Bábszínészként végzett, ám pályafutásának első évét mégis inkább a prózai darabok határozták meg. Bartos Ági az idei évadban a tatabányai Jászai Mari Színház három előadásában is szerepelt – eddig csak vendégművészként, jövőre viszont már társulati taggá válik. Saját szavaival élve szép feladatokat kapott, amelyek közül mindenképpen kiemelkedik az április végén bemutatott Kasimir és Karoline, amelynek női címszerepét játssza.   

A Színház- és Filmművészeti Egyetemen tavaly végeztél bábszínészként. Miért pont ezt a szakot választottad?

Többször is jelentkeztem a Színműre, és amíg nem vettek fel, addig a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium OKJ-s színészképzésében tanultam. A bábot szakkörként lehetett választani, ott szerettem meg ezt a műfajt. Abban az évben, amikor ismét felvételiztem az egyetemre, indult bábszínész osztály is, így már oda adtam be a jelentkezésemet.

Az első évad a diploma megszerzése után mégsem a bábról szólt, többnyire prózai előadásokban játszottál.

Így van, és alapvetően prózai előadásokban szeretnék játszani a jövőben is, de a bábot sem akarom teljesen elengedni. Időről időre szívesen szerepelnék felnőtteknek szóló bábelőadásokban. főleg, ha a tárgyjáték technikájával készülnek. Az a kedvencem.

Miért?

Mert csodálatos, hogy random tárgyakkal mekkora varázslatot lehet létrehozni. Talán, mert az az átszellemítés, ami a bábjátékban mindig egy tárgyon keresztül történik, ott a legintenzívebb, ahol nem emberi vagy állati figurákkal játszunk, hanem olyasmivel, aminek látszólag nincs lelke – de a játékban kiderül, hogy igenis van, lehet, mert minden életre kel, ha a játékos akarja, ha a fantáziája elég gazdag, elég erős, vagyis ha meg tudja tölteni önmagával.

Figeczky Bence, Bartos Ági és Mikola Gergő a Kasimir és Karoline című előadásban (Fotó: Sipos Zoltán/Jászai Mari Színház)

A mostani szezonban több előadásban is láthatott a tatabányai közönség. Volt, amelyik igazán közel került a szívedhez?

Jó évad volt, mindegyik szerepem más volt, és sokat tanultam ezekből. A Jógyerekek képeskönyvét nagyon vártam, szeretek Szikszai Rémusszal dolgozni, örültem, hogy pont ő pont ezt a darabot rendezte nálunk. Ráadásul ebben vannak bábos jelenetek is. De a most bemutatott Kasimir és Karoline is nagy kedvencem. Amiatt pedig végképp boldog vagyok, hogy a jövő évadtól társulati tag leszek.

Mind a Részegek, mind a Jógyerekek képeskönyve nagy sikerrel futott budapesti művészszínházakban. Ezeket az előadásokat láttad?

A Részegeket nem, csak a Jógyerekeket. Ez utóbbiban Konrádkát játszom, azt a gyereket, akinek levágják az ujjait. Jó régen, még gimnazistaként láttam az Örkényben, és Pogány Judit alakítása nagyon megmaradt bennem. Tartottam is tőle, hogy akaratlanul se próbáljam utánozni őt, de hála Istennek a próbák alatt bevillant és megerősödött egy teljesen más karakter, és onnan már nem volt befolyással rám ez az emlék. Szeretem játszani, közel áll hozzám a darab világa, a hangulata, Parti Nagy magyar szövegei és a zseniális a zenéje – ez már nézőként is mind magával ragadott.

A legutóbbi bemutatód a Kasimir és Karoline volt, Ödön von Horváth népszínműje. Ezt a darabot Budapesten és vidéken egyaránt többször műsorra tűzik. Mit gondolsz, mi lehet a titka?

Talán mert nagyon gazdag darab. Egyrészt a központi témája maga a szerelem. Másrészt nagyon ismerősek a főszereplők, és szerethetőek is, meg nem is, mert ellentmondásosan viselkednek, mint mindannyian. Ezeket a változékony hangulatokat mindannyian ismerjük, és mi magunk is, a nézők is sokszor küzdünk velük, mindannyian ki vagyunk szolgáltatva a külvilág hatásainak is, saját indulatainknak is. Adott egy szerelmespár, akik képtelenek a kommunikációra, elbeszélnek egymás mellett, mindezt egy olyan helyzetben, ami sokunk számára ismerős ma is. A történet Németországban, a ’30-as években, a gazdasági világválság idején játszódik, amikor nehezen lehetett munkát találni, megélni, egzisztenciát teremteni, pláne fiatalként – ezek ma is létező dolgok.

Bartos Ági és Mikola Gergő a Kasimir és Karoline című előadásban (Fotó: Sipos Zoltán/Jászai Mari Színház)

Az ismerős dolgok kapcsán: van benned és Karolinében közös pont?

