„Mindenkire máshogy hatnak a gyakorlatok” – Interjú Csapó Attilával és Tóth Andrással

Nyáron sem állt le az alkotói munka a TIM Stúdióban, ahol szeptembertől új csoportok is indulnak. A Stúdió tanárai közül két színészt, Csapó Attilát és Tóth Andrást kérdeztük, hogyan látják a Stúdió munkáját, miben látják a fejlődés és az alkotómunka lényegét.

Hogyan kerültetek kapcsolatba a stúdióval, mióta tanítotok ott? Mik voltak az első benyomások és hogyan látjátok, mi változott, fejlődött azóta a Stúdióban?

Csapó Attila: Két és fél éve keresett meg Tőzsér István Martin, a Stúdió vezetője, hogy volna-e kedvem órákat adni a TIM Stúdióban, és örömmel mondtam igent. Akkor költözött a Stúdió a Puskin utcába, és minden négyzetméterében a lehetőséget láttam. A terek tele voltak fantáziával, és ezeket mára méltón elfoglalta a stúdió, belakták a diákok és a közös munkák. Otthon lett, egy biztonságos és kreatív alkotótér.

Tóth András: Egy éve tanítok a TIM stúdióban, Csapó Attila hívott meg a csoportjába, hogy tartsak nekik egy kurzust. Régi vágyam volt, hogy taníthassak évközben is, mert ugyan nyári drámatábort már sokat tartottam, de azért mégis más hétről-hétre, lépésben haladni. A stúdió folyamatosan fejlődik sok szempontból, és jó egy olyan közösség részének lenni, ahol a fejlődés fontos!

Milyen volt a csoportokkal való közös munka, a hangulat? Mi jelentett kihívást számotokra?

Csapó Attila: Az első csoportom egy felnőtt előkészítő csoport volt és egy éven keresztül csak én foglalkoztam velük. A lemorzsolódás után maradt egy nagyon erős és impulzív csapat. Kezdetben sok tréninggel és különböző improvizációs gyakorlatokkal kerültek közelebb magukhoz, egymáshoz és persze hozzám is. Mindenképpen szerettem volna velük létrehozni egy róluk szóló, személyes előadást. Ez lett a RÁCS. Szerencsére ennek hatalmas sikere lett, és csodálatos látni Ági, Johanna, Balázs és Csabi fejlődését előadásról előadásra. Nemcsak a nézőknek adnak egy izgalmas színházi estét, hanem minden előadást magukkal is visznek, és táplálkoznak belőlük a hétköznapok sűrűjében. Így jutottunk el egy előkészítő csoporttal az alkotásig és a megmutatásig.

Jelenleg egy másik korosztályú, szintén előkészítő csoporttal foglalkozom. Ott eddig nem volt jellemző a lemorzsolódás, nagyon ragaszkodnak egymáshoz, szeretik egymást. Hasonlóan tréningekkel és gyakorlatokkal kezdtünk, velük nagyobb lépésekben tudok haladni, nagyobb a teherbírása a csoportnak. Éppen az augusztusi öt napos táboron vagyunk túl, ami alatt létrehoztunk egy nagyon izgalmas estét. Ebből mindenképp lesz egy vizsgájuk, és ha jól sikerül, játszani is fogják. Kihívást mindkét csoport életében a tagok bizalma jelentette. Mindenki máskor, más fázisban, de ha megajándékoz a bizalmával, és tud rám igazán figyelni lélekből, akkor tudunk kapcsolódni, és magától értetődhet a munka.

Tóth András: A csoportnál, ahova Attila hívott, Shakespeare-t választottam témának, és készült is belőle egy vizsga, amit a Bolondok hajója címen mutattunk be. Később egy újabb felnőtt csoportot is vittem tovább, ahol pedig Papírforma címmel állítottunk össze egy darabot. Mindkét csoportnál a kihívást az jelentette, hogy egy másik tanárral kezdték a stúdiót, így részben ahhoz is alkalmazkodni kellett, hogy mit hoztak magukkal, másrészt szerettem volna a saját elképzeléseimet is belevinni a tanításba, közös munkába. A két előadás megszületése számomra azt bizonyítja, hogy kreativitásban a stúdiósok részéről nem volt hiány.

Mit tartotok fontosnak a színházi képzés, nevelés során?

Csapó Attila: Nekem nincs drámapedagógiai végzettségem. Színész vagyok. Végzettségtől független nem mindenkinek való, illetve nem való a tanítás. A diploma önmagában nem tesz alkalmassá. Van érzéked hozzá, vagy nincs. Ha nincs akkor ne erőltesd, mert sérüléseket okozol. Mindenkire máshogy hatnak a gyakorlatok, a színész tréningek. Ha mediátorként nem tudod kézben tartani a szituációt, akkor elvesztél. Megesznek reggelire, és akkor nincs fejlődés. Egy-egy ember személyisége nagyobb kihívást jelent, több odafigyelést és más megközelítést. Szóval sok esetben a hétköznapjaim alatt is azon kapom magam, hogy a különböző stúdiósokkal foglalkozom fejben: hogyan tudnék segíteni? Néha nehéz döntéseket is meg kell hozni – kellett már eltanácsolnom tagokot a közösség érdekében.

Tóth András: Számomra a legfontosabb a kreatív légkör és az alkotói szabadság, illetve, hogy merjünk próbálkozni. Emellett nagyon szeretem behozni az alkalmakra a zenét és szeretném átadni a zene örömét, hogy megtanuljuk zenére létezni, dolgozni.

