Mi kell egy jó drámához? – Magyarul is elérhetőek Egri Lajos világhírű kötetei

Van egy ötleted, amit szeretnél papírra vetni, de nem tudod, hogyan kezdj hozzá? Mitől működik jól egy történet és a benne szereplő karakterek? Vagy csak egyszerűen érdekel a dráma- és a kreatív írás? – Nem, nem a Deszkavízió szerkesztősége akarja megmondani, hogy mitől válik belőled jó író és méregdrága kurzusokat sem fogunk indítani. Helyette a figyelmetekbe ajánljuk a magyar származású Egri Lajos köteteit, amelyre világszerte alapműként hivatkozik a szakma. 

Kezdjük azzal, hogy ki is az az Egri Lajos? 1888. június 54-én született, Egerben, húsz éves korában, 1908-ban költözött az Egyesült Államokba. Az 1930-as évek közepén megalapította az Egri-féle íróiskolát, az írástechnikáról több könyve is megjelent, köztük A kreatív írás művészete és A drámaírás művészete, amelyek mára már alapműnek számítanak. Utóbbit máig az egyik legjobb színműírással foglalkozó könyvnek tartják, tanait pedig átvették a novella-, regény- és forgatókönyvírás elméletével foglalkozó írások is. A tanulmányt eredetileg 1942-ben jelentette meg a Simon and Schuster kiadó, akkor még How to Write a Play (Hogyan írjunk színdarabot) címmel, amelynek részben módosított és újra megjelentetett kiadása az 1946-os végleges változat. A könyv Magyarországon először 2008 novemberében jelent meg, ezt követően szintén évekig hiánycikk volt, mígnem a GABO Kiadó ismételten hozzáférhetővé tette a magyar olvasók számára, ahogyan a „folytatást”, az eredetileg 1965-ben megjelent A kreatív írás művészetét is.

Nehéz dolga van manapság annak, akit érdekel az írás (legyen az regény, dráma, forgatókönyv) „tudománya”, hiszen viszonylag kevés olyan kötetet találunk a témában magyar nyelven, amely egyszerre közérthető, hasznos és elérhető. Ennek részben lehet az is az oka, hogy ez is egy szakma, amelyet felsőoktatásban tanítanak, így joggal mondható, hogy aki ezzel akar foglalkozni, képezze tovább magát. Ugyanakkor ott vannak – a hozzám hasonlóak –, akiknek kimondottan nem célja, hogy írjanak, de mégis érdeklődnek a téma iránt. Amikor egy dramaturg barátomat kérdeztem, hogy tudna-e olyan könyvet ajánlani, amit érdemes a laikusoknak is kézbe venni, azonnal és egyedüliként Egri Lajos kötetét javasolta. Másrészt az ilyen útmutatóknak ma talán még nagyobb jelentősége van, hiszen a magánkiadások korát éljük, amikor jóformán boldog-boldogtalan kiadathat regényt, amely – megfelelő háttértudást és szerkesztő hiányában – hemzseg a hibáktól.

Egy drámának, egy forgatókönyvnek vagy egy regénynek teljesen más szabályai vannak, máshogyan épülnek fel, mégis, jóval több bennük a közös pont, mint azt elsőre gondolnánk. (Ettől függetlenül egy jó regényíró még nem biztos, hogy tud jó drámát is írni, és fordítva.) Erre is jó példa Egri útmutatója, hiszen minden írott műnek vannak a műfajtól független, megkerülhetetlen pontjai, úgy mint a történet, a karakterek és a mondanivaló. A szerző tulajdonképpen erre a három pillérre épít fel mindent. Az első a sorban a premissza, vagyis az, hogy mit akarunk az írással elmondani. A második a karakterek, akiknek a segítségével mindez megtörténik. Ez talán egy fokkal bonyolultabb, hiszen itt szükséges a megfelelő mértékig való kidolgozás (fizikálisan, szociálisan és pszichésen), a karakterfejlődés, valamint a protagonista és az antagonista személye, akik a mondanivaló legfontosabb képviselői. Egri a cselekmény-karakter kettősség tekintetében szembeszáll Arisztotelész nézeteivel, aki szerint a karakter másodlagos a cselekménnyel szemben, Egri állítása szerint ugyanis a jól kitalált karakterek maguk hozzák létre a cselekményt, vagyis a történet és a karakter közül az utóbbi a fontosabb. A harmadik alappillér pedig maga a konfliktus, vagyis a szituáció, amiben el lehet mondani, amit akarunk.

Könyvében Egri többféle példán keresztül mutatja be a jó és a rossz drámaírást. A legfontosabb, hogy nem szabad feledni, hogy a kötet eredetileg az 1940-es években íródott, így természetszerűen vagy az akkoriban kortársnak számító, vagy a klasszikus drámákhoz nyúl vissza. Utóbbiak közül Shakespeare, Molière és Ibsen művei kerülnek legtöbbször terítékre (és ezek közül is talán a Nóra a leginkább emlegetett), ezekből bőven olvashatunk jeleneteket is az állítások alátámasztására. A hazai olvasóknak okozhat némi gondot, hogy több olyan műről is szó esik, amelyek magyarul nem érhetők el, ezen sajnos túl kell lendülnünk. Egri ugyanakkor hoz képzeletbeli, saját maga által írt párbeszédeket, jelenteket, valamint a kötetet többször szakítják meg fiktív interjúk, amelyek valóban olvasmányosabbá, közérthetőbbé teszik a legírtakat.

Ezt a gondolatiságot folytatja (részben ismétli, részben egészíti ki) A kreatív írás művészetében, amelynek felépítése nagyban hasonlít az előzményhez, de ennél talán még nagyobb hangsúlyt kapnak a karakterek és azok megfelelő kidolgozottsága, felépítése. De kitér emellett arra is, hogy mit jelent az eredetiség (ami manapság talán még nehezebbnek tűnik, mint 70 évvel ezelőtt), és hogy honnan szerezhetünk ötletet egy jó történethez.

Habár Egri írásai valóban megkerülhetetlen alapműnek számítanak, azt hiszem, nem feltétlenül kell mindenben egyetértenünk vele, részben, mert azóta sokat változott a világ (habár egy jó mű évszázadok múltán is jó mű lesz), ugyanakkor mégis örvendetes, hogy ismét elérhető ez a kötet magyarul. Egyfelől azért, mert méltán lehetünk büszkék arra, hogy egy magyar származású író művét tekintik szerte a világon a szakma Bibliájának, másfelől azért, mert a fordítást két olyan személy jegyzi, akik szintén szakmájuk kiemelkedői: A drámaírást Köbli Norbert, tucatnyi zseniális magyar film forgatókönyvírója, A kreatív írást Kleinheincz Csilla író, műfordító ültette át magyarra.

Egri Lajos: A drámaírás művészete (The Art of Dramatic Writing), ford.: Köbli Norbert, GABO Kiadó, 426 oldal
Egri Lajos: A kreatív írás művészete (The Art of Creative Writing), ford.: Kleinheincz Csilla, GABO Kiadó, 304 oldal

Kiemelt kép: középen Egri Lajos (Fotó: New York Public Library)