„Mindig arra törekszem, hogy ne legyen kiszámítható a karakterem” – interjú Szabó Győzővel

A Thália Színház nagyszínpadán február 22-én mutatkozik be Ray Cooney népszerű vígjátéka, A miniszter félrelép című előadás, Tasnádi Csaba rendezésében. A Ronnie Worthingtont alakító, Jászai-díjas színművésszel Szabó Győzővel beszélgettünk.

Hamarosan bemutatjátok A miniszter félrelép című darabot, te kit játszol ebben?

Az ellenzéki titkárnő férjét. Az a féltékeny férj vagyok, aki keresi a feleségét abban a bizonyos szállodában, egyértelműen arra gondolva, hogy valami rossz dolog fog történni. Elég bonyolultak a szálak a darabban. Ez egy nagyon kedves, szerethető vígjáték, tele félreértésekkel, abszolút a vígjátéki alapszabályok mentén haladva, amiben semmilyen mélyebben elgondolkodtató, vagy drámai szál nincsen, egyszerűen csak történnek az események.

Vígjáték, ami ugye nem jelenti azt, hogy könnyű játszani?

Nem, sőt, egyáltalán nem! Nevettetni mindig sokkal nehezebb. Komolyan véve nevettetni kell tudni, ami csak látszólag tűnik egyszerű, vagy könnyű feladatnak. Kőkeményen be kell próbálni, és nagyon fontos a ritmus.

Hol tartotok a próbafolyamatban?

Most az emlékező próbaszakaszban vagyunk, ami után szép lassan elkezdjük kiboncolgatni, felfejteni a dolgokat. Az alapok le vannak fektetve, de már az olvasópróbán is kirajzolódik egy szerepnek a milyensége. Nekem nagyon jó szerepem van, sokban hasonlít azokhoz, amiket általában játszok, így nagy meglepetés tőlem nem várható, de igyekszem valami frisset és újat beletenni. Inkább az itt a feladat, és általában is mindig arra törekszem, hogy ne legyen egyértelműen kiszámítható a karakterem.

A miniszter félrelép egy ikonikus előadás, mindenkinek van hozzá valamilyen viszonyulása, elvárása. Félre tudod ezt ilyenkor tenni?

Totálisan el tudok ettől vonatkoztatni, engem ez soha nem zavar. Játszottam már Szentivánéji álmot a Bárkában, ahol az a mesterember voltam, aki szamárrá változik, majd sok évvel később játszottam a Mohácsi rendezésében a szombathelyi színházban ugyanebben a darabban ugyanezt a szerepet. Ez engem egyáltalán nem tud zavarba hozni. Egy film is lehet akár több százszor feldolgozva, én akkor is a sajátomat csinálom. Tudom, hogy sokan hivatkoznak erre, hogy ilyenkor mennyire nehéz dolguk van, de nem megbántva senkit, én ezt nem tudom elfogadni. Mindig tudni kell megújulni! Pont attól lesz jó egy szerep, ha engem soha, semmilyen szinten nem befolyásol egyetlenegy korábbi verzió sem.

Kinek ajánlanád az előadást?

Mindenkinek! Ez tényleg az az előadás, ami 6-99 éves korig mindenkinek kiváló kikapcsolódás. Ez csak arról szól, hogy hogyan értődnek félre szituációk, hogyan húzzák ki magukat a hajuknál fogva a slamasztikából a szereplők, tehát ez teljesen könnyű, laza este mindenkinek.

Nagyon sok darabban játszol a Tháliában, melyik szereped áll hozzád a legközelebb?

