A korábban a horror itthoni népszerűsítésével többször kísérletező Agave az idén minden eddiginél nagyobb sebességre kapcsol(t). Februárban a Valancourt Books A sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról című antológiáját hozták el, májusban érkezik J. M. Miro Hétköznapi szörnyetegek, júniusban Nicholas Binge Felemelkedés című regénye, amelyek ugyan nem tisztán csak ezt a műfajt képviselik, de bizonyára mindkettő kellemes olvasmány lesz a borzongásra vágyóknak, ősszel pedig érkezik a Black Aether antológia. De mindezek előtt elhozták a magyar olvasók számára a Stephen King által is tisztelt Jack Ketchum debütáló regényét, a Holt idényt.

A szerkesztőként dolgozó Carla egy, ​a sűrű erdőségekkel borított Maine állambeli kisváros, Dead River tőszomszédságában lévő, elhagyatottnak tűnő hétvégi házba vonul vissza, hogy kizárólag a munkájára koncentrálhasson. Előtte azonban még meginvitálja a párját és egy szűkebb baráti társaságot, amelynek tagja Marjie, a húga is, hogy egy bulival pihenjék ki a nyüzsgő nagyvárosi forgatagot. Az óceánparti kilátás, a jóleső elszigeteltség pihentető napokat ígér, ám a nyaralás hamar rémálomba csap át. A sötét rengetegből ugyanis kíváncsi szempárok figyelik őket: elvadult, húsra éhes embercsalád vadászterülete ez, akik csupán arra várnak, hogy leszálljon az éj.

Dallas William Mayr, írói álnevén Jack Ketchum 1946. november 10-én látta meg a napvilágot. Bár dolgozott színészként, tanárként, irodalmi ügynökként és faanyag-kereskedőként is, végül a horror területén alkotott maradandót. Négyszer kapta meg a műfaj legnevesebb elismerését, a Bram Stoker-díjat, és további három alkalommal jelölték is. 2011-ben a World Horror Convention a legnagyobb horrorszerzőknek járó irodalmi díjjal tüntették ki. Első regénye, a Holt idény 1980-ban látott napvilágot, a brutális részletei miatt azonban a kiadója alaposan megvágta, a teljes, cenzúrázatlan történet közel húsz évvel később, 1999-ben jelenhetett csak meg. (A mostani magyar változat is ezt vette alapul). 1991-ben Ketchum megírta a nem hagyományos értelemben vett folytatást (Offspring), amelyből filmváltozat is készült, akárcsak több más művéből (Bosszú, A véreskezű). Pályafutása alatt önállóan 13 regényt, további hármat pedig Lucky McKee-vel közösen írt, emellett több novellás- és verseskötete is megjelent. Legismertebb regényeinek egyike a magyarul is olvasható, valós eseményeken alapuló A szomszéd lány (1989). Ketchum 2018. január 24-én halt meg.

Jack Ketchum (Fotó: thisishorror.co.uk)

Mivel nem vagyok a műfaj szakértője (sőt, meglehetősen távol áll tőlem), nem tudom biztonsággal álltani, hogy a Holt idény úttörő lett volna a horrorirodalomban, de az, hogy az eredeti kiadója erősen cenzúrázottan volt csak hajlandó megjelentetni, azt sugallja, hogy nem túl sok, a kannibalizmust ennyire naturális módon ábrázoló regény látott napvilágot korábban. Persze, azóta eltelt több mint 40 év, sok víz lefolyt a Dunán, és láthattunk-olvashattunk már ennél durvább/betegebb dolgokat, így a mai olvasó már nem biztos, hogy érzi az újdonság varázsát. Már amennyiben varázsnak lehet nevezni azt, ami a történet második felében vár ránk, hiszen Ketchum a maga kíméletlen valójában mutatja be egy vadállatias ösztöneinek szabad utat engedő, emberhúsra éhes kolónia vérengzését. Éppen ezért gyenge idegzetűeknek semmiképpen sem ajánlatos kézbe venni a regényt, amely annyira részletes leírásokkal dolgozik, hogy egyből megértjük a kiadó aggodalmait és döntését az eredeti megjelenés idején.

A regény erős felütéssel indít: láthatjuk akció közben a hordát, akikről még csak sejtésünk lehet, hogy kifélék, mifélék. Éppen egy nőt támadnak meg aznap hajnalban, amikor Clara is birtokba veszi ideiglenes lakását. Miközben szép fokozatosan megismerjük a nő és barátai háttértörténetét, ezzel párhuzamosan a helyi rendőrség életébe és munkájába is bepillantást nyerhetünk, akik nyomozást indítanak az óceánból kihalászott, brutálisan megvert, de még életben lévő nőt ért támadás kapcsán. Ketchum meglehetősen jól ért a feszültségkeltéshez és annak fokozásához: régi áldozatokról szóló történetek kerülnek elő, Clara különös dolgokra lel a padláson, miközben úgy érzi, valaki folyamatosan figyeli őt, Marjie pedig egy régi, a maine-i erdőkről szóló kötetben érdekes információkra bukkan. A remek építkezésből azonban a kötet második felére nem sok minden marad, ugyanis a szerző a horda támadásával egyidejűleg, egy huszárvágással vet ennek véget, onnantól kezdve pedig nem marad más, mint a borzalmak sorozata. Ezen a téren hiányérzetünk is lehet, hiszen a szereplők még nem tudtak a szívünkhöz nőni, éppen ezért a haláluk okozta veszteség sem fog semmilyen érzelmet kiváltani belőlünk (annak kivitelezése azonban még inkább). Ez azért is sajnálatos, mert Ketchum olyan viszonyrendszert épített fel a szereplők között, amely konfrontációhoz és drámai fordulatokhoz is vezethetett volna, de ennek helyét átvette a kegyetlen mészárlás. (Noha, az is igaz, hogy ha a való életben is lemészárolnak egy csapatot, akkor utána már édesmindegy, hogy mi lehetett volna a jövőben.)

A cselekmény mindössze három nap (pontosabban két nap és az azt követő éjszaka) alatt játszódik, vagyis a szerző eléggé felpörgeti az eseményeket, sem a szereplőknek, sem az olvasónak nem jut lehetőség arra, hogy elméleteket gyártson, megoldásokat keressen. Választ a kérdéseinkre nem is fogunk kapni, Ketchum mondhatni kész helyzet elé állít minket, és bár a horda kialakulásának eredetére kapunk egy homályos utalást, de értékelhető magyarázatot nem. Ez persze nem feltétlenül baj (még akkor sem, ha számomra ennek tudása lett volna félelmetesebb), mert a Holt idény látszólag nem ezzel, hanem a brutalitással és a kegyetlenséggel akarja sokkolni és elborzasztani az olvasóit – megmutatva, hogy mennyire tud elállatiasodni az ember. És amint láthatjuk: nagyon is.

Jack Ketchum: Holt idény (Off Season), ford. Rusznyák Csaba, Agave Könyvek, 224 oldal