„Megpróbáltunk ezzel a gondolatmenettel, amit mi adni tudunk, segíteni” – Interjú Dánielfy Gergellyel

2021 áprilisában debütált a Gondolok rád című dal, amellyel a Déryné Társulat a frontvonalban dolgozóknak kívánt lelki támogatást adni, egyben felhívták a figyelmet munkájuk fontosságára. Ehhez egy különleges klip is készült, többek között erről, valamint a dal megszületésének körülményeiről és üzenetéről a dalszerzőt, Dánielfy Gergelyt kérdeztük.

A pandémia alatt írtad a Gondolok rád című dalt, amellyel a Déryné Társulat a frontvonalban dolgozók munkájára hívta fel a figyelmet. Honnan jött a motiváció? 

Kis Domonkos Márk (A Déryné Program igazgatója – A szerk.) fejéből pattant ki az ötlet, hogy készítsünk egy dalt. Vicces volt az első telefonhívás, amely így hangzott: „Gergő, kellene egy szám.” Elmondta, hogy mi az elképzelése, mi lenne ennek a célja. „Oké, csináljuk, de nem tudom garantálni, hogy holnapra készen lesz” – mondtam, mire azt válaszolta: „az baj”. (nevet) Végül 4-5 nap alatt megírtam, meghangszereltem. Szép kezdeményezésnek tartottam, sok helyről tudtam inspirálódni. Egyrészt, sajnos, nekem is voltak olyan ismerőseim, akik a koronavírus áldozatai lettek, részben rájuk is gondoltam, másrészt, ezzel volt tele minden média, sajtó. Szerintem néha már túl sok is volt, legalábbis nálam van egy szint, amit az agyam már nem tud befogadni. Nem szeretem, ha csupa negatívum vesz körül, igyekszem mindig a pozitív töltetét nézni a dolgoknak. Persze, egy ilyen helyzetben ezt nehéz. De szerintem pont ezért jók az ilyen kezdeményezések, mert ezzel egy kis örömet, reményt tudunk csempészni a sok rossz közé. 

Te művészként hogyan élted meg ezt az időszakot? 

Az elején nagyon jól. Amikor mondták, hogy egy hónapra leállunk, azt gondoltam, hogy végre legálisan szúrhatom el az időmet. Edzettem, sportoltam, filmeket, sorozatokat néztem, otthon voltam anyával. Aztán, amikor letelt az az egy hónap, és még mindig nem lehetett tudni, mi lesz, pánikba estem. Végül írtam egy albumot, valamint Móczár Bence barátommal létrehoztunk egy előadást, amiben a Déryné Program is támogatott minket, bekerültünk az Országjárás alprogramba. Szimpla vágyak a darab címe, ez egy mono-musical, pontosabban egy koncertszínház: robotlámpákkal, vetítésekkel, slágerekkel. Számomra egyébként is kiemelten fontos, hogy a színházba behozzuk a mostani, új stílusú zenéket, amiket a fiatalok hallgatnak, így újítsuk meg a zenés műfajt. Nem akarok nagy szavakat használni, de szerintem elég egyedi előadás született. Szóval, ilyen szempontból kreatívan töltöttem ezt az időszakot.

A koronavírus miatti járványhelyzet komoly változásokat hozott a színházi szakmában is. A Déryné Társulat hogyan tudott alkalmazkodni ehhez? 

Szerintem mindenki a lehető legjobban tudott alkalmazkodni, ugyanakkor a ma napig felteszem én is a kérdést: ez, hogy egy vírus miatt megállt a teljes élet, valóban megtörtént? És ami a legrosszabb: még mindig nem nyugodhatunk meg teljesen. Nekünk a Dérynénél ez azért volt különösen nehéz, mert friss társulatként, épphogy elkezdtünk játszani, nem sokkal később pedig jött a lezárás. Nem tudtunk belerázódni, most pedig hirtelen játszunk nagyon sokat, hiszen pótolni kell az elmaradt előadásokat. Ez azért is fárasztó, mert sokunknak más dolgai is vannak: van, aki forgat, nekem ott van a zenekar, a koncertek és most műsort is vezetek. Ugyanakkor azt is hozzá kell tennem, hogy amikor havi húsz darabot játszol, és mind a húsz tájelőadás, az az igazi misszió. Azt hiszem ez a legfontosabb ebben: mindannyian hiszünk abban, amit csinálunk. Ha nem hinnénk, nem érne semmit az egész. 

