Megrázó történet a felnőtté válásról

Agota Kristof idehaza talán legismertebb művét, A nagy füzetet öt évvel ezelőtt két feldolgozásban is bemutatták. 2013 év végén került a mozikba a Molnár Piroskával készült, több fesztivált is megjárt film, aminek premierjét megelőzően, ugyanazon év februárjában pedig a Műszaki Egyetemben található Szkéné Színházban a Forte Társulat előadásában debütált a regényből készült színpadi változat.

A nagy füzet valahol Európában, egy szegény és meggyötört emberek lakta faluban játszódik. Sem az országot, sem a pontos évet nem ismerjük, egyet tudunk, pusztító háború dúl a világban. Ebben a helyzetben menekíti nagyanyjukhoz vidékre ikreit egy anya, hogy a várostól és a harcoktól is távol tudja őket. Arra azonban talán nem is számít, hogy ezzel visszafordíthatatlanul megváltoztatja fiait, akik könyörtelen nagyanyjuk hatására kénytelenek idő előtt, „erőszakkal” felnőni. Megedzeni testüket, lelküket és szívüket, hiszen senkire, csakis önmagukra számíthatnak.

Az előadás egyedi hangvétele, mely a filmet ismerve is teljesen új, talán még erősebb élményt is nyújt, annak köszönhetően, hogy a rendező-koreográfus, Horváth Csaba a zöldségek, ételek világába helyezte A nagy füzetet. A kétórás, szünet nélkül játszott előadásban a fizikai színház és a bábszínház találkozik és fogja karon egymást, és bármennyire is szokatlan a teret néha belengő zöldségillat, minden megoldás működik és eléri célját, hat a nézőkre. Egyszer-egyszer túlságosan erősen is.

A főszereplő ikreket Krisztik Csaba és Nagy Norbert alakítják, akik fokozatosan bontják le gyermeki énjük rétegeit, és hagynak el minden olyan szokást, gondoljunk tényleg a legelemibb dolgokra, melyek egy városi ember számára magától értetődőek. Az átalakulás nem csak a két fiú személyiségén, hanem kinézetén is meglátszik. Szépen felöltözve, fehér ruhában érkeznek meg a nagymamához, majd a történet végére minden külsőség, vagy az, hogy milyen gyakran fürdenek, már nem olyan fontos, mint az, hogy életben maradjanak.

A nagymamát Andrássy Máté alakítja, és bármennyire is szokatlannak tűnhet, hogy mindenféle smink nélkül vagy a hangja elváltoztatása nélkül játszik női szerepet, végig hiteles a kegyetlen, érzéketlen nagyszülőként. Blaskó Borbálát a fiúk szomszédjában élő furcsa lány, Nyúlszáj szerepében láthatjuk, és neki – valamint az ikrek narrációjának köszönhetően – kapjuk a legbizarrabb, sokkoló jeleneteket.

Ők négyen azok, akik végig egy szerepet visznek, míg Simkó Katalin és Kádas József több figurát is megjelenít. Az igazán lenyűgöző pedig az volt, ahogy egyik pillanatról a másikra megváltozott a tekintetük, két lépés vagy a fejük oldalra fordítása alatt átkerültek egy új szerepbe, amit olyan intenzíven állítottak elénk, mintha az első perctől fogva azt a „jelmezt” öltötték volna magukra.

A nagy füzet főszereplői idő előtt, abnormális helyzetben kénytelenek felnőtté válni, és mivel erre a történelem egy kegyetlen időszakában, minden széptől és jótól távol kerül erre sor, sejthető, hogy milyen emberek válnak belőlük. A nézőt végig gondolkodásra készteti a Forte Társulat előadása, melynek végére a színészek minden energiájukat kiadják magukból, a közönség pedig ezektől az erőktől és gondolatoktól telítve sétál ki a színházteremből.

Jasinka Ádám írása

Kiemelt kép: Kádas József, Krisztik Csaba és Nagy Norbert (fotó: Dusa Gábor)