“Minden döntésnek megvan a maga következménye” – Interjú Fábián Péterrel

Október 11-én, szombaton mutatják be a Budapest Bábszínházban a 10 éven felülieknek szóló A sárkányfutó átka című előadást. Arjun P. Anand fantasy-regénytrilógiájának első részének színpadi adaptációját a rendező, Fábián Péter készítette, aki elmondása szerint igen kalandos úton talált rá erre a történetre. A darabban fontos szerep jut a sakkjátéknak, ugyanis a főhős, Szofi egyik pillanról a másikra a sakk univerzumába kerül, ahol életre kelnek a bábúk. Fábián Péterrel a főpróbahetet megelőzően ültünk le beszélgetni, amiből az is kiderül, hogyan fér meg egymással a sakk és fantasy, és miként tud megszületni ebből egy, a kiskamaszoknak is izgalmas előadás. 

Próbáltam utána nézni a trilógiának, de az interneten nem sok mindenre bukkantam. Hogyan került a te látókörödbe?

2019-ben volt szerencsém részt venni egy kalkuttai gyerekszínházi fesztiválon (Kolkata International Children’s Theatre Festival – A szerk.), ahová odasereglett az indiai értelmiség színe-java. Ott került a kezembe ez a fantasztikus, ám – számomra érthetetlen okokból – máig kiadatlan kézirat, mint lehetséges színpadi adaptációs alapanyag. A trilógiában a főhős, Szofi, az életválságait mindig a sakkon keresztül érti és oldja meg. A történet már akkor magával ragadott, lévén, hogy 10-12 éves koromban én is versenyszerűen sakkoztam. Szóval a kapcsolódásom a műhöz megvolt, és amikor felmerült, hogy újból jöhetek a Budapest Bábszínházba rendezni, egyből beugrott ez az ötlet.

A színpadi adaptáció is a te nevedhez fűződik. Milyen kompromisszumokat kellett kötnöd saját magaddal az írás során?

Ez egy bő lére eresztett, több száz oldalas fantasy regényfolyam, ezért bizonyos részeket ki kellett hagyni, egyes szálakat pedig sűríteni kellett. Izgalmas és egyben fájdalmas kihívást jelentett, hogyan lehet a regény minden részletre kiterjedő világépítéséből kiragadni vezérfonalként a drámai magot.

A nyílt próba alapján nekem kicsit A Gyűrűk Ura, a Narnia Krónikái és az Alice Csodaországban szerelemgyerekének tűnik a történet. Te milyen inspirációkat fedeztél fel a műben?

Ezek az utalások a populáris fantasyirodalom irányába már inkább tőlem jönnek, azok a színpadi adaptáció fűszerei. Szeretek minél több intertextuális játékot elrejteni a szövegeimben, de igyekszem, hogy ez soha ne legyen öncélú. A műfajhoz képest csatornázom be a nagy elődöket, és más regények, filmek, színdarabok híres momentumait, amit egy vájtabb fülű néző számára árnyaltabbá teszi a hatást. De ha nem ismeri fel, az sem baj, mert a primer értelme is működik.

Az előadásban központi szerepet kap a sakk. Mitől lehet izgalmas ez a játék?

Elsőre valóban unalmasnak is tűnhet – már ha a parkban játszó bácsikra gondolunk. De ha egy kicsit közelebbről szemügyre vesszük, kiderül, hogy ízig-vérig drámáról van szó. Már maga az alapkonfliktus önmagáért beszél: adott a két oldal – a sötét és a világos –, amely vérre menő csatát vív egymással, egészen addig, amíg a király meg nem hal. A sakk-matt kifejezés is a sah-mat szóösszetételből ered, ami azt jelenti: a király legyőzetett. Emellett a sakknak van egy filozofikus dimenziója is: a drámaiságát azok az életünkkel való párhuzamok is mélyítik, amit ebben a játékban laboratóriumi körülmények között tudunk vizsgálni. Ilyen például az, hogy feláldozunk egy figurát azért cserébe, hogy előbb adjunk mattot. Vagyis: a cél elérése érdekében be kell áldozunk valamit, ami egy mélyen emberi dilemma. De említhetném az időt is, ami a dramaturgiában szintén meghatározó elem: a versenysakkban véges az idő, így akkor is vesztesz, ha nyerésre állsz, de közben lejárt az időd.

És végezetül fontos kiemelni, hogy a győzelem nem a szerencsén múlik. A legtöbb táblajátékkal szemben a sakkban nincs semmilyen szerencse-faktor, hanem minden egyes lépés és azok következménye az emberi döntésektől függ. Ez egészen a hindu filozófiáig vezet: a karma törvénye, hogy minden döntésnek megvan a maga következménye és minden következmény egy múltbéli lépésből fakad. A sakkon keresztül ezt játékosan meg lehet tanítani a 10-12 éves korosztálynak, szembesíteni lehet őket az életnek ezzel az egyszerre megterhelő és felszabadító érzésével, hogy a tetteinkért mi felelünk, és nem más.

Szofinak is ezt az utat kell bejárnia a történet során?

