Van okostelefon, okosóra, okoskarkötő – ugyan miért ne létezne okos darabválasztás? Szirtes Tamás pedig feltétlenül véghez vitt egy ilyet, amikor elhatározta, hogy az Aranyoskám (Tootsie) című musicalt a közönség elé tárja a Madách Színház színpadán.

Nézzük meg, hogy a részéről miért volt annyira szerencsés ez a megoldás! Az első meghatározó tényező, hogy David Yazbek és Robert Horn zenés játéka hazai viszonylatban egy hatalmas újdonság. A második pedig rögtön az, hogy mégsem annyira. Merthogy 40 esztendővel ezelőtt Sydney Pollack rendező Michael Dorsey, a kibírhatatlan természetű színész fiktív történetéből kultikus filmet csinált, amely annak idején több kategóriában is megkapta a Golden Globe-, valamint az Oscar-díjat. A Broadway-n 2019-ben bemutatott musicalváltozat maximálisan kiaknázta az alapsztori ismertségének közönségcsalogató hatását, igaz, nem ez volt az egyetlen ilyen műfajú produkció, ami ugyanezzel a trükkel operált. Ha a teljesség igénye nélkül vizsgáljuk, elmondható, hogy a Rocksuli, a Ghost, a Doktor Szöszi vagy a Pretty Woman egyaránt magáénak tudhat egy-egy zenés színházi feldolgozást, ezt a logikát követve pedig világossá vált, hogy az Aranyoskámmal a szövegíró és a zeneszerző szintén két legyet ütött le egyetlen csapásra, hiszen egyszerre ültette be a nézőtérre a musicalbarátokat és azokat, akik szeretik a régebbi mozifilmeket, vagy a nosztalgiát, szóval hajszálra úgy cselekedett, mint kollégái az előbb felsorolt előadásoknál.

Szirtes Tamás az Aranyoskám olvasópróbáján (Fotó: Jardek Szabina)

Abban is megegyezhetünk, hogy a darabban nőnek öltöző Michael Dorsey átalakulásából adódó helyzetkomikumok szolgáltatják a legfőbb humorforrást, az álruhás vígjátékok kedvelői tehát szintén garantáltan sorban állnak majd az Erzsébet körúti teátrum jegypénztáránál. Azoknak sem kell viszont hezitálni, akiket inkább a szóviccek, netán az intelligensebb poénok szórakoztatják, mivel ezekből is akad a szövegkönyvben jónéhány. A produkciónak a következő előnye viszont nem más, mint a komplexitás, hiszen a dramaturgia nem csupán a rekeszizmok megmozgatására koncentrál. A főhős ráeszmélve, hogy karrierje nem a megfelelő kerékvágásban halad, nőként próbál meg érvényesülni a rivaldák világában, és csodák csodájára tökéletesen kezd el működni a gyakorlatban ez a bizarr elgondolás. Az egzisztenciális válságnak az élet számtalan területére való kivetülése az Aranyoskámban egyszerre épül jópofa gegekre, és indít el mélyebb lélekábrázolást, a főhős jellemfejlődésének előrehaladtával pedig a sztori egyre inkább az érzelmekre, valamint jelentős társadalmi problémákra, köztük a metoo-jelenségre, továbbá etikai és nőjogi kérdésekre helyezi át a közönség fókuszát. A zárójelenetben a néző arra is választ talál, hogy jogában állhat-e bárkinek is megtéveszteni embereket, csak hogy megőrizzen egy látszatot, amely számára előnyt generál, és hogy egyáltalán kibontakozhat-e  őszinte szerelem egy ekkora csalás romjainál.

Szemenyei János és Peller Anna az Aranyoskám olvasópróbáján (Fotó: Jardek Szabina)

A musicalváltozat zeneiségében maximálisan követi a cselekmény alapvetően könnyed hangulatát, azonban amikor szükséges, akkor csakúgy, mint az adott eseményszál, az is komolyabb hangvételre vált át. Ezekből a váltásokból bizony a főszereplőnek is kijár: Michael/Dorothy megformálójának a gyorsöltözés képességét ugyanúgy el kell sajátítania, mint a női ruhákban való létezés férfiak szemszögéből lehetetlennek tűnő feladatát. Ráadásul akár egyik pillanatról a másikra cserélgetnie szükséges az ének- és beszédhangjának tónusát, ami bravúros technikai megoldásokat kíván. A szeptember 16-i premieren Serbán Attila, Sánta László és Szemenyei János közül utóbbi keltette életre a figurát, és alakításának egyik legnagyobb érdeme, hogy sikerült megtalálnia azt az egyébként nehezen meglelhető arányt, aminek a segítségével mindig viccessé varázsolhatja a karaktert, anélkül, hogy megjelenne benne a rossz értelemben vett ripacsság.

Ez a fajta ösztönös jó ízlés annak ellenére is Szemenyei János védjegyévé vált, hogy gyakorta jelenít meg szélsőséges embertípust, például Michael Kunze és Sylvester Levay musicaljében, az Elisabethben Luigi Luchenit, Laborcot az István, a királyban, vagy a Sztárcsinálókban Néró császárt. Tehetségének másik komponense, hogy egyforma hitelességgel tudja megmutatni egy karakter humoros és komolyabb oldalát, nem véletlen, hogy 2021-ben drámai és táncoskomikus szerepeket szintén magába foglaló, sokoldalú színművészi munkája elismeréseként Magyar Arany Érdemkeresztet vehetett át. Az Aranyoskám további közreműködőinek névsora egyaránt feltételez biztonsági választásokat és meglepő szerepkiosztást. A legelső premiernapon Michael barátjaként színre lépő Hajdu Steve-nek zsigerből megy a szórakoztatás, a darabban szintén szeptember 16-án debütáló Peller Anna pedig ragyog a színpadon, és megbízhatóan hozza a papírformát.

Posta Victor (középen) az Aranyoskám olvasópróbáján (Fotó: Jardek Szabina)

Molnár Gyöngyi, aki egy kacagtató jellemvonásokkal megáldott nőtípust jelenít meg a produkcióban, 2009-ben Kerényi Imre és Huszti Péter osztályában szerzett színészdiplomát, és bár azóta számtalan darabban fellépett különböző helyszíneken, minden bizonnyal országos ismertséget is eredményezhet számára a mostani megmutatkozás. Posta Victor régóta játszik a teátrumban már, viszont a visszataszító és arrogáns rendező bőrébe bújva bőven kimeríti a meglepetés-kategóriát, tekintve, hogy a minél élethűbb szerepmegformálás szándékának okán teljesen levetkőzi magáról a rá jellemző kissé arisztokratikus, megnyerő kisugárzást, ami Fantomként vagy Vronszkijként annyira bevált. Amint a premieren is látszott: Posta nemcsak a külsőségekben, de mozgásban, testtartásban, mimikában és gesztusokban is átlényegül, ilyen értelemben pedig a főszereplő személyét leszámítva ő távolodik el a legbátrabban attól, amelyre egyéni adottságai predesztinálják.

Rózsa István díszletei mindenkor megteremtik az elvárt atmoszférát, Rományi Nóra jelmezei nemcsak autentikusak, de kitűnően segítik a férfiból nővé, és fordított irányba történő átváltozás szélsebes folyamatát. Ami pedig magát az előadást illeti, a látottak alapján remélhető, hogy az elkövetkezendőkben ahhoz is hasonlóan gyors ütemű siker dukál.

Kiemelt kép: Az Aranyoskám alkotógárdája az olvasópróbán (Fotó: Jardek Szabina)