Október végén mutatták be a Radnóti Színházban a 3tél című kortárs horvát darabot Alföldi Róbert rendezésében. Január 27-én, szombaton az előadás után közönségtalálkozót is tartanak a színházban, amelyen a rendező mellett a dráma szerzője, Tena Štivičić is részt vesz, akivel Al Ghaoui Hesna író, újságíró beszélget. A három idősíkon keresztül játszódó, többgenerációs családtörténet kapcsán Alföldi Róbertet kérdeztük.
Mit gondoltál, amikor először elolvastad a 3tél című darabot?
Hogy ez íróilag egy nagyon személyes, megélt anyag – ez volt a legfontosabb, és valahogy ez a személyesség átragad rád is, aki olvassa. Nagyon lehet hozzá kapcsolódni.
Mi az, ami rendezőként leginkább érdekelt a darabban?
Ez a családtörténet három idősíkon zajlik és sok évtizedet ölel fel, miközben azt mutatja meg, hogy azok a tényezők és történetek, amik meghatároznak minket egy családban, mintha egyszerre, egymás mellett lennének jelen, függetlenül az évek múlásától. És hiába vagy húsz, harminc vagy ötven éves, ezek a rétegek egymásra rakódnak az életedben. Az érdekelt, hogy hogyan lehet mindezt színházban megmutatni, és hogy ezek a ki nem mondások vagy gyávaságok miként visznek egy családot, közösséget, társadalmat olyan irányba, amelyből nagy kérdés, hogy vissza tud-e még fordulni. És hogyan történik ez egy idő után önműködően.
Ez egy horvát családtörténet, tele horvát történelmi utalásokkal, mégis ismerősnek tűnnek a helyzetek a magyar közegben is. Miért ilyen áthallásos számunkra?
A közép-kelet-európai történelemből adódóan ugyanazok a tapasztalataink, ugyanazok a hibáink, ugyanazok a bűneink, és az elmúlt ötven évben ugyanazokat az elvárásokat támasztották az emberekkel szemben. Hála Istennek mi nem tapasztaltuk meg a háborút – ez talán habitus vagy történelmi hagyomány kérdése is –, de közben nagyon sok minden azonos. Olyan rendszerekben éltünk és élünk, amelyek meghatározzák a családunk és a kapcsolataink működősét, tehát nem az történik, amit Karlo mond, hogy egy országnak az a dolga, hogy szolgálja a népet, hanem pont fordítva: valahogy mindig a nép szolgál. Biztos ezért ilyen ismerős, meg a személyessége miatt is. A 3tél nemcsak társadalmi kérdéseket vizsgál, hanem leginkább privát viszonyokat – mindenkiben meglévő tapasztalatokra építkezik.

Jelenetkép a 3tél című előadásból (Fotó: Dömölky Dániel)
Horvátországban is dolgoztál többször – miben volt más horvát színészekkel dolgozni, mint a magyarokkal?
Ott fordítva működik a színészi munka, tehát a sokból kell mindig visszamenni, mert nagyon szenvedélyesek, nagyon szélesek, nagyon tüzesek. Tehát ott ezt kell finomítani, nálunk meg inkább a tüzességet kell fölhergelni. Talán ez a különbség. De valójában a színházban sehol a világon nincs igazán nagy különbség. Nagyon más kultúrákban se, például Ázsiában se, mert a színház közelébe mindig ugyanazok a típusú emberek keverednek. És én is ugyanúgy rendezek mindenhol, legyen szó Ázsiáról, Horvátországról vagy Magyarországról.
Hatodik alkalommal rendeztél a Radnóti Színházban, emellett a III. Richárd címszerepét is eljátszottad. Milyen visszatérni ebbe a színházba?
Hazajövök. És ezzel mindent elmondtam. Az emberek többségét ismerem, tudom, hogyan működnek, ők pedig tudják, hogy én hogyan működöm. A bizalom sem kérdés felém vagy részemről feléjük, ami a legfontosabb egy ilyen munkahelyen – és ez független attól, hogy mi a végeredmény. Ami egy jó helyzet. Ezért mondom, hogy hazajövök.
