Götz Anna, a Vidám Színpad művészeti vezetője, Bőröndi Tamás özvegye 2023-ban alapította a színművészről elnevezett emlékdíjat, amelyet azok a tehetségek nyerhetnek el, akik magas színvonalú munkájukkal hozzájárulnak Böröndi Tamás szellemiségének továbbörökítéséhez. A társulat titkos szavazása alapján az elismerést idén Szőlőskei Timea vehette át. Ennek apropóján (is) beszélgettünk vele.

Idén te kaptad a Böröndi Tamás díjat, melyhez ezúton is gratulálok! Mekkora jelentősége van ennek számodra?

Köszönöm! Óriási jelentősége van, mert ez a díj jóval túlmutat „csak” egy díjon, ez tulajdonképpen egy lehetőség is arra, hogy Tamás színházszeretetét és emberségét megőrizzük, emlékezzünk rá, és tovább is vigyük. Az pedig, hogy a társulat szavazza meg, külön értéket ad hozzá. Olyan gyönyörűen fogalmazott Anna, amikor átadta, hogy minden jelenlévő elérzékenyült.

Amikor leadtad a szavazatodat, nem játszottál el a gondolattal, hogy akár a tiéd is lehet az elismerés?

Nem azért nem jutott ez eszembe, mert annyira szerény lennék, hanem mert bárki kapta volna, annak is tiszta szívből örültem volna. Hihetetlenül összetartó csapat alakult ki, és komoly munka van abban, hogy napról napra magas színvonalú előadások kerüljenek a színpadra. Épp a kocsiban ültem, amikor Anna hívott, el sem akartam neki hinni.

Szabadúszó vagy, így több helyen játszol. Hol érzed magad otthon?

A szabadúszásban az a jó, hogy van egyfajta mozgástere az embernek, de Anna abszolút megteremti körülöttünk az otthonosság érzését. De szerintem az otthonosság ott van, vagy inkább ott üti fel a fejét, ahol szeretet van. Ahol becsüljük egymást emberileg és szakmailag, és szeretünk együtt játszani. És egyáltalán nem is biztos, hogy ez az érzés egy színházhoz kötődik, hanem darabokhoz. Teljesen más a hangulata egyik vagy másik előadásnak, mindegyiknek vannak különböző kis szertartásai. Sokszor érzem úgy, hogy az élet egy óriási puzzle. Történik veled valami, találkozol bizonyos emberekkel, de nem akkor és nem ott, hanem csak később jössz rá, hogy ezek nem voltak véletlenek, hanem sorsszerű találkozások. Ezekkel együtt én a Vidám Színpadon és a Játékszínben is nagyon jól érzem magam.

Hirtling István, Szőlőskei Tímea, Zsurzs Kati és Vadász Gábor az Életrevalók című előadásban (fotó: Játékszín)

A pároddal, Vadász Gáborral az Életrevalók próbafolyamata alatt mélyült el a kapcsolatotok, és azóta is együtt vagytok. Ez is sorsszerű volt?

Abszolút! Eleinte csak barátkoztunk, rengeteget beszélgettünk, és mindig egy hullámhosszon voltunk. Sokáig egyikünk sem merte bevallani a másiknak, hogy ez már több mint barátság. A februári bemutatóhoz képest jóval később, egy nyári napon szinte egyszerre éreztük úgy, hogy szintet kell lépnünk. Megfogtuk egymás kezét és mindketten tudtuk, hogy onnantól közösen megyünk tovább. Minden annyira gördülékenyen ment, az összeköltözés is. Azóta is folyamatosan erősítjük egymást, egyívásúak vagyunk, egyfelé nézünk a világban, ami ráadásul az idővel folyamatosan erősödik.

Gáborral, és Szulák Andival van egy közös előadásotok, a Szakíts, ha tudsz!, amely egy párterápiába enged bepillantást.

Nagyon szeretjük a közös munkát Andival, nem véletlen, hogy létrehoztuk ezt a darabot, ami számunkra is feltöltődés. Most egy kicsit frissítettük, kerültek bele új dalok, így azoknak is tudunk vele újat mutatni, akik esetleg már látták korábban. Tervben vannak további előadások is, sokat ötletelünk, szeretnénk még olyan új produkciókat megvalósítani, amik minket is érdekelnek, amik kicsit rólunk is szólnak. Szeretnénk kicsit interaktívabb produkciót is létrehozni, hogy lebontsuk a falat, és azoknak a nézőknek, akiknek van kedvük aktivizálni magukat, legyen erre lehetőségük. Nem kötelezően, nem bántóan, én sem szeretem, ha feladatokat adnak, vagy piszkálnak, de mégis legyen rá mód, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz.

Jövő héten egy új produkcióval is bemutatkozol, mit lehet tudni erről?

Évek óta együtt dolgozom a Stand Up Brigáddal, azaz Éles Istvánnal, Beleznay Endrével, Szép Bencével és Ürmös Zsolttal. A stand up mellett van egy műsorunk, ahol Rejtő Jenő kabaréjeleneteket adunk elő. Most pedig egy újabb előadásra készülünk, ez az Én a kirakat mögött, amit április 24-én mutatunk be a Zuglói Civil Házban. A leghétköznapibb dolgokról lesz szó, hogy éli meg egy nő, többek között a főzést, takarítást, gyereknevelést, és ezt kétféle nézőpontból mutatjuk be Steinkohl Erikával, Lorán Barnabás pedig a férfiak szemszögét képviseli. Ez tulajdonképpen színház és stand up egyben, amikor is egy kicsit szebbnek láttatjuk azokat a szituációkat, amelyeket nem feltétlenül úgy élünk meg. Aztán persze az igazságra is fény derül. Szórakoztató előadás, nagyon jól eltalált szövegekkel, miközben van lehetőségünk az improvizációra is. A darabban egy kicsit mindenki magára ismerhet a kirakat egyik, vagy a másik oldalán.