Igen. A történet elején Szofi nagy kihívás előtt áll, mert bejutott a megyei sakkverseny döntőjébe, ahol óriási a tét: ha megnyeri, ő a vármegye legjobb sakkozója, ha pedig veszít, akkor számolnia kell a következményekkel. Ráadásul otthon sem rózsás a helyzet: a szülei nemrég elváltak, így az a közeli kapcsolat, ami az apukájához fűzte, megszakadt. Emiatt nem tud elindulni a versenyre, földbe gyökeredzik a lába. Egy varázs-sakktáblán keresztül átkerül Csaturangába, vagyis a sakk mesebeli világába, ahol kalandjai során egyre több és egyre nagyobb súlyú döntéseket kell hoznia.

A fantasy-történetek egyik fontos alkotóeleme a látvány. Ez mennyire tud megvalósulni a színpadon?

A darab fő helyszíne, a sakk-univerzum rengeteg játéklehetőséget hozott magával a látványban. Az Ágfay Míra által tervezett jelmezek keverednek a sakkbábukkal, ugyanis a színészek keltik életre a figurákat. Lesz egy olyan szegmens, ahol színészként vannak jelen és lesz, ahol a testükre applikált bábos kiegészítők révén effektíve mozgó sakkfigurákként tudunk rájuk tekinteni. A látványt emellett nagyon meghatározza majd az óriásira nőtt sakk-világ díszlete Kupás Anna jóvoltából, és mindezt tovább emeli Ujvári Bors és Guzmics Gergő közös munkájaként a vetítés és az animáció, amely azon túl, hogy alapja a világteremtésnek, a darab filozófiai mélységét is segít megérteni. Nem beszélve a fényről (fénytervező: Szondi György), ami olykor parodisztikusan, olykor drámaian idézi meg a fantasyvilágot. És fontos megemlíteni a másik két alkotótársamat, Horkay Barnabást, a koreográfust, aki a sakkfigurák mozgáskultúrájáért, és az elmaradhatatlan harc-jelenetekért felel, valamint Zságer-Varga Ákos zeneszerzőt, aki a hollywood-i fantasy filmeket hol megidéző, hol idézőjelbe tevő, és leginkább tovább gondoló zenei szövetét adja az előadásnak.

Milyen bábtechnikákkal találkozhatnak a nézők az előadásban?

A már említett mellett más bábtechnikák is meg fognak jelenni: használunk majd pálcás bábot, síkbábokat és wayangot is. Ahogy a sztori egyre bonyolódik, úgy egyre több bábtechnikát hívunk segítségül a történetszövéshez.

Korábban már dolgoztál együtt a társulattal, akkor az Ország Lili Stúdióban, egy 14 éven felülieknek szóló előadást (A Szerb Antal-kód avagy a Pendragon legenda) rendeztél. Most a Nagyszínpadon és egy teljesen más korosztálynak készülő darabot viszel színre. Mennyiben más ez a mostani munka?

A korosztály miatt először féltem, mert nem tudtam elképzelni a kapcsolódást a 10-12 évesekhez. Ez egy roppant érzékeny, átmeneti kor: már nem kisgyerekek, de még nem is felnőttek. Nehéz volt belőni, hogy melyek azok a témák és felvetések, amikhez tudnak kapcsolódni, de azt gondolom, hogy a sakk egy olyan játék, ami kortól függetlenül izgalmas, másfelől ez a történet mégis csak egy családtörténet. Szofi valójában a szülei elválását dolgozza fel a sakkon keresztül. Nekem is elváltak a szüleim gyerekkoromban, ez egy meghatározó életesemény, amelyről nagyon nem mindegy, hogyan beszélünk. Az, hogy ez sok humorral és oldásponttal elevenedik meg a színpadon, jó kapcsolódási pont lehet számukra. Nem utolsósorban a fantasy a kiskamaszokat is jól célzó műfaj.

A másik a színpad kérdése: először megörültem, mert az ember rendezőként mindig megörül a nagyszínpadnak mint lehetőségnek, aztán ennek az egésznek a súlya teherként nehezedik rá. Egy ilyen előadásnál mindig kérdés, hogyan oldjuk meg a technikai dolgokat, de most már kezdem látni a fényt az alagút végén. Ugyanakkor az felemelő, hogy az egész színház milyen konstruktívan, együtt gondolva állt neki a próbafolyamatnak, aminek meg is van a gyümölcse. Amikor végre sikerül úgy beidőzíteni és kisúlyozni, hogy a süllyedők és a különböző falak éppen akkor érjenek oda, ahova és amikor kell, rögtön megtörténik a varázslat.

Végezetül: A sárkányfutó átka egy trilógia első része. Szívesen színpadra vinnéd a folytatást is?

Szerintem a folytatás is roppant izgalmas: a második rész egy szerelmi történet, a harmadikban pedig Szofi maga válik szülővé és már neki lesz gyereke, de mindhárom részben a sakk univerzumban maradunk. Rengeteg potenciál van a trilógiában: bízom benne, hogy ha minden jól megy, és lesz rá érdeklődés, akkor elkészülhet a trilógia fordítása, és magyarul is olvashatjuk majd A sárkányfutót.

Kiemelt kép: Fábián Péter A sárkányfutó átka nyílt próbáján (Fotó: Piti Marcell)