A 3tél bizonyos értelemben a rendszerváltások drámája: 1945-ben az államosítás után vagyunk, majd 1990-ben a szovjet blokk összeomlását követően, 2011-ben pedig az EU-csatlakozás előtt. Milyenek szerinted ebben a régióban a mi rendszerváltásaink?
Mindig a ló túloldalára esünk át – bárhogyan hívjuk az új rendszert. ’45 után, ’89 után. Vagy a jelenben. Mindig elvárásokat támasztanak velünk szemben. Hirtelen elvárásokat, amikkel nem tudunk odáig fejlődni, hogy sokféle jó dolog legyen egyszerre, hogy sokféle dolgot kelljen szintézisre hozni és mindenféle dologból kiszedni a jót – hanem valahogyan mindig az lesz, hogy meghatározzák valakik, hogy mi a jó. És neked azt kell gondolni, és hogyha nem azt gondolod, akkor másodrendű állampolgár vagy. És ez a 3télben is pont így jelenik meg. Tehát nem az élet van, nem a közös gondolkodás, a közös meló, a közös építkezés, hanem valami kitalálódik, ami az egyedüli üdvözítő cucc, és ha attól eltérsz, akkor nagyon zavaros lesz az egész életed.

Jelenetkép a 3tél című előadásból (Fotó: Dömölky Dániel)
A (mindig éppen aktuális) múlt rendszerhez való viszonyulásunkban mi lenne az ideálisabb hozzáállás? A múltunkra történő emlékezésben?
Hát egyrészről emlékezni kéne a múltunkra. Ott kezdődik. És nem romantizálni. Mindig azt szoktam mondani, hogy a gyerekedet is úgy neveled, hogy amikor megpróbálja bedugni az ujját a konnektorba, akkor azzal szembesíted. Tehát nincs elhallgatva. Nálunk meg például a nacionalizmusnak az egy nagyon fontos összetevője, hogy mi különbek és jobbak vagyunk bárki másnál, és mi semmi rosszat nem tettünk. Egyetlen rendszerváltás után sem néztünk szembe azzal, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, miből rakódunk össze, mit csináltunk az előző rendszerben, helyette úgy teszünk, mintha a múltunk nem is lenne. Töröljük. Vagy csak azt tartjuk meg belőle, amiről azt gondoljuk, hogy olyan romantikus – ami majd építgeti vagy hizlalja a mi csodálatos nemzeti öntudatunkat. A valósággal nem sokat foglalkozunk. De ez kicsiben is megvan, a leghétköznapibb helyzetekben – ha valaki elront valamit, egyből mást hibáztat, ahelyett, hogy azt mondaná: ú, ezt elcsesztem, bocsánat, kijavítom. És ez ennyi lenne. De nem, helyette lesz belőle egy ilyen eposz. Eposzi túlzásokkal, eposzi jelzőkkel és eposzi hazugságokkal. Szóval ezt nem bírjuk megtanulni.
Ha egy momentumot kéne kiemelni, amihez leginkább kapcsolódsz a darabban, melyiket választanád?
A végén Maša mondja, hogy „az elveinkhez való ragaszkodás nagyon sokba került nekünk”, ami számomra nagyon tragikus és fájdalmas. Ahogyan megrendít, hogy létrejön egy olyan új világ körülöttem, amelyben érvénytelenek azok, amiket én alapszabálynak gondolok. Hogy amiben hiszel, amit jónak tartasz vagy követendő útnak, az valahogy nevetséges lesz. Sőt, szánalmas. Sőt: csodabogár leszel, ha továbbra is ugyanazt gondolod, ahelyett, hogy megváltoztatnád a elveidet és alkalmazkodnál az új világrendhez.
Az interjút Kelemen Kristóf készítette.
Kiemelt kép: Alföldi Róbert a 3tél olvasópróbáján (Fotó: Csoszó Gabriella)