Idén kerek évfordulót ünnepeltél, betöltötted az 50. évet. Jóban vagy a koroddal?

Sokszor a fülemben cseng, ahogy drága Andai Györgyi mondta mindig a jellegzetes búgó hangján, hogy a kor nem érdem, csak állapot. És milyen igaza volt! Szerintem ő egy gyönyörű, és csodálatos színésznő volt, és biztos, hogy ha pár száz kilométerrel messzebb születik, világsztár lett volna. A kerek születésnapom kapcsán kicsit átértékelődtek bennem a dolgok, és egyáltalán nem biztos, hogy újrakezdeném. Viszont bármilyen furcsán hangzik, én nagyon vártam az 50-et. Annyi szörnyű dolog történik a világban, pláne a világjárvány óta, amiben sok fiatal is életét vesztette, hogy én büszke vagyok arra, hogy ezt a kort egészségesen megéltem. Ez már mind az enyém! Olyan jó kimondani, hogy igen, 50 vagyok. Sőt, nagyon szeretnék 55 és 60 is lenni.

Szőlőskei Timea a Ments meg, szerelem! című előadásban (fotó: Vidám Színpad)

A kerek évszámok egyfajta számvetésre is jók. Elégedett vagy az életeddel?

Igen, köszönöm! Jól vagyok, de természetesen megviselnek a világ történései, hiszen itt élünk. Hihetetlen feszültség van a világban, nem tudunk örülni az apró dolgoknak, és szinte senki nem vállalja a felelősséget a tetteiért. Valóban, hárítani sokkal egyszerűbbnek tűnik, de az meg annyi felesleges konfliktust szül, ami nem feltétlenül visz előre. Ott tartunk, hogy lassan a normális lesz a furcsa, a kirívó. Én mindig mindenkitől úgy köszönök el, hogy legyen szép a napja! Nincs ebben semmi extra, mégis néha furcsán néznek rám, de hiszek abban, hogy ez a picike szeretet szál talán tényleg szebbé teheti a napot. Nagyon meg vannak keseredve az emberek, ezért én figyelek arra, hogy kedves legyek velük. De arra is figyelek, hogy ne csapjam be magam, ezért nem is akarok 30 évesnek kinézni. Most új korszak jön, de hiszem, hogy ennek is meglesznek a szépségei. Nem küzdök a természet rendje ellen, és igen, van, hogy nem olyan könnyű már összerakni magam, vagy, hogy nem egyszerű felkelni sem. De szerencsére manapság annyira kitolódott minden, változott a stílus és a felfogás is. Nem szeretem azokat a közhelyeket, hogy az 50 az új 40, hagyjuk ezt! Az 50 az 50! Inkább azt kell elfogadni, hogy egy 50-es nő is lehet fitt és csinos! Monica Belluccira kinek jutna eszébe azt mondani, hogy öreg, mikor a mai napig bombázó? Vagy vegyük Pataki Ágit, Szulák Andit, Hernádi Juditot, Tóth Enikőt, akik után ma is megfordulnak az utcán. Soha nem fogok cicababaként öltözni, nem akarok nevetséges lenni, de azt se gondolom, hogy ne hordhatnék farmerrel bakancsot, mert elmúltam 50. Különösebb problémát egyébként soha nem okozott számomra az öltözködés, sőt, mostanában abból űzök sportot, hogy ötezer forint felett nem vásárolok. Az öltözködést, a ruhák iránti vágyaimat kiélem a színpadon, a premiereken, nagyobb eseményeken pedig a Romani Design, azaz Varga Erika és Varga Helena csodálatos és egyedi ruhakölteményeit viselem.

De nyugtass meg, hogy nem a ruhák miatt lettél színész!

Soha nem volt más opcióm, mindig ez akartam lenni. Mióta ki tudtam fejezni magam, mindig erre vágytam, nem volt soha kérdés az, hogy mi legyek. Óvónőképzőbe jártam, mert szeretem a gyerekeket, és érdekel a gyerekpszichológia, de az is mellette szólt, hogy nem kellett matekból érettségizni. Nem mindig volt sima az utam, de így utólag már tudom, hogy mindennek megvolt az oka. Horgas Ádám úgy szokott fogalmazni, hogy a drámában a vígjátékot, a vígjátékban a drámát kell keresni a színházban, és az életben is, és én ebben abszolút hiszek. Szeretem, amikor egy darab megfacsar, de közben sokat lehet nevetni is. Nagyon jó szerepeket kaptam a sorstól, mindegyikben megtaláltam a lehetőséget. Nagy kegynek tartom az élettől, hogy ennyi ember lehetek, lehettem a színpadon. Azokat a szerepeimet szeretem a legjobban, amelyeket a nézők is szeretnek. Hiszen ezért lettem színész, hogy örömöt okozzak, hogy valamilyen hatást váltsak ki a közönségből.

Kiemelt kép: Szőlőskei Timea (fotó: Játékszín)