A Gondolok rád című dalt négyen adjátok elő, egyértelmű volt, hogy kiket kérsz fel a megvalósításhoz? 

Viszonylag igen. Losonczi Kata, Szemerédi Bernadett, Kis Domonkos Márk és jómagam éneklünk benne, mindannyian különböző kvalitású hanggal rendelkezünk. Egyébként én ezzel úgy vagyok, hogy mindenkinek van hangja: hogy jó vagy rossz, az szubjektív. De a hangszínnél sokkal fontosabb, hogy érzelmileg mit tud átadni az ember. Persze, arra kellett figyelni, hogy az adott hangokat ki kell tudni énekelni, de pont ez ennek a dalnak a szépsége, hogy négy különböző hangot kellett összemosni, hogy a végeredmény jó legyen. És ami ennél is fontosabb: megpróbáltunk ezzel a gondolatmenettel, amit mi adni tudunk, segíteni, támogatni a mentősöket, az orvosokat, az ápolókat és az ebben a körben dolgozókat. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, megköszönték a dalt, örültek neki. Aminek meg én örültem. 

Egy egészen különleges klip is készült a dalhoz, mesélsz erről?

Elsősorban beszereztünk archív felvételeket, amik szerintem sokat dobtak a klipen. Ugyanakkor mi, színészek egy fekete háttér elé álltunk be, ott énekeltük el a saját részünket. Az mindig nagy agyalás, amikor egy videóklipet készítesz, hogy mennyire legyen látványos. Van egy csomó olyan klip, ami egysnittes, és úgymond nem szól semmiről: egyszerűen megy egy lány az erdőben, és megőrülsz attól, hogy mennyire szép. Próbáltunk mi is a minimalizmus szintjén maradni, ezért is használtuk fel az archív felvételeket. Inkább magára a dalra, a szövegre koncentráltunk, amit direkt úgy írtam meg, hogy ne csak az tudja magáénak érezni, akinek elsősorban szól, és az is szempont volt, hogy más is tudja énekelni például az orvosának. Sokan vannak a frontvonalban – másfajtában, de frontvonalban -, például azok is, akiknek az anyagi megélhetése került veszélybe. 

Ezek szerint ez a dal tulajdonképpen mindenkié. 

Igen, pontosan ezért is lett Gondolok rád a címe. Azt akartam üzenni, hogy én gondolok rád, és ha te is visszagondolsz rám, akkor az jó, mert akkor már kialakult köztünk egy kapocs. Szerintem ez az, ami nagyon hiányzik az életünkből, én legalábbis igyekszem minél többet és többször gondolni a másikra, ha fizikai valójában nem is, de gondolatban vele legyek. Nem szeretnék semmit megbánni az életem kapcsolati rendszerében, mert már sok mindent megbántam. Most azon vagyok, hogy ha hibázok, azt rögtön helyre tudjam hozni. 

Mit gondolsz: a vírushelyzet vagy akár az ilyen dalok hatására lesz változás az emberek gondolkodásában? Például, jobban megbecsülik majd az egyes szakmákat?

Igen, remélem. Nem hiszem, hogy ez a dal hozza el a megváltást, de ha már csak egy emberben elindít valamit, akkor már megérte. Bíznunk és hinnünk kell egymásban. Egy közös úton kell haladnunk: nem egymás ellen, hanem egymás mellett. 

Kiemelt kép: Dánielfy Gergely (Fotó: Gádoros Márk)