„Mindannyiunkra jellemző, hogy a lehető legmagasabb színvonalon akarunk mindig teljesíteni” – interjú Honti Györggyel

2003 óta a tatabányai Jászai Mari Színház társulatának tagja, olyan szerepekben láthatták a nézők, mint A padlás Detektívje, vagy a Játék a kastélyban Gálja. Idén Pintér Béla Szutyok című drámájában ő alakítja Bélát, illetve a nemrég bemutatott Francia rúdugrásban Goldmark Ernőt. Honti Györggyel beszélgettünk.

Mi volt az első gondolata, amikor megtudta, hogy játszani fogják a Szutyok című darabot?

Az az igazság, hogy nem ismertem korábban ezt a drámát, így nem mondhatjuk, hogy a szokásos kíváncsisággal vártam, hogy nekikezdjünk. Az olvasópróba után arra gondoltam, hogy nagyon bízom a rendezőben (Guelmino Sándor rendezte az előadást – A szerk), hogy jó előadást fog csinálni, ebből az elsőre számomra nem meggyőző szövegből. Ez nem a szöveget minősíti, hanem arról van szó, hogy én nem érzékeltem rögtön a darab azon vonulatait, amit Sanyi később nagyon alaposan kibontott.

Pintér Béla ma megkerülhetetlen a komolyabb színházba járók számára, én rám is nagyon-nagy hatással volt az első darab, amit láttam tőle, így jogos volt a reményem, hogy olyan előadás születik a Szutyokból, amiben a nézők nem csalatkoznak.

Milyen volt a próbafolyamat?

Nagyon jó! Sanyi jól vezeti a színészeket, pontosan meg tudja fogalmazni, hogy mit szeretne tőlünk látni, a tatabányai társulat pedig nagyon fogékony arra a gondolkodásmódra, amit ő képvisel. Lehetőségünk volt sok mindent kipróbálni, és ez nagyon inspiratívan hatott ránk. Rodrigo (Crespo Rodrigo, a Jászai Mari Színház igazgatója – A szerk.) nagyon jól rakta össze a csapatát, mindannyiunkra jellemző, hogy a lehető legmagasabb színvonalon akarunk mindig teljesíteni, nem bújunk ki a nehezebb munka elvégzése alól sem. Már amennyire ezt munkának lehet nevezni! (mosolyog)

Ezt mindig vitatják a színészek.

A munka szó sokaknak pejoratív, hiszen egyfajta kényszer kapcsolódik hozzá: meg kell csinálni valamit azért, hogy az ember fenntartsa magát, ezen muszáj túl lenni. A mi esetünkben viszont ez nem így van, mi szerencsések vagyunk, mert azt csinálhatjuk, amit nagyon szeretünk. Még akkor is, ha néha nem azok között a körülmények között, vagy nem olyan elismerésért, esetleg nem azokért az anyagi kondíciókért, amit szeretnénk, de akkor is gyakorlatilag a hobbinkat műveljük.

Visszatérve a Szutyokra. Nagyon bonyolult történetről van szó, én mégis azt éreztem, hogy könnyedén illeszkednek egymásba a részek. A próba is ilyen volt?

Egyáltalán nem, de ez főleg annak köszönhető, hogy részletekben próbáltunk, így csak a folyamat vége felé bontakozott ki előttünk is a történet íve. Sanyi szerencsére minden bonyolultság ellenére végig nagyon kézben tartotta a szálakat, így nekünk csak az adott mondjuk nyolc-mondatos jelenetünkre kellett koncentrálnunk.

Bélát játssza benne, mesél a karakterről?

Pintér Béla a szerző, az én karakteremet is így hívják, és rendező akar lenni, emiatt azt kell mondanom, hogy ebben a szereplőben van némi önéletrajzi ihletettség, amit egyébként nem lehet eljátszani. Az a férfi, akit alakítok egy elnyomott kisember a faluban, ahol játszódik a történet. Attila, a főszereplő (Crespo Rodrigo játssza – A szerk.) nem engedi művészileg kiteljesedni, mert úgy gondolja, hogy Béla, aki egyébként kalauz, nem elég tehetséges ehhez. A férfi mániája egyébként a bogarak vizsgálgatása, illetve a fundimentalista színház. Mindent nagyon komolyan vesz maga körül, az persze kérdés, hogy ez átok vagy áldás… A „Bogarak” című darabja például valószínűleg nem túl jó… (nevet)

Szeretik a nézők az előadást?

Én úgy vettem észre, hogy alapvetően igen.

Nemrég mutatták be a Francia rúdugrást, ez sem egy könnyű vállalás.

Valóban nem, egy borzalmasan nehéz próbafolyamaton vagyunk túl. Azt kellett gyakorolnunk, hogy hogy ne röhögjük el magunkat a színpadon, és ez nekem például nem ment könnyen. (nevet) Ez egy nagyon magas szakmai színvonalon megírt darab, ami erősen a felnőtt rétegnek szól, és egészen más kvalitásokat kíván, mint a Szutyok. Szükség van a humor-, a ritmus- és a poentírozási készségünkre is, nagyon pontosan kellett éreznünk, hogy meddig lehet egy-egy figurát eltolni. A kollégák nagyon jók benne, ezért elképesztően jól szórakoztunk a próbák alatt, közben pedig mindent elkövettünk azért, hogy komplex színházi élményt nyújtsunk a nézőknek! Az volt a célunk, hogy ne csak a vígjátékot játsszuk el jól, hanem olyan valódi embereket mutassunk meg, ami akár egy drámától is elvárható lenne.

18-as karikával fut a darab, nem finomítottak rajta ezek szerint?

Aki ismeri ezt a színművet, az tudja, hogy a szövegben van minden megírva, nincs semmi különösebb attrakció közben a színpadon. Ez egy nagyon szabadszájú anyag, amin mi szinte semmit sem változtattunk, emiatt volt szükség erre a besorolásra, és ezzel a döntéssel maximálisan egyetértek én is.

Milyen feladatai lesznek még az évadban?

A Francia rúdugrás után egyből Anders Thomas Jensen Ádám almái című drámáját kezdem el próbálni, ezután pedig Andrew Bovell Ha elállt az eső című darabjában lesz egy szerepem. A társulatban mindannyian három-négy bemutatóban vagyunk benne, mindenki folyamatosan dolgozik. Idén én például augusztusban bementem a színházba, és nem fogok kijönni, majd csak márciusban! (nevet)

Kiemelt kép: Honti György (Fotó: Prokl Violetta / Jászai Mari Színház)