Mindenkinek létezik egy saját grundja – kritika A Pál utcai fiúk zenés változatáról

Nem annyira általános jelenség, hogy egy musical betétdala a lehető legrövidebb időn belül kitör a produkció kereteiből, és elkezdik használni az emberek mindenféle kiállásokhoz. Ezt akkor lehetséges megtenni, ha akad egy kiváló ritmikájú, könnyen megjegyezhető, bőr alá kúszó dallam, meg egy ugyanennyire gyorsan visszaadható, enyhén áthallásos, felvillanyozó jellegű szöveg, illetve az sem hátrány, hogyha tapssal is könnyű kísérni ugyanezt az énekszámot. Jó példa erre A Pál utcai fiúk zenés változatából a Mi vagyunk a Grund!, amit nagyon sokan jóval előbb ismertek meg annak idején, mint magát a teljes darabot. Innentől kezdve előjött a Lehetsz király!-effektus, azaz egy nagyon hasonló szituáció kerekedett ahhoz, mint amikor a Presgurvic-féle Rómeó és Júlia egyik kiragadott részletét 20 éve addig-addig játszották a rádiók, amíg annak révén a komplett produkció is hatalmas nézői figyelmet kapott. Az igazsághoz azért nagyban hozzátartozik, hogy Molnár Ferenc regényének általános népszerűsége, és a Dés László-Geszti Péter-Grecsó Krisztián szerzőtriónak megszavazott általános bizalom húzódal nélkül is megemelte a jegyvásárlási hajlandóságot, ami azonban kétségtelen, hogy A Pál utcai fiúk zenés játékká formálásának projektje körül az érdeklődés a 2016. novemberi ősbemutató óta mit sem csillapodott.

Egy csömöri osztály még 2018-ban adománygyűjtésbe fogott, és a beérkezett felajánlásokból család nélkül nevelkedő fiataloknak kulturális élményeket biztosított. Az Esztergomi Leánynevelő Intézet lakói, akik közül sokan még sosem jártak hasonló eseményeken, éppen A Pál utcai fiúk előadást tekinthették meg, megint máskor A Pál utcaiak címmel Szalai Kriszta rendezett saját változatot Dés Lászlóék művéből jótékony céllal, 11 budapesti gimnázium 28 tanulójának aktív közreműködésével. Így aztán a darab képes volt betölteni egy újabb funkciót és missziót, merthogy a produkcióval kapcsolatosan már konkrét karitatív törekvések is felmerülhettek. A Vándorfi László által 2001-ben alapított Pannon Várszínházban A dzsungel könyve, a Valahol Európában, valamint a Sose halunk meg műsorra tűzése után egy újabb Dés-darab, A Pál utcai fiúké következett, ráadásul a teátrum a zenés játékot még 2017 áprilisában, közvetlenül a vígszínházi premier után, a legelső vidéki teátrumként vihette színre. Azóta több, mint 250 előadáson vannak túl belőle, ezen a nyáron pedig Bokáék története számos szabadtéri helyszínen is látható volt/lesz.

Az előadásban nincsen női szereplő, annál több viszont a fiatal férfiszínészek összehangolt együttműködését igénylő csoportos jelenet, és akár a prózai interakciókban is rendre felbukkannak rituális érzetű mozdulatsorok, illetve ritmusgyakorlat-szerű aláfestő elemek, amelyek egyébként kiváló táptalajt nyújtanak a Pál utcaiakra és a vörösingesekre egyaránt jellemző csapatszellem párbeszédeken túlmutató ábrázolásának, ezek végrehajtása pedig szintén koncentrált együttműködést igényel. Ezért is volt szerencsés elgondolás, hogy a vígszínházi verzióban SZFE-s egyetemi hallgatók is kaphassanak lehetőséget, mert az érintettek számára mindez felér egy plusz képzési félévvel, ám a Pannon Várszínház kiválasztottairól ugyancsak elmondható, hogy rengeteget profitálhatnak a saját verziójú előadásukban való megjelenéssel. Ott van például a Szente Árpád Csaba mellett Nemecseket megformáló Havasi Tamás, aki a szólódalában a vörösingesek előtt arról énekel, hogy akkor sem fújja más dalát, ha ronggyá kell áznia ezért egy életen át. Az egyik legfiatalabbnak számító, nem olyan régóta nagykorú szereplő ebben olyan dinamikai, illetve intenzitásbeli megoldásokra jutott, amik miatt a dallamvilágát és megszövegezését tekintve eleve hatalmas érzelmi töltettel rendelkező, és a nézőkből mindannyiszor erős emóciókat kiváltó szám tovább növelheti ezt a tulajdonságot. Nagyon lényeges, hogy Havasi Tamásnak akkor is az egyéni érdeme a dolog, amennyiben erre nézve külön instrukciókat, tanácsokat kapott, hiszen a saját hangszíne, karaktere, színpadi kiállása, és belső mozija is szükséges ahhoz, hogy megszülethessen valami, ami összhatásában képes eltérni mások ábrázolási sémáitól, és ennyire betalál minden egyes alkalomkor.

