Mi lenne, ha elutazhatnál a múltba? – Ezt a kérdést teszi fel a Nem vagyunk már gyerekek szerzője, Emma Straub legújabb regényében, a Holnap ilyenkorban.
Alice egy nap híján negyvenéves, de a jelenben, mi tagadás, nem boldog. Az apja kórházba került, párkapcsolata nincs. Egyik reggel felébredve 1996-ban találja magát. Újraéli a tizenhatodik születésnapját, de nem csak az döbbenti meg, milyen volt a külseje kamaszkorában, nem is az, hogy viszontlátja a fiút, akibe gimiben bele volt zúgva: legjobban az apján hökken meg, aki alig több mint negyvenévesen sármos, energikus. Így, hogy rálát élete további menetére, néhány múltbeli esemény új értelmet nyer. Ha változtathatna valamin, megtenné? Talán a múltba tett kirándulás segít rájönni, mi hiányzik a jelenéből?
A kerek születésnapok mindig megállásra, gondolkodásra, számvetésre késztetik az embert. Ilyenkor hajlamosak vagyunk kortársainkhoz mérni magunkat, és azzal is szembesülünk, hogy mennyi mindent nem tudtunk beváltani, amit a múltban terveztünk. Így van ezzel a regény főszereplője, Alice is, aki a 40. születésnapja előtt végez számadást. És mint annyi mindannyian, azon kezd el gondolkodni, hogy hol hibázott? Emma Straub regényének alaphelyzetét egy igencsak hétköznapi szituáció adja, olyan, amihez bárki könnyedén tud kapcsolódni kortól és nemtől függetlenül. Abban pedig szinte biztos vagyok, hogy a legtöbbünk azon is elgondolkodik, hogy ha visszamehetne az időben, a már felnőtt fejével és tapasztalataival felvértezve, másmilyen döntéseket hozna. Velünk szemben Alice-nak erre lehetősége is nyílik, amikor újra 16 évesen ébred fel. Ráadásul kiderül, hogy több alkalommal is vissza tud térni a múltba, arra az egy napra, és az ekkor, ebben az élethelyzetben hozott döntései a jövőre is kihatással lesznek. Érdekes játék veszi hát kezdetét, ami az olvasó számára is végig fenntartja az érdeklődést, hiszen Straub azt mutatja be, hogy egyetlen nap eseményei milyen hatással lehetnek az életünkre. A jelenben ugyanis újból találkozunk a 40 éves Alice-szal, aki viszont addigra teljesen más ember lesz, mint amilyennek először megismertük.
„Talán ez az élet titka: mindennap észre kell venni az apróságokat, mert minden elmúlik, és tized másodpercig vagy akár néhány pillanatig nem aggódni, csak azzal foglalkozni, azt élvezni, ami ott van előttünk.”
Van-e jó döntés? Létezik a tökéletes boldogság vagy mindennek ára van? Vajon tényleg azoka dolgok fognak számunkra hosszútávon örömet okozni, amelyekre egy adott élethelyzetben mindennél jobban vágytunk? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülhetnek fel bennünk, ha kézbe vesszük Straub legújabb regényét, amelyet a 21. Század Kiadó hozott el nekünk Szabó Olimpia remek fordításában. A Holnap ilyenkor egy viszonylag nyugodt történet, amelyben a legnagyobb dolog maga az időutazás (és az is viszonylag későn következik be), de ezt leszámítva semmilyen drámai fordulatra nem szabad számít. Azonban van, amikor ez nem is hiányzik, mert egy regény a maga egyszerűségével is tud nagyszerű lenni. Staub a misztikumnál jóval nagyobb hangsúlyt fektet a karakterekre és a köztük fennálló viszonyrendszerekre. Alice és Leonard (az apa) mellett fontos szerep jut még a nő legjobb barátnőjének is, Samnek, valamint a közöttük lévő dinamikák változásának.
Alice-t leginkább a hozzájuk fűződő kapcsolata motiválja, az pedig különösen szimpatikussá válik a szemünkben, hogy elsősorban soha nem a saját boldogulását helyezi előtérbe, hanem az apjáé. Minden múltban meghozott új döntésével az ő életét igyekszik jó irányba terelni, mi pedig mindeközben tanúi lehetünk az ő nagyszerű jellemfejlődésének is. Hangulatos regény a Holnap ilyenkor, aminek az olvasása jó érzéssel tölthet el bennünket, ráadásul Straubnak sikerül mindvégig megmaradni azon a határvonalon, amely negédesség és a depresszió között húzódik meg. Remek gondolatébresztő történet, amely még a könyv befejezése után is sokáig ott lappang, dolgozik az olvasóban, arra késztetve őt, hogy némileg átértékelje saját magát és világnézetét.
Emma Straub: Holnap ilyenkor (This Time Tomorrow), ford. Szabó Olimpia, 21. Század Kiadó, 320 oldal
Kiemelt kép: Emma Straub: Holnap ilyenkor (Szerzőporté: Melanie Dunea)