“Mindig is törekedtem a sokszínűségre” – Interjú Járai Mátéval

Járai Máté 2010 óta tagja a Győri Nemzeti Színház társulatának, ez idő alatt olyan előadásokban láthatta a közönség, mint a Kabaré (Konferanszié), a Hajmeresztő (Tony Whitcomb), A Padlás (Lámpás, a törpe) vagy az Egerek és emberek (George). Emellett számos tévésorozatban (Fapad, A mi kis falunk) feltűnt már, ám az igazán nagy áttörést a Viasat 3 csatornán futó 200 első randi hozta meg számára, amelynek második évada ősszel kerül adásba. Mátéval a telenovella forgatásán beszélgettem a győri évekről, a 200 első randi sikeréről és mondanivalójáról, a sorozatban játszott karakteréről, Tolnai Bencéről, valamint az is kiderül, hogy mi lesz a sorsa a készülőben lévő, Törőcsik Marihoz kapcsolódó önálló estjének.

A 2000-es évek elején Budapesten játszottál, 2005 és 2010 között a Szegedi Nemzeti Színház tagja voltál, 2010 óta pedig a Győri Nemzeti Színház társulatát erősíted. Hogy érzed, itt megtaláltad a helyed?

Úgy gondolom, minden színésznek az életében van egy állomás, ahol hosszabb ideig időzik. 2010-ben, amikor az akkori igazgató, Nagy Viktor hívására ideszerződtem, az első szerepem a Konferanszié volt a Kabaréból, ami nekem mindig is hatalmas álmom volt, hogy eljátszhassam. Lassan 10 éve vagyok Győrben, és ez alatt az idő alatt olyan szerepeket kaptam, amire a legtöbb színész vágyik. Rendkívül szerencsés helyzetben vagyok emiatt, ugyanakkor szerintem a tehetség olyan, mint az izom: állandóan dolgoztatni kell. A Győri Nemzeti Színház egy biztos pont az életemben, de szükségem van arra, hogy mellette más dolgokban is kipróbáljam magam, ezáltal tudok fejlődni. Ezért is örülök, hogy pár éve bejött az életembe a filmezés, gondolok itt a Fapadra, A mi kis falunkra vagy éppen a 200 első randira, aminek most forgatjuk a második etapját. 2020 februárjában mutatják be a mozik a Pesti balhé című filmet, abban is kaptam egy szerepet. Jól esik időnként más emberekkel, más közegben dolgozni, több rendező is lát engem, így a szakmai életem is karban van tartva.

A Győri Színháznál egyaránt játszol prózai és zenés előadásokban is. Lehet maximumot nyújtani ennyire különböző műfajokban?

A főváros ebből a szempontból nagyon különböző, a budapesti színészek általában műfajspecifikusan játszanak. Az Operettszínházban nincs prózai előadás, a Katona József Színházban meg a zenés darab a ritka. Ezt a nézők is tudják, hogy melyik színház melyik műfajban erős, így szabadon választhatnak, hova és mire ülnek be. A Győri Nemzeti Színház – ahogy a vidéki színházak többsége is – ebben a tekintetben más. Az elmúlt tíz évben rengeteg műfajban kipróbálhattam magam: musicalben, operettben, vígjátékban, bohózatban, drámában, és ez nagyon jó érzés. Nehéz-e? Nézd, mi ott erre vagyunk trenírozva: énekórára járunk, táncpróbáink vannak, mellette prózai darabokat is játszunk, igyekszünk mindenben helyt állni. Ez azért is jó, mert ha máshová is hívnak bennünket, akkor már van tapasztalatunk, rutinunk.

Ahogyan említetted, Győrben a színházban játszol, Budapesten meg forgatsz. Nem fárasztó az állandó ingázás?

De, nagyon megterhelő. Amikor a 200 első randi első szezonját forgattuk, akkor mondhatni egyszerre voltam jelen Győrben és Budapesten, ami már csak a földrajzi távolság miatt is nagyon fárasztó volt. A legtöbb kollégám a forgatások mellett színházban is dolgozik egyidejűleg, de az kicsit más, ha alapból Budapesten vagy, és két kerülettel arrébb kell menned próbálni. Most is van olyan színész, aki még itt van a forgatáson, de két óra múlva már rohan vissza a színházba. Az idei évben úgy vállaltam el a győri munkáimat, hogy csak az évad második felében fogok próbálni. Tavaly megtanultam, hogy egy napi sorozat forgatása rengeteget kivesz belőlem, nem tudnék mellette még új darabba is beállni. Mondják, hogy addig kell ütni a vasat, amíg meleg, ami a mi szakmánkban annyit tesz, hogy amíg keresnek és hívnak, addig nehezen mondasz nemet. Most azonban eljutottam arra a szintre, hogy már nem mondok mindenre igent. Kénytelen voltam meghúzni a határt, rá kellett jönnöm, hogy a fizikai képességeimnek is vannak korlátai. Nagyjából október végéig fogunk forgatani, novemberre már megkerestek egy munkával, de azt visszautasítottam, mert tudtam, hogy kelleni fog a pihenés.