Mit tud adni a tagoknak a TIM Stúdió?

Csapó Attila: Egy garantáltan szerethető és biztonságos közeget ad a stúdió, ahol olyan dolgokat is megtanulhatnak magukról, amikről nem is gondolták volna, hogy létezik. Az ismert és ismeretlen képességeink felfedéséről szól a stúdió.

Tóth András: A mindennapi életben annyira rohanunk, hogy ritkán van alkalom, hogy emberekkel egy közösségben találkozzunk. A Stúdió egy ilyen közösséget tud adni. Alapvetően azt gondolom, hogy mindenkinek tudnám ajánlani, akiben van egy kis játékkedv, de egy kicsit komolyabban akar foglalkozni a színházzal, tehát nem csak kikapcsolódna egy hétköznap estén, hanem ténylegesen ki akarja próbálni, hogy milyen színházat csinálni. Fontos azonban, hogy mi nem színészeket nevelünk, hanem egy olyan színházat csinálunk, ahol nincs rajtunk a felelősség és nyomás, hogy szupernek és lehengerlőnek kell lenni, de minden esélyünk megvan rá, hogy végül szuperek és lehengerlőek legyünk, és jó előadásokat hozzunk létre.

Összefér a szabadúszó vagy kőszínházi társulati tagság és az alternatív színházi tanítás? Milyen impulzusokat, tanulságokat lehet akár egyikből a másikba átvinni?

Csapó Attila: Összefér. Pont a különbségei miatt szeretem. A függönyös színházban színész vagyok, a színpadon állok, én ott találom ki, milyen a jellem, mit adok bele magamból a szerepbe. Minden este más figura, ez a munkám, és szeretem. A függöny nélküli függetlenségben, a stúdióban legtöbb esetben civil emberek vannak, akik imádják a színházat. Nem akarnak színészek lenni és jó esetben nem is hiszik magukról, hogy azok. A színház képlete egyszerű. A tér egyik oldalán állnak, mozognak, éreznek, beszélnek és meghajolnak élő emberek. A másik oldalon ülnek, kapcsolódnak és tapsolnak. Bárhol lehet az ember. A feladatom, hogy hozzásegítsem a színpadi térben állókat egészségesen és magabiztosan állni, beszélni, érezni és meghajolni.

Tóth András: Hét évig voltam kőszínházi társulatnál, ’21 óta szabadúszó vagyok és sok saját, illetve független előadásban dolgozom. A stúdiós próbákat ugyanúgy a saját projektjeimnek tartom, és nagyon sokat tanulok belőlük. A szabadság és az alázat koordinátarendszerén kell mozognunk művészként. Alázatosnak kell lenni és mégis teljesen szabadnak. Az, hogy egyszerre dolgozom kőszínházi keretek között és függetlenként is, segít abban, hogy be tudjam állítani a helyes arányokat.

Mit tud adni a tagoknak a TIM Stúdió?

Csapó Attila: Egy garantáltan szerethető és biztonságos közeget ad a stúdió, ahol olyan dolgokat is megtanulhatnak magukról, amikről nem is gondolták volna, hogy létezik. Az ismert és ismeretlen képességeink felfedéséről szól a stúdió.

Tóth András: A mindennapi életben annyira rohanunk, hogy ritkán van alkalom, hogy emberekkel egy közösségben találkozzunk. A Stúdió egy ilyen közösséget tud adni. Alapvetően azt gondolom, hogy mindenkinek tudnám ajánlani, akiben van egy kis játékkedv, de egy kicsit komolyabban akar foglalkozni a színházzal, tehát nem csak kikapcsolódna egy hétköznap estén, hanem ténylegesen ki akarja próbálni, hogy milyen színházat csinálni. Fontos azonban, hogy mi nem színészeket nevelünk, hanem egy olyan színházat csinálunk, ahol nincs rajtunk a felelősség és nyomás, hogy szupernek és lehengerlőnek kell lenni, de minden esélyünk megvan rá, hogy végül szuperek és lehengerlőek legyünk, és jó előadásokat hozzunk létre.

Milyen projekteken dolgoztok a közeljövőben a Stúdióban és azon kívül?

Csapó Attila: Mint említettem, a nyári táborunkban elkezdtünk egy munkát az előkészítő csoportommal. Egyelőre annyit árulhatok el, hogy a darab a fizikai, értelmi és érzelmi elengedésekről fog szólni.

Tóth András: A Stúdióban viszem tovább a „szerdai” csoportot. Velük most egy klasszikushoz fogunk nyúlni, amin keresztül talán egy kicsit a Sztanyiszlavszkij módszerbe is belekóstolhatunk. Bízom benne, hogy egy olyan saját csoportot is vezethetek, akiket már kezdetektől én tanítok. Ezen kívül rengeteg egyéb munka vár rám: nézzétek meg a Komp kollektíva oldalait, ott sok mindent megtaláltok!

A TIM Stúdió öt különböző csoportba várja a jelentkezőket szeptembertől induló csoportjaiba. A stúdió tagok önismereti, színházi és mozgásos tréningeken vehetnek részt, és belekóstolhatnak az alkotói folyamatokba is.

Kiemelt kép: Csapó Attila, Tóth András (Fotó: Dömölky Dániel)