„Mélyrehatóan foglalkozik a létezés természetének kérdésével” – Interjú Janni Younge-gal

Kétségtelen, hogy az Abstract – I. Budapesti Nemzetközi Kortárs Bábfesztivál egyik legjobban várt produkciója a Janni Younge Productions Hamlet előadása, amely egyenesen Dél-Afrikából érkezik hazánkba, és Európában először Magyarországon lesz látható. Az előadás tervező-rendezője a világhírű Janni Younge, aki többek között egy magyar produkcióban, a Solus amorban is dolgozott már. Vele beszélgettünk Shakespeare-ről, Hamletről és a dél-afrikai színház helyzetéről.    

Hogyan fogalmaznád meg a társulatod ars poeticáját?

A Janni Younge Productions egy bábszínházi művészetre szakosodott társulat. Az az elvünk, hogy bármilyen történet elmesélhető bábjátékkal, ahogyan bármilyen tárgy, táj vagy gondolat ábrázolható mondjuk festéssel. A kérdés számunkra nem az, hogy „miért bábszínház” vagy „kell-e bábszínházi produkció”, hanem hogy „mi az, amit a bábjáték hozzá tud adni az adott produkcióhoz”. A bábszínház egyedülálló ábrázolási nyelv, amelyet az élő és az élettelen kölcsönhatása jellemez. A Janni Younge Productionsnél azt a kérdést tesszük fel magunknak, hogy egy történet középpontjában mi ezeknek a kölcsönhatásban lévő életerőknek a lényege. Annak a vizsgálatával kezdjük, hogy érzelmileg hol helyezkedik el az irányítás, majd azzal folytatjuk, hogy mely fizikai tárgyak képviselhetik a legjobban ezt a dinamikát. Így az alkotói folyamat középpontjában mindig az áll, hogy megtaláljuk az élet forrását a műben.

Nemzetközileg ismert tervező vagy. Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?

Jelenleg a Hamletre vagyok a legbüszkébb. Olyan elsöprően pozitív fogadtatásban részesült mind a közönség, mint a művészeti kritikusok részéről, amellyel abszolút bizonyítást nyert, hogy a nézők kötődnek ahhoz a kreatív értelmezéshez, amellyel a szöveg megközelítettük. Mindig is izgatott, hogy a nézők egy általuk már jól ismert műhöz kerüljenek minél közelebb, de ami még fontosabb, büszke vagyok arra, hogy az emberek meghatódnak rajta.

Teljes más, de ugyanennyire élvezetes és kreatív folyamatot jelentett számomra Stravinsky Tűzmadarának metaforikus allegóriával történő értelmezése is. A Tűzmadár előadásban a vizuális elemeket teljes újraértelmezzük, de ez a művészi értelmezés az eredeti orosz népmese lényegéből fakad. Nagyon izgalmas volt egy olyan produkciót megálmodni és létrehozni, amelyben szerepel egy 14 méter szárnyfesztávolságú sárkány, és amelyet a Los Angeles-i Filharmonikusokkal együtt a Hollywood Bowlban adnak elő.

Egy magyarországi produkcióban (Solus amor) is részt vettél tervezőként. Hogyan emlékszel vissza erre a munkára?

A Vági Bence rendezte, a Recirquel és a Müpa koprodukciójában készült előadással való együttműködésre ugyanannyire büszke vagyok, mint az előbb említett kettőre. A Solus amorhoz tervezett jegesmedvék áttetsző anyagból készültek, nagyméretű, naturalista bábok voltak. A darab a múlandóságról, a jelenben való létről és a láthatatlanná válásról szól. Szeretem a jegesmedvék általunk felépített élete és a táncos akrobaták mozgása közötti szinergiát, ahogyan ez a kettő egymást kiegészítve beszél a bolygónkon lévő élet törékenységéről. Ahogy Hamlet is kérdezi: „És mégis, mi nekem ez a csipetnyi por?” (Hamlet 2. felvonás 2. szín, az idézet Arany János fordítása – A szerk.)

A Hamletnek nemcsak tervezője, hanem rendezője is voltál. Miért pont erre a darabra esett a választásod?

Szerettem volna egy Shakespeare-művet rendezni, a Hamlet pedig mindig is lenyűgözött. Azt hiszem, leginkább a címszereplő belső konfliktusának feltárása izgatott. Lehetetlenül ellentmondásos személyes helyzettel találja szemben magát, és lebilincselő számomra az, ahogyan szembesíti, kihívások elé állítja és megfejti saját magát, miközben azon gondolkodik, hogy melyik utat válassza. Mélyrehatóan foglalkozik a létezés természetének kérdésével, és pontosan ez áll az én bábszínházi – és minden más – szenvedélyem középpontjában is. Nagy és roppant érzelmes darab, tele izgalmas akcióval. Úgy éreztem, hogy a kultúra ki van éhezve erre, hiszen nagyban összecseng azzal, ami jelenleg Dél-Afrikában van. A gyilkos bosszú, a szenvedély és az őrület mind-mind nagyon is kézzelfogható része a társadalmunknak. Shakespeare a Hamleten keresztül egy mély érzelmekkel teli edényt ad nekünk, amire szükségünk is van.

Mennyire népszerűek Shakespeare drámái Dél-Afrikában?