Miben láthatunk jövőre?

Két új darabom lesz: a Chioggai csetepaté és az Amadeus. Előbbit azért is várom különösen, mert tavaly mutattuk be A két úr szolgáját, ami szintén egy Goldoni-darab, nagy sikere volt, a nézők nagyon szerették. Az Amadeust rögtön utána kezdjük próbálni, ebben a címszerepet játszom majd, Méhes László rendezi. Csankó Zoltán lesz Salieri, így ez nekem külön ajándék, mert Zolival nagyon szeretünk együtt játszani, de sajnos évek óta nem adatott meg ez a lehetőség, annak ellenére, hogy egy színházban dolgozunk.

Jelenleg a 200 első randi forgatásán beszélgetünk, most készül a második szezon. Elárulhatsz bármit a rajongóknak a folytatásról?

A VIASAT3 a hatalmas közönségsiker miatt úgy döntött, hogy berendeli a folytatást, és hamarosan, még ősszel képernyőre is kerül a második évad.  Nyilván sok mindent nem árulhatok el, mert köt a titoktartás, annyit azonban igen, hogy akik szerették az első évadot, azok most sem fognak csalódni. Az én karakterem, Tolnai Bence egy meleg fiú, akire az első szezon végén rátalált a szerelem, ő a továbbiakban is nagyon óvni fogja ezt a kapcsolatot. Én is csak remélni tudom, hogy romantikus vígjátékhoz hűen itt is mindenki megtalálja majd a boldogságát. Pont most forgatjuk a sorozat fináléját, egy esküvői jelenetet, de hogy kinek az esküvője, vagy hogy Lucának sikerül-e megnyernie azt a bizonyos fogadást, az legyen meglepetés. (mosolyog)

Meglepett titeket, hogy a sorozat végül ilyen sikeres lett?

Azt tudni kell, hogy az ötlet nem teljesen eredeti, egy argentin telenovella feldolgozása, és ők nagyon értenek ehhez a műfajhoz. Bíztunk benne, hogy a hazai nézők is szeretni fogják ezt a, bátran kimerem jelenteni, hogy igényes sorozatot. Ez egy olyan műfaj, amely a hazai sorozatgyártásban hiánypótló. Éppen ezért már az előkészületekre is nagy hangsúlyt fektettek az alkotók, gondolok itt például a castingra. Fontos szempont volt, hogy a legtökéletesebb színészeket válasszák ki, és nem csak az állandó stáb tekintetében, hanem a vendég- és epizódszerepekre is. Nem titkolom, hogy iszonyatosan elfáradtam az első évad végére, ahogy említettem korábban, a színházi munkáimmal együtt ez rengeteg meló volt. Hatalmas öröm volt, hogy berendelték a folytatást, de bevallom, én kicsit meg is ijedtem, és már akkor tudtam, hogy máshogy kell szerveznem az idei évemet. De ettől függetlenül nagy volt az ujjongás, amikor az első évad zárópartiján bejelentették, hogy a nagy sikerre való tekintettel lesz második etap. Kis kulisszatitok, hogy bár az eredeti ötlet az argentinoké, de számos feldolgozás készült. Mi inkább a spanyol változatot követjük, de a forgatókönyvírók így is sokat változtattak az eredeti scripten, hogy az igazodjon a magyar viszonyokhoz.

A sorozat báját és sikerét talán az adja, hogy könnyed hangvételben szól az elfogadásról. Lucának, a főszereplőnek meg kell tanulnia bíznia önmagában és a nőiességében, ugyanakkor a sztori nagy hangsúlyt fektet az LMBTQ közösség tagjaira is, egyszóval a nézők hús-vér figurákkal találkoznak, akikkel könnyebben tudnak azonosulni. Te is úgy látod, hogy ebből a szempontból úttörő ez a sorozat?

Abszolút! A legfontosabb, hogy a sorozat ízlésesen, nem „túltolva” mutatja be a szereplők lelki világát, nem a külsőségeket helyezi előtérbe. Az én karakterem, Bence a történet kezdetekor egy szakításon van túl, aztán rátalál a szerelem, de azt sem kapja meg könnyen. Szerintem minden, picit is szabadabban gondolkodó ember számára ez egy szívhez szóló üzenet. Megható, ha látunk valakit, aki szenved az érzelmei miatt, de végül megtalálja a boldogságát. Nekem színészként pedig kutya kötelességem, hogy ezt a figurát minél szimpatikusabban formáljam meg, hogy minél többen tudjanak azonosulni vele. Talán mondhatom, hogy sikerült is, mert egyetlen negatív kritika sem érkezett irányomba a karakter miatt. Sőt, inkább dicsérő kommenteket kaptam, a többségük arról szólt, hogy mennyivel bátrabb és őszintébb lett a melegek életének a bemutatása a magyar sorozatgyártásban. Nem egy olyan levél is eljutott hozzám, amelyben leírták, hogy a 200 első randi és főleg Bence története sokat segített nekik abban, hogy elfogadják az identitásukat, ráadásul a szüleik is kicsit másként tekintenek a helyzetre. Ilyenkor érzem igazán, hogy elértük a célunkat a sorozattal.

