Május 21-én a Pilátus című előadással búcsúzik a 2014-ben alapított Spirita Társulat. A csapat 8 és fél év, 7 teljes évad, 19 egész estés budapesti előadás és számos vendégjáték után szünteti be működését.

A független, önerőből szervezett és önfenntartó módon működő társulat produkciói között az évek során nyolc modernizált klasszikus-adaptáció kapott helyet (Rómeó & Júlia, Antigoné 015, Hamlet, Zárt tárgyalás, Macbeth, #SzentivánéjiÁlom, 10 kicsi néger, valamint a jelenleg is műsoron lévő Mephisto); ezeken kívül hat filmadaptációt vittek színpadra (iJobs, A Sátán ügyvédje, Bársonyos reggel I-II., V.I.Z.S.G.A., Fülke), kortárs művek terén pedig a Túlvilági utazók mellett (írta: Korcsmáros András), a társulatvezető, Egressy G. Tamás 4 saját színművét mutatták be (Pusztuló, Jazzkéz & Whisky, Mindennapi kenyerünket, Pilátus).

A társulat 8 éves fennállása alatt mintegy 61 színész fordult meg a csapatban, a jelenlegi alapgárda 15 színészből és 3 művészeti munkatársból áll. Az eleinte az Eötvös József Gimnázium öregdiákjaiból és frissen végzett színészekből verbuvált kompánia 2014-ben a Bethlen Téri Színházban indult útjára, ahol kisvártatva már rezidens társulati minőségben készíthették produkcióikat, de emellett többször játszottak az azóta megszűnt MüSziben, az Eötvös10-ben és a Spinoza Házban is. A 2018-as TAO-megvonás után új repertoárt építve folyamatos jelleggel játszottak a Fészek Művészklubban és a Spinoza Házban, több alkalommal felléptek a FÉM Arts&Café-ban, rendszeresen tartottak színházi flashmobokat a Magyar Nemzeti Galériában és a Szépművészeti Múzeumban is. A pandémia hajnalán épp a Bethlen Téri Színházba való visszatérésre készültek, erre végül 2022-ben került sor a Mephisto kortárs adaptációjával.

Jelenet a Spirita Társulat Mephisto című előadásából (Fotó: Huisz István)

Májusban két előadásukat lehet már csak látni: 13-án és 14-én a Mephistót, 21-én pedig a Pilátust (mindkettőnek a Bethlen Téri Színház ad helyet). A társulatvezető, Egressy G. Tamás így indokolta a társulati munka megszüntetését és saját visszavonulását: „Elkeserítő, hogy 8 évnyi kitartó működés, rengeteg áldozat és befektetett munka, sok-sok szeretetteljes küzdelem és a remek kollégák önzetlenségéből felépített brand sikere után továbbra sem látjuk a nehézségekből kivezető utat. Annak, hogy személy szerint abbahagyom az írói és rendezői munkát, valamint ennek értelmében feloszlatom az általam életre hívott társulatot, alapvetően három, egyenként is igencsak összetett oka van: anyagi, szakmai és lelki eredetű „vörös vonalak”. Jelen politikai és színházi helyzetben egy független alkotónak az állandó pénzhiánnyal, a konkurenciával, sőt, sokszor még a „sajátjaival” is harcolnia kell, hogy érvényes és színvonalas produkciókat tudjon létrehozni; ez a működés felőröli a lelkesedést és a tehetséget, hiszen arra kényszeríti az elszánt és valóban independens alkotói közösségeket, hogy kompromisszumokat kössenek, vagy ők maguk fizessenek a munkájukért.

Íróként, rendezőként és színészként egyaránt szomorú látni, ahogy egyesek dőzsölnek, miközben a befogadói szféra szinte teljesíthetetlen feltételei és az általános szakmai szolidaritás hiánya szó szerint kivérezteti az óriási befektetéssel létrehozott független produkciók jelentős részét – nem csak a teljes jegybevételünket, de még annál is többet kell kifizetnünk, miközben a támogatási rendszer olyan mértékben kiszámíthatatlan és kontraszelektált, hogy lehetetlen rá alapozni. Mindig én voltam a csillogó szemű, idealista színházcsináló, aki előszeretettel gyűjtötte egy csapatba azokat az alkotókat, akik valami többre vágytak, és ebben a minőségemben többnyire nem zavart sem az üvegplafon, sem a közeg kemény ellenállása. Ebből mára annyi maradt, hogy őszintén hiszem: értékes produkciókat hoztunk létre, és remélem, az alkotásaink tovább élnek bennünk és másokban. Hálásan köszönöm mindenkinek, aki ebben a 8 évben kollégám, barátom, bajtársam volt.”

Kiemelt kép: Egressy G. Tamás a Pilátus című előadásban (Fotó: Nagy Dániel)