Január 10-én tartotta a Budapest Bábszínház a legújabb, az idei évadban szám szerint harmadik bemutatóját. Az első sorban 10 éven felülieknek szóló Szabadesés, avagy Barnaby Brocket kalandjai a felhőkön innen és túl című előadásnak az Ország Lili Stúdió ad helyet.

 „A Privet Drive 4. szám alatt lakó Dursley úr és neje büszkén állíthatták, hogy köszönik szépen, ők tökéletesen normálisak. Senki sem feltételezte róluk, hogy közük lehet bármilyen rejtélyes vagy szokatlan dologhoz, ugyanis a leghatározottabban elzárkóztak minden sületlenségtől.”  – Ugye mindenkinek ismerősek ezek a mondatok? Így veszi kezdetét korunk egyik olyan könyvsorozata, amely alapjaiban változtatta meg a XXI. századot, már ami az olvasást illeti. És habár ennek a kritikának nem J. K. Rowling világhírű regényfolyama a tárgya, mégis ezzel a felütéssel lehetne leginkább jellemezni a Budapest Bábszínház legújabb bemutatójának, a Szabadesésnek a kiindulópontját.

Jelenet a Szabadesésből (fotó: Éder Vera, Budapest Bábszínház)

A történet szerint ugyanis Mr. és Mrs. Brocket két gyermekükkel együtt – a harmadik éppen úton van – egy csendes kis környékre költöznek Ausztráliában, ahol azonnal barátságot kötnek a szomszédokkal, akiket idegesít a kutyaugatás, a fúrás-faragás, a hangosan szóló zene és tévé vagy éppen az utcán játszó gyerekek – egyszóval minden, ami alkalmas a nyugalmuk megzavarására. Amikor Barnaby világra jön, a szülők egy percig sem örülhetnek az új jövevény érkezésének. A kisfiúnak ugyanis van egy különleges képessége: lebeg. A mintapolgár szülők igyekeznek eltitkolni a világ elől fiukat, és palástolni a miatta érzett szégyenüket, a tesók szerint viszont iszonyatosan menő a repülő csecsemő. Barnabyt nyolc éven keresztül bezárva tartják a lakásban, majd egy nap bedugják egy speciális intézetbe, ahonnan azonban egy tűzeset miatt sikerül a fiúnak megszöknie, és hazatérnie. Az anyja ekkor dönt úgy, hogy végleg megszabadul tőle, ezért este kiviszi a parkba és szó szerint szélnek ereszti. A fiú kalandjai pedig innentől válnak igazán izgalmassá.

A Budapest Bábszínház a mostani előadásával folytatja azon regény-adaptációk sorát, amelybe többek között a Semmi, a Gengszter nagyi vagy éppen a Coraline is tartozik. John Boyne regényét magyarul Barnaby Brocket és a szörnyű dolog, ami vele megesett címen kereshetjük a boltokban, a történetet Gábor Sára adaptálta bábszínpadra. Az Ország Lili Stúdióban Lázár Helga rendezésében bemutatott, megközelítőleg 80 perces előadás igazi családi szórakozást kínál minden 10 éven felüli gyermeknek és szüleiknek, ráadásul – jó darabhoz hűen – beszélgetésre, gondolkodásra is ösztönöz.

Jelenet a Szabadesésből (fotó: Éder Vera, Budapest Bábszínház)

Barnaby-nak ugyanis éppen azért kell elhagynia a családját (igaz, nem önszántából), mert az nem tudja elfogadni, feldolgozni, hogy a fiú valamiben különleges, más, mint a többiek. Gyermekregényről lévén szó a szülők negatív szereplőként kerülnek feltüntetésre, kiváltképp az anya, aki, afféle Jancsi és Juliska-mostohaként szabadul meg a saját gyermekétől. Nézői oldalról azonnal felmerül bennünk a kérdés, hogy vajon miért is szégyellik ezt a kisfiút, aki egyébként kedves, segítőkész, ráadásul tanulni is akar (vagy legalábbis iskolába járni mindenképp). A szülők hozzáállását jól mutatja, hogy a karjára zsineget kötnek, ahelyett, hogy megfognák a kezét, és úgy sétálnak vele az utcán, vagy éppenséggel – mint ahogyan azt a későbbiek látjuk is – köveket raknak a zsebébe, ami a földön tartja őt. De a szülők fejében ezek az opciók meg sem fordulnak, ők a szégyentől elvakultan csak a rosszat látják a gyermekben. Kissé érthetetlen is, hogy mindazok ellenére, ahogyan a családja bánt vele, Barnaby miért akar minden áron ismét hazatérni (feltehetőleg nem csak a honvágy, hanem a naivitás is közrejátszik), ám a történet legvégére ezt a szálat is szépen elvarrják az alkotók. A fiú idővel rájön, hogy azt, ami számára a legfontosabb, nevezetesen a biztonságot adó közeget – amelynek szabály szerint valóban az otthonnak kellene lennie –, máshol fogja megtalálni.