Azt hiszem, mint minden szerepnél, bizonyos dolgokban nagyon hasonlítunk, másban meg nem. Én sem érteném Kasimirt, nekem is rosszul esne, amiért azt hiszi, hogy elhagynám egy tehetősebb férfiért azért, csak mert munkanélküli lett. Karoline azt mondja: „Az általános válságot külön kell tudni választani a magánélettől”. Lehet, hogy naiv gondolat, de én is így gondolom.

Az is jellemző rám, hogy ha bántanak, akkor visszabántok. Kasimir megalázza Karolinét, aki ezután, hiába a bocsánatkérés, elküldi őt – ezzel bünteti. Karoline naivitása bonyolult dolog: figyel a világra és sok mindennel tisztában van. Amikor megjelenik a színen Rauch és Speer, a két jómódú férfi, és Kasimirrel éppen szakított, flörtölni kezd velük. Pontosan tudja, hogy kell ezt csinálni. Ez a kettősség is sokunkra jellemző. Én is magamba szívok mindent, amit látok, hallok az utcán. Többféle személyiséget elő tudnék húzni, el is tudnám hitetni magammal, hogy az is én vagyok- csak nem teszem. Karoline megteszi, amikor csalódik Kasimirben és új stratégiákat keres, hogy ne maradjon egyedül. Ezt a csapongó állapotot ismerem, ami viszont távol áll tőlem, az a szertelen harsányság, ahogyan ez a lány az Oktoberfesten viselkedik: én inkább belülről élem meg az örömöt. Szóval, volt, ami adta magát, és volt, aminek teret kellett nyitni.

Szereted, ha minél jobban különbözik tőled a karakter?

Az mindig segítség, ha valamilyen módon tud kapcsolódni hozzá az ember. Ha teljesen más típus, mint amilyen én vagyok, akkor kell egy plusz kör ahhoz, hogy belülről tudjam ábrázolni. Ez az önmagunkban zajló felfedező út mindig nehéz, az ember néha elveszettnek érzi magát, de az egyik legszebb dolog a színészetben.

Kardos Róbert és Bartos Ági a Kasimir és Karoline című előadásban (Fotó: Sipos Zoltán/Jászai Mari Színház)

A történetben a dráma egy meglehetősen hétköznapi szituációból bontakozik ki, szép fokozatosan, egymásra épülve. Mit gondolsz, hol volt az a pont, ahonnan már visszafordíthatatlanná válnak az események?

Mindketten, Kasimir és Karoline is hibás ebben. Karoline először akkor, amikor nem érzékeli a helyzet komolyságát. Ha kicsivel megértőbb, ha nem ragaszkodik ahhoz, hogy Kasimir vele tartson az Oktoberfestre. Ha mindketten picivel jobban figyelnek a másikra és nem csak azt hajtogatják, amit a saját indulatuk sugall, ez az egész elkerülhető lett volna. Amikor a férfi a szakítást követően bocsánatot kér, a kapcsolatuk talán még visszafordítható lenne, de Karoline nem képes meghallgatni őt és megérteni az érveit. És amikor Karoline úgy dönt, hogy elmegy Rauch-kal, akkor már nem. Rengeteg olyan helyzet van, amikor kibékülhettek volna, de ez nem történt meg. Kellett volna melléjük egy moderátor! (nevet)

Milyen volt a rendezővel, Fehér Balázs Benővel együtt dolgozni?

Szerettem vele dolgozni, vártam is a vele való ismerkedést. Összességében gördülékeny volt a próbafolyamat, Benő nagyon felkészült volt. Igazi elemző típus, több próbát hosszú beszélgetés előzött meg, hogy mindenki ugyanazt gondolja a jelenetről, és utána kezdtünk ténylegesen próbálni. Konkrét elképzeléssel jött, amiben nekünk is volt lehetőségünk mozogni.

Pályakezdőként melyiket szereted jobban: a kereteket vagy ha szabad teret kapsz?

Ez függ a darabtól és a helyzettől. Szeretem, ha kapok instrukciót, de ugyanannyira igénylem azt is, hogy hozhassak ötleteket. A legjobb, ha együtt alakítjuk ki. Számomra nehézséget jelent, ha magamra vagyok hagyva. Megcsinálom, néha lesz is belőle valami, de jó, ha van egy külső szem, akitől kapok visszajelzést.

Bartos Ági és Figeczky Bence a Kasimir és Karoline című előadásban (Fotó: Sipos Zoltán/Jászai Mari Színház)

Végezetül: a napokban derült ki, hogy a Városmajori Szabadtéri Színpad Szemle+ versenyprogramjába beválogatták a Jógyerekek képeskönyvét, így szeptember elején Budapesten is látható lesz a darab. Hogy fogadtad a hírt?

Örömmel. Egyrészt, mert így még több emberhez tud eljutni ez az előadás. Tatabánya nincs messze Budapesttől és egyre többen is utaznak le megnézni minket, de azt hiszem, a távolság még sokak számára „visszatartó” erő. Másrészt, az, hogy a versenyprogram részeként érkezünk, nagy megtiszteltetés. Már most szurkolok neki, mert a szívemhez nőtt ez az előadás.

Kiemelt kép: Bartos Ági (Fotó: Köő Adrienn)