A Déryné Program kezdeményezésére, hat előadó-művészeti intézmény összefogásával készült A Színház Visszavár címmel kampány, amelyhez Emberi Erőforrások Minisztériumának Kulturális Államtitkársága is csatlakozott támogatóként. A kampány fontosságáról, célkitűzéseiről és üzenetéről Fülöp Pétert, művészeti, közművelődési és közgyűjteményi ügyekért felelős helyettes államtitkárt kérdeztük.
Tavaly május végén A Színház Visszavár címmel hívott életre kampányt a Déryné Program, amelyet az Emberi Erőforrások Minisztériumának Kulturális Államtitkársága is támogatott. Miről szólt az kezdeményezés?
A világ, az ország, a kulturális szféra nagyon nehéz időszakon van túl. A pandémiás helyzet olyan kihívások elé állította a hazai előadó-művészetet, amely soha nem volt korábban tapasztalható. Amikor Kis Domonkos Márk (A Déryné Művészeti Nonprofit Kft ügyvezető igazgatója. – A szerk.) megkereste az Emberi Erőforrások Minisztériumának Kulturális Államtitkárságát ezzel az ötlettel, egyértelmű volt, hogy Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár mellé áll. Én is elmondtam a magam részéről azokat a javaslatokat, amelyek azt célozták, hogy ehhez csatlakoznunk kell, vissza kell hozni a nézőket a színházba. Ez a kampány azt célozta és erősítette, hogy az előadó-művészet készen áll arra, hogy újra elkápráztassa, szórakoztassa, megszólítsa a nézőket. Azt gondolom, ebben az összefogásban, több színház közreműködésével sikerült egy európai színvonalú kampányfilmet készíteni, amelyben helyet kapnak a művészek, ugyanakkor fontos szerep jut a háttérszakmáknak is. A film hangulata és az abban szereplők már az előzetesen egyeztetett anyagok alapján garanciát jelentettek arra, hogy ebből valami jó dolog fog kisülni. Amennyire látjuk a számokat, amit az online térben produkált az alkotás, szerintem „hozta a kötelezőt”.
Miért tartotta fontosnak, hogy az ügy mellé álljon az EMMI Kulturális Államtitkársága is?
Minden olyan kezdeményezés mellé odaállunk, amely értéket teremt, amely azt a cél szolgálta-szolgálja a pandémiás helyzetet követően, hogy a nézőket visszacsalogassa és segítsen az előadó-művészeti szervezeteknek.

Fülöp Péter (Fotó: Gádoros Márk)
Hat kulturális intézmény fogott össze, hogyan választották ki ezeket?
Nem mi választottuk ki, hanem Kis Domonkos Márkra bíztuk, ő tárgyalt a színházakkal. Mi örömmel láttuk, hogy hat kiemelkedő előadó-művészeti szervezet (a Dérnyé Program, a Nemzeti Színház, a Budapesti Operettszínház, a Thália Színház, a Fővárosi Nagycirkusz, valamint a kaposvári Csiky Gergely Színház) csatlakozott. Különösen megtisztelő volt, hogy a forgatási helyszínt a Budapesti Operettszínház biztosította, valamint vidéki intézményként Kaposvár is csatlakozott a kampányhoz.
Kétszeresen is érintett tehát a kampányban, ugyanis a kaposvári Csiky Gergely Színház – amelynek igazgatója – volt az egyetlen vidéki teátrum, amely szerepelt A Színház Visszavár projektben.
Ez igaz, és ennek több oka is van. Először is: azt gondolom, egy ilyen csapatba bekerülni igazán jó dolog. Másrészt, kis túlzással azt mondhatom, hogy Doma hívására szinte bármiben benne vagyunk: az évek alatt létrejött közöttünk egy olyan szövetség, amely előrevetíti, hogy sokat dolgozunk majd közösen a jövőben. Ráadásul színházigazgatóként külön tetszett az ötlet és a koncepció. Nyilván meg kellett néznünk, hogy abban az időszakban, amikor a forgatás zajlott, tudunk-e egyáltalán színészt biztosítani, de örömmel dolgoztunk az ügyön, és végül sikerült mindent leszervezni. Ha nagyon le kell egyszerűsítenem a választ: az ügyhöz való csatlakozás fontossága, az a csapat, aki mindezt létrehozta, és azok az intézmények, akik ebben szerepet vállaltak, mind garanciát jelentettek arra, hogy a kaposvári Csiky Gergely Színház is valami előremutató, jó dologban tud benne lenni. Az ilyen kezdeményezésekhez mindig örömmel csatlakozunk.
Hol találkozhattak a nézők a kampányfilmekkel?
A YouTube-on, a Facebookon és az Instagramon is volt kampány. Igyekeztünk a fiataloktól az idősebb generációig mindenkit megszólítani, a legtöbb fórumon és közösségi médiás felületen jelen lenni. De ez, ha megnézzük a kampányfilmet, szerintem látszik is.
Mit gondol, szükség van most is a kampány üzenetének erősítésére? Lesz folytatása?
Azt tapasztaljuk, hogy az évad első két hónapjában bátrabban mentek színházba a nézők, ha nem is olyan dinamikával és intenzitással, mint korábban. Mindez pontosan látszik a jegyfoglalásokon, főleg a budapesti színházigazgatókkal való beszélgetésekből derült ki számomra, hogy míg mondjuk a pandémia előtti időszakban hetekkel, hónapokkal előre nem lehetett jegyet kapni bizonyos előadásokra, most ez megszűnt. De szerencsére azért így is tud teltház lenni, főleg a hétvégi időpontoknál, csak sokkal nehezebb a feladatuk a jegyértékesítési munkatársaknak most, mint korábban. Ha a kaposvári Csiky Gergely Színházat nézem, mi a 2019-es újranyitást követően eljutottunk oda, amit célul tűztünk ki: a budapesti színházak telítettségi színvonalát értük el. Annak a szezonnak az elején hetekre, egyes előadások esetén pedig hónapokra előre nem volt szabad jegy, aztán jött a pandémia. Azóta egyáltalán nem könnyű a helyzet, „el kell menni és meg kell fogni a nézőt”.
A kaposvári színháznál, mint minden vidéki teátrumnál kiemelten fontos a bérletárusítás. Ezen a téren hogyan teljesítettek?
A bérletezési dinamikánk teljesen megváltozott, hiszen az újranyitás után a pandémiás időszakban feltorlódott, le nem játszott előadások pótlása volt a legfontosabb feladatunk. Van olyan vidéki színház, ahol ezeket nyáron sikerült megoldani, nálunk ez nehezen lett volna kivitelezhető, hiszen a társulat sokat játszik a Balatonon ebben az időszakban. Kaposváron összecsúszott a kínálat, kis túlzással az idei majdnem a tavalyi évadunk. Idén az öt helyett három előadásos bérletet hirdettünk, illetve a korábban megváltott bérletekhez hozzákapcsoltunk új bemutatókat. De itt most tényleg nehéz az összehasonlítás, hiszen a pandémia előtti struktúrát mérjük össze a mostanival. Az biztos, hogy várható csökkenés a nézőszámban, de ennek mértékét csak az évad végén tudjuk megmondani, amikor minden adat birtokában leszünk.
Kiemelt kép: Fülöp Péter (Fotó: Gádoros Márk)