A Fapadban és a 200 első randiban is meleg karaktert játszottál. Nem tartasz a beskatulyázástól?

Pont ezt beszéltük a feleségemmel otthon, hogy szakmai szempontból talán érdemes lenne vigyázni a jövőben az ehhez hasonló felkérésekkel. Színházban is játszottam már meleg karaktert, de ott nem igazán ez a jellemző. Félre ne érts, nincs ezzel különösebb problémám, de a fejlődésemet tekintve mindenképp át kell majd gondolnom, ha a jövőben is hasonló szerepet kínálnak. Egyetlen színésznek sem jó, ha mindig ugyanazt az egy karaktert játssza, ha csak abban látják a nézők. Mindig is törekedtem a sokszínűségre, így annak sem örülnék, ha mindig dúvad lennék, vagy ha csak komikus figurát játszhatnék. Nyilván a másik oldalról ott van, hogy az ember mindig azt vállalja, ami jön. Amikor elolvastam a 200 első randi forgatókönyvet, Bence azonnal szimpatikussá vált, és nem az volt a mérvadó, hogy meleg. Sőt, színészként örömmel vállalok minden olyan munkát, amivel közelebb tudom hozni az embereket a kényesebb témákhoz. De ettől függetlenül jogos a kérdés, a jövőben figyelnem kell erre.

A sorozat sikerével együtt, gondolom a népszerűséged is megugrott.

Igen, és erre van is egy jó sztorim. Trokán Péterrel (a sorozatban ő játssza Dénest, Luca anyjának új férjét – szerk.) beszélgettünk korábban, és egyszer azt mondta: „Figyelj, én 15 évig voltam az ország erdésze, te meg most pár évig az ország melege leszel. De ezt ne bánd, mert nagyon szerethető, amit csinálsz.” Egyetértek vele: nincs okom bármit is megbánni.

Hogyan viseled, hogy egyre többen ismernek meg az utcán?

Lassan kezdem megszokni. Nyilván az, hogy Győrben és a környékén megismernek a színház miatt, az nem annyira ritka. Most ez kiterjedt az egész országra! (nevet) Pár napja lent voltam a Balatonon, éppen palacsintát vettem, amikor megszólítottak, hogy „Jé, nem te vagy Tolnai Bence?”, majd csináltunk közös fotót, váltottunk pár mondatot. Eleinte furcsa volt, de ez a szakmánk velejárója, ezzel együtt kell tudni élni.

Hosszú évek óta készülsz egy Törőcsik Mari-esttel, amely a legfrissebb információim szerint mégsem tud megvalósulni idén decemberben.

Régóta nagy álmom egy olyan est bemutatása, amelyben azokat az irodalmi és zenei műveket dolgozom fel, amik az én életem meghatározó emlékei közé tartoznak, egyben kapcsolódnak Mari mamához. A médiában tévesen úgy jelent meg, hogy ez az előadás Törőcsik Mari életét mutatja majd be, de nem, nem arról fog szólni. Azonban most olyan jogi akadályba ütköztem, amire nem voltam felkészülve. Selmeczi György, aki a zenéjét szerezte Mari mama ’80-as években megjelent lemezének, kijelentette, hogy nem szeretné, ha más énekelné azokat a dalokat. Ezt nekem tudomásul kellett vennem, és mivel az előadás gerincét ez adta volna, úgy voltam vele, hogy inkább elhalasztom a bemutatót. Újra kell gondolnom, hogy mivel lehetne helyettesíteni, mi az, ami kellően érdekes. Ezek nélkül a dalok nélkül egyelőre nem tudom elképzelni az estet, így viszonylag könnyen el tudtam engedni: úgy vagyok vele, hogy nem kell mindenáron és nem kell feltétlenül most bemutatni. Lehet, hogy a sors azt üzeni, hogy ennek még nincs itt az ideje.

Végezetül, bár a beszélgetésből az derült ki, hogy nincs sok szabadidőd, de mivel kapcsolódsz ki?

Nyáron igyekszem minél jobban kihasználni a jó időt, így, ha nem forgatok, akkor mindig elutazunk, akár egy-egy napra is. Kirándulunk, találkozunk a barátainkkal, sikerült eljutnunk a tengerpartra is, de szívesen megyek a Balatonra is. A lényeg, hogy kimozduljak, pihenjek kicsit, bár hozzá kell tennem, hogy ilyenkor mást jelent a kikapcsolódás, hiszen attól, hogy éppen nem forgatok, mindig készenlétben kell állni, szöveget kell tanulni. De igyekszem minden alkalmat megragadni egy kis lazításra.

Kiemelt kép: Járai Máté (Fotó: VIASAT3 / Udvardi Attila)