Az Egyikünk meg fog halni szerzője, Jeneva Rose új, Hiba volt idejönnöd című regényében egy fiatal nő vidékre utazik, hogy kipihenje egész éves fáradtságát, ám a nyaralás nem éppen úgy alakul, ahogy tervezte.

Grace ​Evans kibérel egy farmházat Wyoming közepén, hogy kiszakadjon túlhajszolt New York-i életéből. A kiruccanása ráadásul nem is kezdődhetne jobban, mivel az idilli ház tulajdonosa egy rendkívül jóképű férfi Calvin Wells személyében. Eleinte ugyan nehezen találják meg a közös hangot, mert két nagyban eltérő világból származnak, de a vidéki lét mindennapjai és szállásadója kedvessége elbűvöli Grace-t. Ám idővel észrevesz pár baljós jelet. Például, hogy nincs kiépítve a mobilhálózat. Nemrég eltűnt egy nő a környéken. És mintha a farm körül is lennének furcsaságok. A nyugtalanító körülményeket eleinte áthidalja a kettejük közötti vonzalom és egymáshoz való lassú, de biztos közeledésük, ám ahogy érkezik a nő távozásának ideje, a dolgok súlyosan elromlanak. A könnyed flörtölésekből hamarosan hazugságok sűrű hálója szövődik: Calvin rajongása aggasztó megszállottságba csap át.

Jeneve Rose az Egyikünk meg fog halni című regényével mutatkozott be a magyar olvasók előtt, a kötet sikerét pedig mi sem bizonyítja jobban annál, hogy a Magnólia Kiadó alig fél évvel később el is hozta nekünk a soron következő thrillert. A Magnólia az Agave Kiadó imprintje, amely célzottan azzal a szándékkal jött létre, hogy olyan regényeket is kiadjanak, amelyek nem illenek bele a főkiadó profiljába, de mégis érdemesnek találják az olvasókkal való megismertetésre. Nagyon leegyszerűsítve: amíg az Agave inkább a férfiaknak szóló, keményebb regényeket hozza el a piacra, addig a Magnólia a női olvasókat célozza meg. Persze, ezt nem lehet ennyire sarkosan kijelenteni, hiszen mindkét kiadó profiljában találunk olyan köteteket, amelyek mindkét nem számára élvezetesek lehetnek, de jelen esetben mégis fontosnak tartjuk ezt a különbséget érzékeltetni, hiszen a Hiba volt idejönnöd sokkal inkább fog sikert aratni a nők körében, semmint a keményebb thrillerekért rajongókéban.

Merthogy Rose regényében fontos szerepet játszik a romantika is: amellett, hogy a feszültséget mindvégig fenntartva érezteti velünk, hogy a wyomingi faházban sötét titkok lappanganak, ugyanekkora szerepet szán a Grace és Calvin közti románc kialakulásának is. Éppen ezért az sem véletlen, hogy a regényt olyan szerzők ajánlják az olvasók figyelmébe, mint Colleen Hoover, Jennifer Hiller, Kaira Rouda vagy Alex Finlay – vagyis azok, akik szintén elsősorban nőknek írnak thrillereket és egyéb történeteket. A szerző dicséretére legyen mondva, hogy nagyon ügyesen keveri és tartja egyensúlyban az egyes műfaji elemeket, így egyikből sem lesz se túl kevés, se túl sok.

Jeneva Rose (Fotó: Katharine Hannah)

Sőt, már az első oldaltól kezdve érezzük a történetben megbúvó feszültséget, hiszen Rose annyira jól vezeti be az olvasót a könyve világba, hogy akkor is tudnánk, hogy itt hamarosan valami baljós dolog fog történni, ha halványlila fogalmunk sem lenne a sztoriról vagy a műfajról. Robert Bloch Pszichója óta tisztában vagyunk vele, hogy ha egy védtelen nő egyedül száll meg egy motelban, amelyet egy jóképű, de titokzatos férfi üzemeltet, abból semmi jó nem származhat. Grace maga is érzékeli ezt, hiszen a wyomingi tanya teljesen elzárt a külvilágtól, mégis igyekszik elhessegetni magától a baljós gondolatokat. Csakhogy napról napra egyre több furcsasággal szembesül: feltűnik a színen Calvin jó barátja, Charlotte, aki meglehetősen féltékenyen és ellenségesen viselkedik Grace-szel, a férfi bátyja, Joe pedig óva inti, hogy vigyázzon a testvérével, aki éppen egy évvel ezelőtt veszítette el a feleségét egy különös autóbalesetben. A város seriffje egyre többször bukkan fel a faháznál, egy pár nappal ezelőtt eltűnt lányt keresve, nem sokkal később pedig egy idős, alkoholista férfi is beköltözik a házba, aki egyáltalán nem az, akinek mondja magát. Rose folyamatosan kétségek között tartja az olvasót, aki nem tudja, hogy Grace képzelgéseinek mennyi lehet a valóságalapja, ráadásul Calvin is egyre furcsábban kezd el viselkedni, ahogy közeledik a nő távozásának a napja.

A Hiba volt idejönnöd legnagyobb erénye, hogy bár minden eleme klisé, mégis úgy tudja lekötni az olvasó figyelmét, mintha először találkoznánk ezekkel a fordulatokkal. Rose roppant ügyes módon szövi a szálakat, olvasmányos stílusának hála valósággal falni lehet az oldalakat, annak ellenére is, hogy a titkokat és rejtélyeket csak nagyon apró adagokban kapjuk meg. A lassú építkezés dacára az ember szinte észre sem veszi, máris a regény végére ért, amely egy meglehetősen nagy meglepetéssel fog szolgálni – nem véletlen, hogy legtöbb kritika is éppen ezt a csavart emeli ki, hiszen a szerző az egész sztorit más kontextusba helyezi az utolsó fejezetekkel. Érdemes tehát kitartani a történet végéig, hiszen pont a befejezés menti meg a Hiba volt idejönnöd-et attól, hogy ne egy középszerű pszichothriller legyen.

Jeneva Rose: Hiba volt idejönnöd (You Shouldn’t Have Come Here), ford.: Vraukó Tamás, Magnólia Kiadó, 368 oldal
Kiemelt kép: Jeneva Rose: Hiba volt idejönnöd (Szerzőportré: Jeneva Rose Facebook oldal)