Az alap, amióta itt vagyok a színházban, az az Alul semmi, ami minden alkalommal rockkoncert szintű ovációval ér véget. Szinte hihetetlen, hogy ennyi év után is ennyire szeretik. A múlt héten négyet játszottunk belőle egymás után, a végén hosszú percekig őrjöngés volt, néha olyan, mintha konkrétan szétszednék a házat. A Ványa bá azért fontos előadás, mert abban egy kicsit másik oldalamat is megmutathatom. Szeretem, hogy a rendezők picit bátrabban gondolkodnak, és a tapasztalatok szerencsére azt mutatják, hogy van erre is igény. Szeretem a Killer Joet is, és akár végig sorolhatnám az összes szerepemet. De azzal is tisztában vagyok, hogy nincs olyan darab, ami mindenkinek jó, nem lehet csak jó szerepeket osztani. Én nem szoktam puffogni, igyekszem mindig megszeretni azt a karaktert, akinek a bőrébe bújok. Rajtam egyébként is látszódna, ha valamiben nem érezném jól magam. Nem tartom magam sem drámai, sem vígjátéki színésznek. Nekünk szerintem alapból tudnunk kell minden műfajban ügyesen lavírozni.

Könnyű veled dolgozni?

Szerintem igen. Bennem soha nincs irigység, sem emberileg, sem szakmailag. Az irigységet ugyanolyan felesleges érzésnek tartom, mint a féltékenységet. Teljesen hülyeség, ráadásul nem is vezet sehova. Illetve, de, de azok mindig konfliktusokba, félreértésekbe torkollanak. Ahogy A miniszter félrelépben is. Kell hozzá egyfajta tudatosság is, de tömören fogalmazva a buta ember irigy, az okos nem. Szerintem legalábbis.

13 éve vagy tagja a Thália Színháznak. Soha, senki nem akart innen elcsábítani?

Nagyon fontos dolog, hogy én itt jól érzem magam. Vendégként játszom itt – ott – amott, meg ugye lekötnek a nyári forgatások is. A színház mellett filmek és egyéb dolgok is vannak, tehát dolgozom több helyen, de nem akarok innen elmenni. Nem csak hangzatos duma, hanem itt tényleg figyelnek ránk, Kálomista Gábor igazgató úr mindenkire figyel. A Thália Színházban kizárólag művészeti tevékenység folyik, történhet bármi a politikai platformon, ide az nem szivárog be. Tudom, mert sokszor megkapom, hogy ezt nehéz elhinni, de tényleg így van. Ez egy nyugodt sziget, egy művészeti műhely, ahol kizárjuk az aktuális külső körülményeket. Természetesen nem azt mondom, hogy nem figyelünk a világra, vagy közömbösek lennénk azzal kapcsolatban, ami körülöttünk történik, de a színház falain belül erről nincs semmiféle diskurzus, és én ezzel szimpatizálok. Ugyanakkor az is fontos, hogy jófajta munka folyik. Szerintem a Thália most abszolút veri az élvonalat. Nyilván vannak művészszínházak, független színházak, a feleségem Rezes Judit a Katonában színésznő, ott megint egy másik műhelymunka folyik. De nagyon örömteli, hogy itt is teret adott a színház a Télikert helyiségünkkel a kísérletezésre. Ott mennek a komolyabb dolgok, mint a Ványa bá, A koponya, vagy a Szajré, a nagyszínpadon pedig a klasszikus vígjátékok.

Ha már szóba került Judit: otthon mennyit színházaztok?

Hát amennyit a közös darabunk, a Loveshake, vagy a gyerekelőadásunk miatt kell. Nem a színházról szól minden percünk. Természetesen megbeszéljük, hogy kinek mi az, ami a szívét nyomja, és ha időnk engedi, megnézzük egymás előadásait. De most például egész hónapban játszom, és Judit is elég sokat, ha akad egy szabad esténk akkor nem színházban kapcsolódunk ki. Nagyon durva logisztika működik a Szabó családban, a gyerekek adnak annyi feladatot, ami elég erősen leköti a szabad energiáinkat.

Mi tölt fel, mivel tudsz kikapcsolódni a sok munka mellett?

Rendszeresen járok edzeni, Illetve egész évben motorozom. Bármilyen évszak van, ha esik, ha fúj, ülök a motoron, és olyankor semmi más nincs, csak én vagyok. Folyamatos pörgés az életem, a motorozás kicsit lenyugtat, ez az én mini szabadságom.

Kiemelt kép: Szabó Győző (Fotó: Thália Színház)