. Ahogy mondtad, két korosztály számára indítunk csoportot: a kicsiknél (6-8 évesek) még inkább a bábozásra fókuszálunk, a kamaszoknál (14-18 évesek) pedig kicsit bátrabbak leszünk.

Mozgató csapat (balról jobbra): Hirmann Blanka (drámainstruktor), Pásztor Csörgei Andrea (gyerekirodalmár, könyvtár- és drámapedagógus), Végvári Viktória (színházpedagógus) és Hoffer Károly (rendező, tervező) (Fotó: Bodnár Zsófi)

Kicsit pontosabban: mire számíthatnak a kamaszok?

A Bábmozgató egész évadon keresztül tart, csak külön etapokra osztottuk fel. Novembertől indul és folyamatos munkát jelent. Karival (Hoffer Károly, bábrendező, -tervező – A szerk.) az az elhatározásunk, hogy megpróbáljuk a kortárs tárgy- és bábszínház irányából megszólítani a kamaszokat. Tehát nem azt kell elképzelni, hogy majd eléjük rakunk egy paravánt és kesztyűs bábokkal játszanak, hanem elindulunk az anyag és a tárgyak világa felől, rengeteg etűddel, gyakorlattal. Onnantól kezdve pedig arra megyünk tovább, amerre a csoport visz minket, alapvetően rajtuk múlik minden.

A foglalkozásnak van végcélja? Például az évad végén lesz bemutatótok?

Nem. Nagyon fontos, hogy ebben a programban nincs produkciókényszer. Együtt fogunk dolgozni, de nincs kimondva, hogy a harmadik foglalkozástól kezdve elkezdünk próbálni. Ebben az az érdekes, hogy összejön adott számú ember, akiket érdekel ez a dolog, és meglátjuk, mit hoznak ki együtt ebből. Bár a tapasztalataim azt mutatják, hogy az ilyen típusú munkák általában oda futnak ki, hogy a végén létrejöjjön egy produktum, de ismétlem, nem ez a célunk.

Van olyan szándék, hogy ebbe az irányba mozduljon el a gyerekek érdeklődése?

Ez is nagyon fontos, hogy ez nem egy tanfolyam vagy színészelőkészítés, vagyis bátran jöhet bárki, akit kicsit is érdekel ez a műfaj. Éppen ezért nincs is előzetes válogatás a részünkről, nem kell hozzá más , csak az érdeklődés. Persze, lehet, hogy valakit annyira magával ragad ez a világ, hogy ezen a vonalon akar maradni, de most nem az a célunk, hogy bábszínészeket vagy -tervezőket neveljünk ki.

Pillanatkép a „NézőTér Találkozó – Ötórai tea és játék pedagógusoknak” foglalkozásról (Fotó: Budapest Bábszínház)

Mindaz, amit eddig elmondtál, annyira izgalmasnak hangzik, hogy muszáj megkérdeznem: felnőtteknek is terveztek hasonló foglalkozást?

Az az igazság, hogy most is az a helyzet állt elő, hogy az érdeklődés sokkal nagyobb, mint amit ki tudunk szolgálni. Mi elsősorban repertoárszínház vagyunk, az elsődleges feladatunk az előadások létrehozása. Azon is sokat gondolkodtunk, hogy két csoportot el tudunk-e indítani, és ha igen, melyik korosztálynak. Amint megnyitottuk a jelentkezést, azonnal bejelentkeztek a felnőttek, hogy ők is szeretnének jönni. Ez nagyon jó dolog. Én a magam részéről a jövőben szívesen nyitnék a fiatal felnőttek, az egyetemisták felé. De ez egyelőre távlati terv.

Kiemelt kép: Végvári Viktória (Fotó: Bodnár Zsófi)