Shakespeare a kultúránk része. A középiskolában minden dél-afrikai kamasz legalább két alkalommal találkozik vele a tanulmányai alatt. Ez az oktatási rendszerünk nem egy eurocentrikus vágyakozás, hogy visszatérjünk Nagy-Britannia kulturális uralmához, sokkal inkább arról szól, hogy Shakespeare az emberi lét nagyszerű témáit mennyire költőien fogalmazza meg. Mindenhol ismerik a műveit, amelyek által alakja ma is köztünk él. Ahogy a Hamletet újra és újra értelmezik a színházalkotók, azzal egyúttal beszélgetést is teremtenek: minden egyes produkció új ablakot nyit az eredetire, miközben a közönség mindvégig a számára ismerős közegben marad.

Milyen típusú előadásra számíthatunk tőletek?

Ahogyan a bábok mozgása koreografált mozdulatok sorozatából, az szinte olyan, mint egy tánc. Az életnagyságú bábok fizikai formában a színészek fölött lebegnek, magukba szívják végtagjaikat, ezáltal egy sajátosan összetett nyelvet elevenítenek meg. Az előadásunk legalább annyira szól arról, hogy nézőként is érezzük a bábosok közötti energiaáramlást, a szövegben megjelenő érzelmeket, mint magukat a szavakat. A szavak nagyon fontosak. Informálnak minket mindarról, ami történik, de az élmény egy bizonyos ponton túl túlmutat a szavakon. A tárgyak és az emberek, valamint az egyik lény és a másik lény közötti terekbe kalauzol el minket.

Dél-Afrikában mekkora keletje van a bábszínházi előadásoknak?

A dél-afrikai kultúra nagyon nyitott, folyamatos az érdeklődés az alternatív formák iránt. A kortárs művészeti szcéna és a kortárs tánc is erősen jelen van. A bábjáték e formák és a színház között működik, az élő előadást tárgyakba, a mozgást pedig színházba szövi. Az ember képlékeny lény, aki készen áll a felfedezésre. Azt hiszem, ezért szeretjük a bábszínházat és azokat a vizuális előadásokat, amelyek túllépnek a hagyományos művészeti kategóriák határain.

Ezek szerint népszerűek a kortárs darabok?

A mi kultúránk roppant sokszínű, és minden ízlésnek megfelel. Nagy hagyománya van a közös alkotásnak: együttesen és játékosan dolgozunk azon, hogy megtaláljuk a saját értelmezésünket, bármilyen művet is játszunk éppen. Kulturális szempontból általában a klasszikusokat is szabadon értelmezzük újra. A művészetek finanszírozására azonban meglehetősen kevés pénz jut. Éppen ezért amikor egy új előadást készítünk, mondhatni, annyit és úgy fektetünk abba, mintha az életünk múlna rajta, minden áron valami újat, eredetit akarunk létrehozni. Az nem opció, hogy a régi és könnyű dolgokat vegyük elő újból és újból. Ha megvannak az eszközeink az alkotásra, akkor nekünk kötelességünk élni a lehetőséggel, hogy olyan igazságokat fogalmazzunk meg az előadások által, amely valóban megszólítja a szívünket, eljut a lelkünk legmélyebb pontjáig. Én legalábbis így érzem, de tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül.

Hogyan fogadtad az Abstract Fesztiválra szóló meghívást?

Nagyon boldog és izgatott vagyok, hogy ezáltal sor kerül a Hamlet európai bemutatójára. Ezt az előadást nagy elkötelezettséggel és szenvedéllyel hoztuk létre. Azt már a legelején leszögeztük, hogy a produkcióban különböző hátterű dél-afrikai előadók fognak szerepelni. Azon túl, hogy az darab létrejöjjön, az is célunk volt, hogy ezek a művészek lássák egymás sikereit, örüljenek egymásnak. Nem egy olyan akad a színészek között, akik ezzel a produkcióval először utaznak bárhová is. Ez már önmagában is győzelem és siker.

Végezetül: mivel ajánlanád a magyar nézők figyelmébe az előadást?

Szinte biztos vagyok benne, hogy ha eljöttök, olyan értelmezését látjátok a Hamletnek, amilyennel eddig még nem találkoztatok. Shakespeare drámája önmagában is kiváló, a mi előadásunk és értelmezésünk közvetlenül a címszereplő személyes konfliktusának mélyére hatol. Miközben a mozdulatok akciója, interakciója és költészete közösen hoz létre egy gyönyörű és megható szinergiát, a dél-afrikai kultúrába is bepillantást nyerhettek. Azoknak a magyar nézőknek, akik aggódnak a nyelvi akadályok miatt, hogy ne féljetek a szavaktól! A szavak olyanok, mint a zene. Természetesen felirattal fogjuk játszani az előadást, de kérlek titeket, ne ragaszkodjatok ahhoz. Bízzatok a történetben, amit ismertek! Élvezzétek a hangok költészetét, és merüljetek el ennek az izgalmas műnek a cselekményében! Gyertek el, és nézzétek meg azt a csodát, ahogyan a művészek életre keltik a bábokat, miközben a shakespeare-i angol nyelvet – ami sokunk számára is olyan, mint egy idegen nyelv! – tolmácsoljuk nektek. Ráadásul ez az előadás egy igazi színházi crossfit: kevés olyan ember akad a világon, aki képes lenne arra, amit Mongi Mtombeni Hamlettel művel. Gyertek el, és győződjetek meg erről magatok!

Kiemelt kép: Janni Younge (Fotó: Janni Younge Productions)