Megtartották a Sirály olvasópróbáját a Vígszínházban

A Sirály Anton Pavlovics Csehov színműve négy felvonásban, melyet 1896-ban mutattak be először Szentpéterváron a Sándor Színházban. Magyarországon először 1950-ben jelent meg a mű, a Csehov drámai művei című kötetben a Franklin Könyvkiadónál. Az író műfaji meghatározása szerint vígjáték, de sokan a mai napig mégis drámaként tartják számon. Csehov a drámai forma nagy megújítója volt, aki tulajdonképpen a novelláit vitte színpadra, melyeknek a fő elemei a szürke, aggasztó, érthetetlen valóság, a leheletfinom bánat és elvágyakozás voltak. A hagyományokkal gyökeresen szakító, új típusú drámái sorában a Sirály volt az első volt. Az író természetesen tisztában volt a születő mű újszerűségével.

A Sirály című darabnak nincs cselekménye: tárgya az emberi lét szomorúsága, a remények és az életcélok széthullása. Csehov műveiben mindenki boldogtalan és magányos. A szereplők valamennyien zátonyra futott életű emberek. Hiába keresik egymást, a lelkek között nincs közös érintkezési pont, s így kölcsönösen szerencsétlenné teszik életüket. A beszélgetések színtere Szorin vidéki birtoka. Ide érkezik rövid nyári pihenésre húga, a híres színésznő, Arkagyina szeretőjével, a sikeres regényíróval, Trigorinnal együtt. A birtokon él még Arkagyina 23 éves fia, Trepljov is a jószágigazgató feleségével és leányával. Gyakori vendég közöttük Dorn, az orvos is. Az emberek közötti igazi kapcsolat lehetetlenségének leginkább szembeötlő tünete, hogy mindenki másba szerelmes: Medvegyenko Másába, Mása pedig Trepljovért rajong. Nyina pedig Trigorin felé táplál gyengéd érzéseket.

Magyarországon a Sirályt először 1912-ben Feld Irén Kamarajáték Társulata mutatta be a Várszínházban, Kelemen Dénes fordításában. A Nemzeti Színház 1930. január 22-én játszotta először, Hevesi Sándor rendezésében. A 20. század második felében gyakran tűzték műsorukra a hazai színházak, 1971-ben egyszerre két pályakezdő művész: Székely Gábor Szolnokon, Zsámbéki Gábor pedig Kaposváron állította színpadra a darabot. A két előadás gyökeres szakítás jelentett a Csehov-drámák itthoni hagyományos rendezői- és játékstílusával. Az elmúlt években szintén nagy sikernek örvendett Csehov darabja: 2013-ban a Nemzeti Színházban Básti Juli főszereplésével láthatták a nézők. Majd 2015-ben a budapesti Katona József Színház is repertoárjára tűzte az előadást, ahol Fullajtár Andrea játszotta a főszerepet. A 2019-es adatok szerint 54 színházban mutatták már be a művet, ebből 42 alkalommal készült felvétel is.

A Vígszínházban David Doiasvili rendezi az előadást, aki korábban már megcsillogtatta tehetségét hazánkban is: a budapesti Nemzeti Színház repertoárjában a Szentivánéji álom, a Cyrano de Bergerac és a Tartuffe című rendezései szerepelnek. A 2014-es MITEM-en is bemutatkozott Macbeth rendezése pedig a legjobb előadás díját kapta a világ egyik legjelentősebb fesztiválján, a kolumbiai Bogotában. A Sirály főszerepeit Nagy-Kálóczy Eszter (Arkagyina), Waskovics Andrea (Nyina) és Stohl András (Trigorin) játsszák. További szerepekben pedig ifj. Vidnyánszky Attilát (Trepljov), Hegedűs D. Gézát (Szorin), Kőszegi Ákost (Dorn), Méhes Lászlót (Samrajev), Majsai-Nyilas Tündét (Polina), Márkus Lucát (Mása) és Ertl Zsombort (Medvegyenko) láthatják a nézők. A próbák november 2-án kezdődtek, az előadást a tervek szerint december 17-én mutatják be a Vígszínház nagyszínpadán.

Kiemelt kép: Ertl Zsombor, Márkus Luca, Waskovics Andrea és ifj. Vidnyánszky Attila a Sirály olvasópróbáján (Fotó: Dömölky Dániel)