Barnaby-val könnyen tud azonosulni nemcsak a gyerek, hanem a felnőtt néző is, mert eszébe jut, hogy bizony neki is volt, amikor el kellett titkolnia, ha valamiben tehetséges, kiemelkedő, mert a társadalom nagy része mindezekre ferde szemmel tekint, sok esetben lenézik, kigúnyolják. És ezzel el is érkeztünk az egyik olyan ponthoz, amely indokolttá teszi a történet bábszínházban való bemutatását, hiszen magára a báb műfajára is sokan gondolnak úgy, hogy az a gyerekszórakoztatás egyik alfaja, ami ráadásul elég könnyű, mert „csak egy bábot kell mozgatnia és beszélni a paraván mögött”. Holott ez koránt sem igaz. A mondat első felére maga a Budapest Bábszínház is évekkel ezelőtt reagált a #abábnemkorosztályhanemműfaj szlogennel és a kimondottan felnőtteknek szóló darabokkal, igaz, ez az előadás elsősorban valóban az általános iskolásokat célozza meg. A második felét pedig pont a jelen produkció cáfolja meg, ahol többféle bábtechnikával (kesztyűs báb, muppet, bunraku) is találkozhatunk, ráadásul a színészektől is iszonyatosan nagy koncentrációt igényel a darab.

Jelenet a Szabadesésből (fotó: Éder Vera, Budapest Bábszínház)

A színpadon ugyanis öt művésszel találkozhatunk, közülük egyedül Szolár Tibor az, aki egyetlen karaktert játszik, magát a címszereplőt, így neki jut a felnövés-történet, a jellemfejlődés ábrázolása. A további négy művész, név szerint Pájer Alma Virág, Pallai Mara, Barna Zsombor és Teszárek Csaba alakítja a történet összes többi hősét: a családtagokat, a szomszédokat, az iskolatársakat, az igazgatónőt, valamint azokat a személyeket, akikkel utazása során (Brazíliában és Amerikában) összesodorja a sors Barnaby-t. A színészek előtt csodálattal adózok, hiszen nem csak a tucatnyi karaktert keltik életre eléggé színes és egyedi módon, de mindeközben hihetetlen nagy pontossággal mozognak-lélegeznünk együtt, egymással, mindemellett még díszletet építeni, átrendezni is marad energiájuk. Az Illés Haibo által megtervezett játéktér kezdetben egy asztalból áll, a színpad felett különböző méretű, kockák és téglatestek adják a „tetőt”, ezeket engedik le egyenként és használják meglehetősen eredeti módon a színváltozások jelzésére. Amiből nem is kevés akad, a nézőnek szinte végig olyan érzése van, mintha csak a legújabb Disney-Pixar filmre váltott volna jegyet, annyira filmszerűen pereg a történet.

Gyerekdarabról lévén szó nem csak mondanivalójában, de humorában is roppant erős a történet, ráadásul mindvégig mai, ám mégis a jóízlés határán belül maradó poénokkal dolgozik az előadás. A nevetés forrása főként a roppant színes karakterekben és az abszurd szituációkban rejlik, amely szintén a bábokat mozgató színészek érdeme. (Mintha csak élő szinkronizálásnak lehetnénk tanúi, annyira profin végzik a dolgukat.) Bizonyára mindenki megtalálja magának majd azt a figurát, amely a legélesebben megmarad az emlékezetében, legyen az akár a láncdohányos iskolaigazgatónő, akár a kampókezű gyermek, akár a fültisztító pálcikák királyának művészileg meg nem értett fia vagy éppenséggel a kávéültetvényen dolgozó „bevándorlók”. Ráadásul a lehető legtöbb helyzetkomikum és karikaturisztikus figura egyaránt vicces gyereknek és felnőttnek, a bemutatón az abszolút vegyes korosztályú közönség reakcióiból ezt szűrtem le.

Jelenet a Szabadesésből (fotó: Éder Vera, Budapest Bábszínház)

A Szabadesés összességében egy igazi családi szórakozás, amely igen komoly és aktuális mondanivalóval bír, a súlyos témák ellenére azonban mégis pozitív a kicsengése, amely reményt adhat jelenünk minden Barnaby Brocketje számára.

Kiemelt kép: Jelenet a Szabadesésből (fotó: Éder Vera, Budapest Bábszínház)