Bokáé ziccerszerep, elvégre az őt alakító színész mindig elnyeri a közönség szimpátiáját, nagyon el kell rontania valamit ahhoz, hogy ez ne így alakuljon. Wunderlich József minden zenés darabban bevethető színművésze a Vígszínháznak, ezért viszonyítási alapnak tekinthető az a játékmód is, ahogyan ő a Szent István körúti épületben Boka Jánost megformálja, és bár mostanra Ertl Zsombor és Medveczky Balázs személyében lett két váltótársa, valahogy mégis nagyon összeforrt a neve A Pál utcai fiúk musicalváltozatával. Nem cipeli kisugárzásában letehetetlenül a jóember-stigmát, ugyanakkor semmiféle szabálytalanság nincsen az alkatában, ami automatikusan garantálná, hogy összetettebb jellemű, netán gonosz figurákat is játszhat, a képességei nyomán viszont a pályája során még sokféle változatos feladat várja. Szelle Dávid az arra érdemesekkel elnéző, türelmes jóságot, ami Boka karakterének sajátja, A Pál utcai fiúkban különösen nagy fokú természetességgel prezentálja, ezért okoz meglepetést, hogy John Fowles világhírű művében, A lepkegyűjtőben övé lehet egy fiatal lányt fogva tartó, és azzal idegőrlő pszichológiai hadviselésbe bonyolódó, zavart lelkivilágú férfi szerepe, ami egy jelentős lépcsőfoka annak, hogy színészként ne kerülhessen bele végérvényesen a jófiú-skatulyába. A Pál utcai fiúkban szükség van továbbá a megbízható énektudására, amely egyébként szerepelvárás az összes közreműködő irányában.

A vígszínházi és a veszprémi produkciónak egyaránt javára írható, hogy valamennyi karakternek kidomborodik az alapműben is tetten érhető jellembéli sajátossága, ennélfogva a Pannon Várszínházas verzió esetében sem a jelmezek (Justin Júlia) jelentik az egyetlen fogódzót a szereplők beazonosításában. A színlap arról árulkodik, hogy a játéktér kialakítását az előadás rendezője, Vándorfi László vállalta magára, így ő lehet az ötletgazdája annak is, hogy a darab elengedhetetlen kellékeiként szolgáló iskolapadok némi átforgatással a grundon található farakásokká válnak, melyek aztán oda-vissza alapon hamar újra paddá avanzsálnak. Költséghatékonyság és hordozhatóság szempontjából ez igazán praktikus vállalás, tekintve, hogy a darabot sok helyre elviszik, nem egy állandó helyszínen kerül bemutatásra. Krámer György balettos múltja, és az a tény, hogy szakmai életében musicalek tucatjait vette mozgásművészeti szempontból a szárnyai alá, egyértelműen meglátszik a történetben megjelenő fiatal korosztály általános dinamizmusát is kiemelő koreográfián.  Ami a darab egészét illeti: amellett, hogy átjárja azt a Molnár Ferenc által a regényben megrajzolt atmoszféra, Geszti Péter rímhangsúlyos dalszövegei a mára jellemző frissességet adják hozzá, nagy titka továbbá, hogy ebben a zenés formátumban is keresetlen egyszerűséggel lehet érinteni a benne megbúvó hazaszeretet-témát, amit egyformán jól dekódol felnőtt és kisdiák.

Az a tény, hogy mindenkinek van egy saját grundja, azaz egy olyan ügye, amely mellett teljes mellszélességgel kiáll, szintén megsegíti most, 2024-ben is a sztoriban foglaltakkal való azonosulást. Az azóta már elhunyt Marton László, a vígszínházi A Pál utcai fiúk rendezőjeként az ottani premiert követően úgy fogalmazott, hogy picit ez a produkció olyanná vált a számukra, mint amilyenné maga a grund is a Pál utcaiak számára, mivel a próbafolyamat során csakis ez a darab került az abban résztvevők érdeklődésének középpontjába, a grund meghódítása pedig átvitt értelemben nem más, mint az az energia, amit beletettek a munkafolyamatba. A Pannon Várszínház társulata ugyanezt a kérdést úgy látja, hogy az ő grundjuk viszont a teátrum, amelynek a védelmét nem mások, mint a nézők tudják ellátni azáltal, hogy jegyeket vásárolnak valamennyi aktuálisan elérhető előadásra.

Kiemelt kép: Jelenetkép A Pál utcai fiúk című előadásból (Fotó: Pannon Várszínház)